Drága fiatal szülők!
Tudjátok, olyan nagy és szép dolog nagyszülőnek lenni.
S itt az elején máris leszögezném, hogy majd egyszer ti is lesztek nagyszülők, ha az élet kegyesen a tenyerén hordoz s megélhetitek azt, hogy nagymamává, nagypapává válhattok.
Az első unoka legalább annyira gyönyörű élmény szíveteknek, mint mikor első gyermekedet először karodba ölelted. Ezt elmondani nem is lehet. Annyi érzést kapsz ebből, amennyire át adtad magad gyermeked érkezésének.
Tudom milyen jó dolog, hogy szülőként a saját szüleid kezébe láthatod apró kis embered, hisz a büszkeség és boldogság, hogy szeretteidet is megajándékozhatod a pici élettel, semmivel sem ér fel.
Becsüljétek meg ezt a kegyelmet, hogy szüleiteket az élet tovább öröklésével meglephetitek, mert a kisgyermekben él tovább a szülők egy része. S amikor már árvák lesztek és gyerekeitekre néztek, nagy vigaszt fog nyújtani nektek, hogy bennük felfedezhetitek szeretteiteket.
Mert mindannyiunkban tovább él a feledhetetlen szeretet, amit szüleinktől adunk át a mi gyerekeinknek.
..hiszem egyszer mi is tovább megyünk innen….
Filó Margit
Hogy, ti milyen szépeket tudtok erről írni! 🙂
Kedves Margit!
Köszönöm szépen a szívet melengető gondolataidat, szavaidat.
Legyenek szép napjaid: gyöngyi
Kedves Margitka!
Boldogan azonosulok soraiddal, szavaiddal. Amikor az első unokám született szerintem jó néhány hétig a föld felett jártam. És mikor idegenek azt mondták, hogy rám hasonlít, még boldogabb voltam, pedig én nem is láttam azokat a vonásokat, amelyekkel győzködtek. Hatalmas öröm a gyermek, az unoka más, az csoda… Szeretettel: Éva