Halhatatlan lélek

Anya és gyermeke egy eltéphetetlen kötelék.
Mindegy, hogy hány gyermeke fonódik össze az anya szívével. Az összes egy aranyfonállal rögzül örökre és elszakíthatatlanul az anya lényéhez. Valójában a távolság sem számít, hiszen egymásból szakadtak ki, így a felnőtt lélek, aki önmagából nevelgette kicsinyét, gondtalanul áramlik s jön-megy gyermeke lelkében. Így mindent tud s megérez.
Még akkor is, ha már valamelyikük nem ebben a létben él. Ekkor már az elszakíthatatlan szeretet halhatatlanná válik és mindkét fél szinte egymásban él.
A halál pont ezért nem eltávolít egymástól embereket, hanem éppen ekkor olvasztja örökre össze a lelkeket. Így él a másik síkban az elhunyt személy boldogan és végérvényesen, bennünk s jelen.
Igaz megfoghatatlanul.
Ezért érthető, hogy amikor egy házaspárt a halál szétválaszt az itt maradt személy, aki folyton az elhunyt társaságában él, nem sok idő múlva követi szerettét.
Mert a lélek mindig oda kívánkozik, ahol lelkének másik fele él…

Maradok tisztelettel:
Filó Margit

“Halhatatlan lélek” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!