Murmur jelenti 13. Hányós maci

Augusztusban nyári szünet volt az óvodában, és a három és fél éves Luca unokám egy egész hetet nálunk töltött.
Az egyik nap irtó jó idő volt, akkor pancsoltunk a kertben egy felfújható gyermek medencében. A legérdekesebb persze az volt neki, hogy egy vízi pumpával lövöldözött ránk, aztán fogta a kis műanyag hajót, telemerte vízzel és rám öntötte. Én meg nem vettem fürdőruhát, így a sortom meg a topom csurom víz lett. Sikítoztam is rendesen, ahogy kell. Luca meg nevetett rajtam, de már újra merített is a hajóval, miközben a követező szöveget mondta ” Ne haragudj Murmi, az egész az én hibám volt, nagyon sajnálom, soha többé nem teszek ilyet”. Nem tudom ki tanította be neki ezt a bocsánatkérős tirádát, de soha nem használja, amikor kellene, most is csak azért mondta, hogy elterelje a figyelmemet róla, hogy közeledik a teli hajóval, amit újra rám akart borítani, és ez nagyjából sikerült is neki. Ezt a ravasz kislányt!
Aztán meg belefeküdt a medencébe, és nyújtotta nekem a kezét, hogy „segíts Murmi”, közben ravaszul csillogott a szeme, mert már ott várt a teli hajó, hogy újra lelocsoljon vele.
Nem is tudom melyik pillanatban szedik fel a gyerekek ezeket a huncutságokat… No persze az óvoda!
Mesélte a lányom, hogy volt valami óvodai bemutató foglalkozáson a Lucánál, és már a páros számokat tanították nekik. Három éveseknek a páros számokat. Na, aki ezt kitalálta…
Lucácskát egyáltalán nem érdekelték a páros számok a foglalkozáson, de a másikat megvezetni, ezt már elsajátította az oviban.

