“Problémák a repülésirányításban Európa felett” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Judit!

    Ez egy teljes nonszensz, amit az ismerösöd mondott: ugyanis a polgári légiirányítás és a katonai légtér kontroll két teljesen különbözö dolog. Azonkívül, ami kérdéseket magad is feltettél, azok is mutatják a hallott állítás nagyon veszélyes butaságát. (Miért nagyon veszélyes? Mert vagy az illetö komolyan hiszi, amit mondott, vagy mert azért, mert csak mást akar "etetni".)
    A repülögépek nem voltak veszélyben? Csak a városok, amelyek felett repültek? Azt hiszem, is – is.
    Láttam egy dokumentumfilmet a néhány éve Rióból indult, Párizsba tartó gép rekonstruált balesetéröl. (Az óceánba zuhant az a gép.) A pilóták tudása annyira a gépekben levö automatikára és müszerekre alapul manapság, hogy ha valami elromlik (magasságjelzö, sebességjelzö, stb.), akkor a nem elég gyakorlott pilóták megzavarodhatnak, hogy mit is csináljanak. (Sok az új gép, az új technológia, stb.) Annál a balesetnél ez is közrejátszott (rosszul reagáltak a müszerhibára).
    A katonaság elektronikus hadviselése feltehetöen olyan elemeket tartalmaz, hogy hogyan tudják megzavarni az ellenséges gépek müszereit.
    Jó lenne, ha ezt nem utasszállító polgári gépeken tesztelnék. Semelyik hadsereg se.

    Üdv
    Márta

  2. Kedves Márta!

    Egy ismerősömnek meséltem a cikkedről, és tőle meglepődve hallottam, hogy ezen a két napon Magyarország végezte az osztrák légtérben a légi irányítást, de ezt nem közölték, mert ez katonai titok…
    Állítólag ez egy próba volt, hogy vészhelyzetben hogyan működne a repülésirányítás, de a repülőgépek nem voltak veszélyben.
    Nekem ugyan ez egy kicsit magas /Hiszen amikor rádió kapcsolatba léptek a képernyőn nem látható gépekkel, azok nem mondták, hogy kapcsolatban vannak a magyarországi repülés irányítással? És mégis akkor kinek az utasításait hajtották végre, az osztrákokét, vagy a magyarokét? A magyarok hogyan láthatták, hogy mi az aktuális állapot egy osztrák repülőtéren? És a többi országban mi volt, amiket a cikkedben felsoroltál?/, de én nem is értek hozzá.

    Judit

  3. Kedves Róza /mami/,

    örülök, hogy olvastál, jó, ha minél többen elgondolkodunk.

    Jól emlékszem még 1986 áprilisára (és nemcsak azért, mert akkor zajlott a válásom).
    Egyik kolleganöm (Budapesten éltem akkoriban), akinek 5 gyermeke volt, rengeteg zöldsalátát vett, és boldogan újságolta, hogy olyan olcsó a saláta a piacon, mint még soha.
    Aztán telefonált egy kollégánk Franciaországból, és kérte, hogy szóljunk haza a feleségének, hogy ne engedje ki a gyerekeket a játszótérre, mert Ukrajnában …
    A fiam meg azt mesélte este, hogy a barátjával az óvodában kinn a játszóterükön éppen a különbözö füveket próbálgatták, hogy melyik a finomabb.

    Ennyi a "személyes élmény" Csernobilról. A valóság, ami ott van, az nyilván sokkal-sokkal rosszabb. Még ma is sokkal magasabb a rendellenességgel születö gyermekek aránya, mint más helyeken az átlag.

    Ez az emberi felelötlenség mind. azt hiszem jó, ha újból és újból szóvá tesszük.

    Szeretettel üdv:
    Márta

  4. Kedves Márta!

    Hú! És ez csak egy dolog amit nem osztanak meg velünk. Lást 1986. április 26-i eseményeket. Az lassan már tudjuk arról is, hogy azok "szívták+ meg jobban akik kaptak azokból a bizonyos jód tablettákból. De a sorsunkat mi se kerülhetjük el, még akkor sem, ha nekünk a nagy többségnek nem jutott ezekből a tablettákból. Persze itt te technikai dologról írsz. De lassan már ez se számít. Habár itt kishazánkban sincsenek titkok. Ha itt nem is írnak dolgokról máshol igen és jön haza a hazai hír. Márta! Igen csak elgondolkodtató az írásod.

    Szeretettel: /mami/

  5. Kedves Judit!

    Köszönöm a hozzászólást, úgy látszik épp párhuzamosan írtunk.
    Igen, ha nem hackerek, terroristák, hanem hivatalos állami személyek (akármelyik államból is), akkor bizony… azt akartam írni, hogy különösen nagy büntetést érdemelnének, de hát a hackerek meg a terroristák is.
    Csak jó lenne kideríteni, hogy ne forduljon többet ilyet elö.

    Szeretettel üdv:
    Márta

  6. Kedves Gabriella (Arkady)!
    Örülök, hogy olvastál és köszönöm a hozzászólást. Megerösített abban, hogy nemcsak az én figyelmemet kerülte el, de nem sok volt erröl a magyar médiában.
    Ezek után ugye képzeljük el, hogy valaki a sikeres tesztért még prémiumot is kap…
    No, de nem tudjuk ki volt. Ausztria nincs benne a NATO-ban, semleges, de azért nem hiszem, hogy emiatt szemelte volna ki bárki is.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  7. Kedves Márta!

    Én a magyar sajtóban nem találkoztam a hírrel…

    Nos ez a hírzárlat számomra majdnem olyan félelmetes, mint a repülésirányítás üzemzavara.
    Ilyet okozni szándékosan! Durva becstelenség, felelőtlen gazemberség! Büntetést érdemelnek akik ilyen veszélybe sodorták az éppen úton lévőket!

    Judit

  8. Kedves Márta!

    Nekem már az is fura volt, hogy az egész hadgyakorlatról hallgatott a magyar média. úgy szereztem róla tudomást, hogy mivel vasutas vagyok, várpalotán, Hajmáskéren épp láttam kirakodni a felszerelést. Amikor pedig végeztek a bevagonírozást. Persze rögtön kérdeztem, mit keresnek holland rendszámú tankok és egyebek kis hazánkban és akkor mondták az ottani kollégák, mi újság.
    Ami pedig ezt a kis kiesést illeti… hát…! Nagy-nagy felelőtlenség volt a NATO részéről…
    Üdv: Gabriella

  9. Kedves Katalin,
    ezt a hozzászólást is megköszönöm.
    Engem elrémiszt néha, hogy minden, amit a technológiai fejlödéssel létrehoztunk, mennyire kiszolgáltatottá tesz minket ugyanezen technológiával — s az azokhoz kötödö problémákkal — szemben.
    Képzeld el, ha valakid éppen repül akkor, mikor összekavarodik az irányítás, vagy …
    de nem akarok elrémisztö lehetöségeket sorolni.
    Szeretettel üdv:
    Márta

Szólj hozzá!