A rangsor mindig is fontos szerepet töltött be a társadalomban. A mai korban ez már árnyalt. A régi korokban ez a helyzet erőteljesebb volt. A papság szerepköre a világi uralkodókéval vetekedett. Szigorú rendben állt a jobbágyok, a földesurak, a nemesek, és a király sora. Ez az európai helyzet nem egyedülálló. Állítom ezt azért, mert keleten is szigorú társadalmi osztályok vannak. Indiában legalul a páriák (érinthetetlenek), majd a ksatriják (harcosok), a brahmanok (papok), és a brahman ksatriják (harcos papok) állnak. Most arra teszem a latot, hogy a beleszületés egy társadalmi osztályba mennyire rugalmas. Felmerül a kérdés, hogy miért pont abba a társadalmi vonalba születik be valaki. Ekkor hívom életre az inkarnációk fogalmát. Kell lennie egy láncolatnak. Egy születési vonalnak. A születés előtt és utána is élet van, szellemi vonalon. A mai világban már látszólagos rangsor van. Nincsenek olyan éles különbségek.
Az egó erősíti a rangsorokat. Mindenki ugyanis elsősorban magát védi. Az egoizmus a felvilágosodás korától kezdett kialakulni. Az én–központúság minden ember osztályrésze. Mindenki előbbre teszi magát, mint ami. A rangsor sokszor nem látható elemekkel büszkélkedik. Az öltözködés, a kinézet, a diploma megléte határozza meg a rangsort.
A rangsor így lehet külső kinézet, tudás, vagy belső adottságok kereszttüzében. A külső kinézet a szépségre, és az esztétikára alapozódik. A tudás az intellektussal áll összeköttetésben. Illetve a belső adottságok az etikához, moralitáshoz kötődnek.
Az ember magát mindig jóként tünteti fel. Jobbnak, mint ami. Tudván, tökéletes emberek nincsenek, egy skálán tüntetem fel, ki, miben, hogyan jobb.
Az emberek velük egyenlően, alattuk, vagy föléjük teszik az embereket. Sokszor tudattalanul is. Vannak falkavezérek, és gyenge láncszemek. Ez az egó okozta probléma alkotja a rangsorokat. Így voltak a királyok, és a koldusok, nemesek, és jobbágyurak.
Székesfehérvár, 2017. március 4.
Elbert Anita