Maszkok mögött

Összes megtekintés: 121 

Ha lehet, menekülünk…

Gondok, problémák, nehézségek, kommunikációs hibák, feszültségek, családi munkahelyi stressz, rivalizálás, féltékenység, szerelmi bánat, kételyek, holnapig is folytathatnám a sort.
A mindennapok idegvégződéseket összezúzó malmai rendületlenül őrölnek, küzdünk az életben maradásért, azért hogy ép bőrrel, ép elmével kerüljünk ki az ÉLET küzdőteréről.

Új faj születik éppen, a „Homo maszkusz”. Megváltozik a személyiségünk, bebújunk az álarc mögé, eltakarja arcvonásainkat, mimikánkat. Embertársainkból nem látunk mást, csak egy szempárt, oda koncentrálunk, vajon mit ad vissza, mit olvasunk ki belőle.

Hiányzik az ARC, a mosoly, a kifejezés, a kommunikáció lételeme. Nem ismerünk fel ismerősöket, bizonytalanul találgatunk a boltban, ki köszönt ránk? Jaj, nehogy félreértse, nem megbántani akarom, csak nem ismertem meg a máskor permetezéshez használt orbitális FFP3-as maszkok takarásában. Megváltoztat minket, elzár, elhatárol, szomorú szívvel törődünk bele. És akkor elmenekülünk kicsit. A maszk elől nem lehet, de a szürkeségből néha ki kell törni. Felkerekedünk, vonatra szállunk és megyünk…

… a kultúra felé, az élmények felé, a csodálatos két és fél órás kikapcsolódás felé, mely elrepít, messze visz a valóságból. Budapest, Thália színház, Gyilkosság az Orient expresszen.

Egy éve vettem a jegyeket, a tavaszra tervezett premier halasztásara került a járványhelyzet miatt, de hálás voltam a színháznak, hogy nem törölték az előadást, hanem pótidőpontot kaphattunk. Átlagostól eltérő, innovatív technológiát alkalmaz a produkció Szirtes Tamás rendezésében, parádés szereposztással, és a „freelusion” látványvilágával. Jó szolgálatot tett a maszk ez esetben, tátott szánkat hivatott eltakarni. Az előadás lenyűgöző, fergeteges, megdöbbentő. Szuperlatívuszok tömkelege jut eszembe róla, hatása alá kerültünk a nyitó jelenet pillanatától fogva. Két és fél óra szárnyalás, nem érdekel a maszk, nem érdekelnek az otthon hagyott gondok, szívfájdalmak, megoldásra váró problémák. Élvezzük a kultúra energiaátömlesztését, átjárja szívünket, lelkünket ez a megfoghatatlan töltés mely erőt ad a továbbiakhoz, mellyel többek leszünk. Magunkkal visszük, igazi lelki „kulinária”.

Az előadás után is a föld felett lebegünk, járjuk kicsit a várost, gyönyörű még a szeptemberi éjszaka, megiszunk egy koktélt egy teraszon, szabadok vagyunk. A kultúra által felszabadítva. Nem tudjuk mi vár még ránk, nehéz hónapok jönnek, támad a második hullám. Fel kell vérteznünk magunkat.

A színházi produkció maximálisan eleget tett ennek. Védőpajzsot kaptunk.

Éljen vele mindenki, ha teheti. Szükség van rá.

Ferencz Éva

“Maszkok mögött” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Vicus!Nagyon találó a kitalált kifejezésed, de akkor latinosítanám: Homo Mascus. Én is szoktam ilyeneket kitalálni,a különleges emberfajtákra!
    Üdv:Gugi

  2. Nagyon aktuális, szép írás. Mi a szabadba menekülünk mindezek elől, ott nem kell maszk, gyönyörködünk a lassan színpompás őszi tájban. Jólesne egy szép színházi előadás is, csak már korunknál fogva nem merünk nagyon kockáztatni…
    Szeretettel: Zsuzsa :]

  3. Kedves Vicus!
    Mea culpa, kicsit irigykedve olvastam soraidat, mert Agatha Christie minden írását szeretem, bár színházi feldolgozásban még nem láttam. De hátha be tudom még pótolni! Örülök, hogy Te megnézhetted!
    Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!