Az oppozíció morfológiája

Összes megtekintés: 34 

Az oppozíció és az ellentét bár egymással ekvivalens fogalmaknak tűnnek, mégis kizárják egymást. Az ellentét érzelemből és tudattalan hibából tevődik össze. Míg az oppozíció értelemből és tudattalan hibából áll. Vagyis: az ellentét emocionális, míg az oppozíció racionális természetű. Az ellentét egy viszony, az oppozíció pedig egy állapot. Az ellentét ugyanis érzékenyen kiválasztja azokat az elemeket, melyekkel viszonyokat keltenek. Az oppozíció, mint a higgadt racionalizmus kelléke az állapotot tekinti első kategóriának. Az ember sokszor ellentétekben gondolkodik, a jó és a rossz között döntenie kell. Az oppozíció az emlékezés és a felejtés állapota közötti állapot tematizálása. Az emlékezés ugyanis egy állapot, miképpen az álomkép is az. AZ ember fáradt állapotban kevésbé emlékezik, nehezebben gondolkodik, mint ébersége tetőfokán. Az ellentét a realitásban jelentkezik, az oppozíció inkább a fiktív világokat hozza be a kontextusba. Két fogalom, hasonló jelentéssel, és milyen messze vannak ezek egymástól. Egy műalkotásban az a megfelelő, ha van benne oppozíció, ez adja meg a feszültséget a műben. AZ oppozíció választás elé állítja magát a befogadót, döntsön az egyik szereplő mellett. Az oppozíció egy olyan állapot, amely átalakítja az ember gondolkodásmódját. Az ellentét az időben lakozik, míg az oppozíció a teret testesíti meg. Ha az oppozíciót és az ellentétet egyesíti az ember, a téridő lesz nyilvánvaló. Az absztrakt fogalmak az oppozícióval állnak kapcsolatban. Míg a reális fogalmak az ellentéttel korrelálnak. A metaesemény az oppozíció kifordítása. Egy olyan állapot, ahol az esemény nem lineárisan halad, hanem anti–lineárisan.

A szemantikai terek az oppozícióban harmonikaszerűen működnek. Minden jelentéssík egymás alatt, és felett működnek. Ha van egy „A” és egy „B” alaptónus, melyek egymással oppozícióban vannak, az „A” lesz a reális, és a „B” pedig a fiktív lesz. Ám, amikor összeütközik reális, és fiktív, a fiktívet a reális maga alá gyűri, és így az oppozíció ellentétté alakul át.

Ha van egy szituáció, ahol az ellentétre keresek definíciót, akkor lesz egy „A” és egy „B” sík. Ezek reálisak, és párhuzamosan funkcionálnak. Ezek párhuzamos világokat hívnak elő. Az ellentét szembenállást tematizál. Így az „A” és a „B” sík nem ütköznek össze, hanem párhuzamosan haladnak egymás mellett. Az ellentét így a párhuzamos együttállás metódusát képezi. Az oppozíció átalakítja az ember gondolkodását fiktív és reális elemek köztes terében. Míg az ellentét párhuzamosan haladó reális síkokkal dolgozik.

Az oppozíció és az ellentét bár egymással ekvivalens fogalmaknak tűnnek, mégis kizárják egymást. Az ellentét érzelemből és tudattalan hibából tevődik össze. Míg az oppozíció értelemből és tudattalan hibából áll. Vagyis: az ellentét emocionális, míg az oppozíció racionális természetű. A szemantikai terek az oppozícióban harmonikaszerűen működnek. Minden jelentéssík egymás alatt, és felett működnek. Ha van egy „A” és egy „B” alaptónus, melyek egymással oppozícióban vannak, az „A” lesz a reális, és a „B” pedig a fiktív lesz. Ám, amikor összeütközik reális, és fiktív, a fiktívet a reális maga alá gyűri, és így az oppozíció ellentétté alakul át. Ha van egy szituáció, ahol az ellentétre keresek definíciót, akkor lesz egy „A” és egy „B” sík. Ezek reálisak, és párhuzamosan funkcionálnak. Ezek párhuzamos világokat hívnak elő. Az ellentét szembenállást tematizál. Így az „A” és a „B” sík nem ütköznek össze, hanem párhuzamosan haladnak egymás mellett.

Székesfehérvár, 2020. augusztus 30.

Elbert Anita

“Az oppozíció morfológiája” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szia, Anita!
    Érdekes jelenséget elemeztél az írásodban. A Mese-tannal kapcsolatban is kerestelek már! Szeretném felvenni veled a kapcsolatot, írj e-mailt, ha van kedved!
    Szép napot!
    Marika

Szólj hozzá!