Egy másik napon elmentünk vele megnézni a veresegyházi medveotthont. Még sohasem jártunk ott, így mi sem tudtuk, hogy mire számítsunk. Már megtalálni is egy kisebb kihívás volt, mert elbambultuk a sorompó utáni macis táblát, aztán meg már semmi jel nem volt, hogy merre van. Végül egy járókelő igazított útba minket. Megvettük a parkolónál a belépőket /amiket aztán soha, senki nem kért el tőlünk/, útbaigazítást kértünk, hogy hol vannak a medvék, mert csak az állatsimogató előtt gurultunk el, amíg a parkolóhoz értünk.
Belépve a medveotthon területére, láttuk, hogy a kisgyerekek számára futóbicikliket, rollerokat, kis motorokat kínálnak használatra ingyen, hogy ne kelljen annyit gyalogolniuk. Lucácska inkább a kissé már kinőtt babakocsijából nézelődött.
A medvék óriási kifutója előtt mindjárt a szemünkbe ötlött egy fából készült szemeteshez hasonlító edény, amiben lekvár főzéshez használt nagyméretű fakanalak voltak. Ilyen fakanál tartó edénnyel aztán még sok helyen találkoztunk körben a medvék hatalmas kifutója körül. Akik már jártak itt, és tudták, hogy a medvéket lehet finomságokkal etetni, azok már mézzel és lekvárral felszerelkezve érkeztek otthonról, de az étterem büféjében is lehetett mackó alakú flakonban mézet kapni.
A nagyobb gyerekek kedvenc játéka, nagy fakanalakra mézet csorgatni, és bedugni a kerítés dróthálóján, ahol a medvék lenyalogatják róla a mézet. Luca még túl kicsi volt a mutatványhoz, a kis karja még nem elég hosszú, hogy be tudja dugni a korláttól távol lévő kerítésen a fakanalat, de vidáman nézte hogyan etetik a nagyobb gyerekek a medvéket. Volt olyan család, amely több gyerekkel, és több műanyag vödörnyi lekvárral érkezett, így a mackók a mézen kívül lekvárt is kaptak a fakanálról. Voltak olyanok, akik almákat, és sárgarépákat dobáltak be a medvéknek. Lucának nagyon tetszett, hogy két medve összeverekedett egy almán. Szerencsére nem félelmetesnek, hanem mókásnak találta, ahogy az egyik medve morogva kergette a másikat, és egy-két medve pofon is elcsattant, amit mi nem kommentáltunk Lucának.
A medveotthon kialakítását el sem tudtam képzelni, amíg nem láttam, de nagyon ügyesen megoldották, hogy a medvéket testközelből meg lehessen nézni, és a látogatók mégsem zavarják őket. Egy több hektárnyi terület van körbekerítve, amit teljesen körül lehet járni, és a mackókat odacsalogatni a mézes fakanalakkal a kerítéshez. Azonban a terület belsejében nyugodtan tudtak pihenni, játszani, úszkálni a két tóban azok a medvék, akik nem akartak éppen torkoskodni. Van nekik fás, bokros rész is, ahová el tudnak rejtőzködni, hűsölni. Mesterséges kis dombok mélyén rejtőznek a medve barlangok.
Körülbelül 20 medvét számoltam meg, de nem tudom hányan voltak elrejtőzve a látogatók kíváncsi szeme elől. Néhány farkas is össze van zárva velük, ők nem lelkesedtek a mézes fakanalakért, inkább a medvebarlangok nagy dombjainak tetejéről nézelődtek. Őket nem etette senki semmivel.
Úgy vettem észre, hogy a medveotthon területén semmi olyasmit nem árultak, ami ártana a medvéknek. Nem láttam perecet, kekszet, pattogatott kukoricát, sem vattacukrot, vagy szendvicset, amit ha bedobálnának a medvéknek a látogatók, esetleg ártanának nekik. Fagyit, üdítőt, és főtt ételt árultak a medveotthon éttermében, amiket nem valószínű, hogy bárki a medvéknek adna. No meg flakonban a mézet.
Luca ugyan elnézegette az élő medvéket, de a két fából faragott nagy mackó, amik a maci-liftet működtették sokkal jobban tetszettek neki. Talán jobban hasonlítottak a meséskönyvek mackóira. A maci-lift egy félbevágott fatörzset ábrázoló falon emelkedik a magasba, maga a lift egy pad, amin négyen férnek el. Felülnek rá kicsik, nagyok, és a fából készült, két hátsó lábukon álló macik mellső mancsa – egy szerkezettel – feltekeri őket a magasba. Onnan be lehet látni az egész medveotthont, nézelődni, fényképezni lehet. Mivel mi hétköznap voltunk, és kevés volt az érdeklődő, jó sokáig fenn csücsültek, akik beszálltak a maci-liftbe. Mivel Lucának még nincsen türelme negyed óráig egy helyben ülni, és nézelődni, őt az a látvány ejtette rabul, ahogyan a macik feltekerik, majd letekerik a padon ülőket. No meg a maci-lift mellett lévő óriási ugráló vár és csúszda, ahol olyan lelkesen ugrált / a csúszdához még túl kicsi volt/, hogy a végén csak úgy tudtuk elcsalni, hogy azt mondtuk neki, letelt az idő, amíg ugrálhat. Nem mintha bárki is nézte volna az időt, vagy azt, hogy vettünk-e jegyet a maci-liftet üzemeltetőnél az ugráláshoz…
A medveotthon területén nem csak medvék vannak, más állatok is élnek ott.
Az ormányos mackók ketrecénél megállapítottuk, hogy olyanok, mintha napszemüveg lenne rajtuk, mivel a szemük körül egy fekete csík volt.
A teknősöket hosszasan elnéztük, ahogy napoznak, és úszkálnak egy elég piszkos medencében. Láttunk még két angóra nyulat üldögélni egy szénával dugig tömött ketrecben.
Nagy területek vannak külön lekerítve a farkasoknak, de Lucácska szerint túlságosan hasonlítanak a kutyákra – akiket most nem különösebben kedvel – így csak elsétáltunk a farkasok mellett. Visszatértünk a medvékhez az óriási kifutó másik pontján, ahol szintén családok etették a nagy fakanalakról a medvéket. Lucácskát az a medve érdekelte a legjobban, amelyik túl sokat torkoskodott, elrontotta a gyomrát, és éppen hányt a kerítés mellett /a lábára/. Mivel a medveotthonbeli látogatás előtt kevéssel volt ő is beteg, megkapva az óvodában egy hányós vírust, így nagyon átélte a „hányós mackó” viszontagságos állapotát.
Azóta is, ha szóba kerülnek bármikor a medveotthonban látottak, elsőre mindjárt a „hányós mackót” emlegeti Luca. A „hányós mackó” mindennél érdekesebb volt a számára, pedig még visszamentünk az ugráló várhoz, aztán sokáig játszott egy fából faragott medvékkel díszített fa játékokkal felszerelt játszótéren. Végül még a kisállat simogatót is meglátogattuk, de sem a tyúkok, sem a kicsi fekete malackák, sem a kecskék nem bűvölték úgy el Lucát, mint a „hányós maci”.

T. Pandur Judit