Minden beszédnek formája van: fizikai, és éteri. Mondhatni van a beszédnek energiája, és ereje egyaránt. Az energia a hanglejtésben, intonációban lakozik. Az erő pedig a diszpozícióban, hangoltságban jelentkezik.
Amikor valakinek a hanglejtését vizsgálom, akkor abban benne van egész élete, múltja, lehet: megkeseredett, vidám, vagy ironikus. Energiát áraszt ki magából a hanglejtés. Ez a tudatos szféra. Az energia kiáramlása, és egy partnerrel való energiacsere kontextusa. A hangoltság az intextusban az emberben marad, ez is képezhet horizont–összeolvadást a barátunkkal. Az erő a tudattalan működési textusa. A beszédformát tehát két tényező határozza meg: az energia, és az erő. Az energia a tudatos, az erő meg a tudattalan terrénuma.
Egy beszéd lehet tudományos, köznapi, művészi. Modalitás szerint lehet: kijelentő, kérdő, felszólító, felkiáltó, vagy óhajtó. Lehet utaló, beszédtett, vagy absztrakt, avagy konkrét. A beszéd eufemisztikus, retorikai, gúnyirat, ironikus is lehet.
A beszédformák különféle alakokat hagynak az éterben. Az indulattól, érzésektől megindítva. Az energia más megfestést szolgáltat. Az irigység sárga, a féltékenység zöld, a harag, düh piros, a közönyösség kék színben tündököl.
A beszédformák más energiával és színekkel működnek. Ezek éteri nyomot hagynak a kimondásukkor.
A beszéd önmagában véve így energia meg erő összhangja.
Az erő tudattalan természetű, annál erősebb, minél több érzelem, és erős jelenlét van benne. Az erő nem szín, hanem formaadás.
Az erő tudattalan szinteken működik, formát ad a színnek. A beszéd így kiáradásában, éteri nyomában színt bocsát ki, míg a formát magában tartja az erő. Az energia így kiáradás, az erő meg beáramlás. Az idő az erővel áll egybe, míg a tér meg az energiával.
Az időnek formája van, a térnek meg színe, energiája.
A beszédforma így forma és szín, erő és energia összessége.
Székesfehérvár, 2017. március 6.
Elbert Anita