Szeretet…

A régi fotókon és filmekben a képek mindig fekete- fehérek. Egyhangúak és élettelenek tűnnek.
Pedig a rég múlt idő a mainál sokkal színesebb és élménydúsabb volt!
Mondhatnánk élettel telibb.
Az illatok is intenzívebbek voltak és az élmények maradandóbbak.
Negyven- ötven évvel ezelőtt télen a házunk előtti dombról órákon át csúszkáltunk szánkóval vagy anélkül, még ha ránk is sötétedett már. A szomszéd házakból is jöttek gyerekek és az élmény barátokká kovácsolt bennünket. Olyanokká akik a hosszú idő elmúltával is beszélnek egymással,
tudnak egymásról és talán ez míg élünk így is marad. Ahogy az akkori illatok és érzések is mindig velünk maradnak és hiányoznak!!
Ma a gyerekeknek mást jelent játszani, haverkodni. Más a játék tárgya. A mai haveri viszonyok már fiatal korban pénzben mérhetők. Minden a felszínen mozog a látszat tartja össze, ha egy kis szellő éri a barátságot úgy eltűnik mintha sosem lett volna. Még az ismeretség is kitörlődik.
A szülők nem járnak össze nem lehet a barátokra számítani a gyerekek nem látják, hogy az örök barátság hol kezdődik s ki az igazi barát.
A jövő kínja a magány lesz, mert önző emberekké válunk, hiszen csak saját világunk a szent.
Kevés olyan kör van ahol még meg lehet tanulni a tűzgyújtás fortélyát vagy a csapatjáték izgalmát. Ahol életre nevelik a gyereket.
Pedig mindent gyerekkorban kell elsajátítani, hogy be tudjon épülni lényünkbe. Hogy természetes legyen a segítségnyújtás a megértés és a szeretet átadása.
Valahol el kell kezdeni. S ez minél előbb megérinti a lelket ( fiatalon) annál szerethetőbbé varázsolja az embert.
S az elkövetkező időkben nagyon nagy szükség lesz a szeretetre, mert a szeretet:
„ türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem
örül a gonoszságnak. Örömét az igazságban leli. Mindent eltűr, mindent
elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Mert a legnagyobb a szeretet. ( 1 Kor 12,30 – 13,13)

Filó Margit

“Szeretet…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A szeretet nem okoz fájdalmat…

    Talán nem is az emberekben, gyerekekben és fiatalokban van itt a hiba. Talán a megélhetésért való küzdelem, talán a vagyon felhalmozásának szorító izgalma, talán az időhiánya, ami a munka oltárán vérzik ki, talán a tömegek mozgása, az egyének beszűkült élettere, talán a ValóVilágok képtelen vetítése, az elszabadult szexualitás, talán a szabad szerelem, az ok, nem tudom. De az biztos, hogy a korai szocializáció, a kötelező óvoda nem tesz jót annak a társadalomnak, ami ilyen mértékű elfordulást produkál egymástól.
    Örültem az elgondolkodtató írásodnak.😍

Szólj hozzá!