Az emlékek visszajátszása

Az emlékek visszajátszása perszonális anamnészisz kereteit öleli fel. Ez azt jelenti, hogy saját magára emlékszik vissza az ember. Ilyenkor bekapcsolódik a kontextusba a tudattalan, és legfőként a Self. Az emlékezet körforgásos szerkezetű. Kiindul az új emlék „A”–ból, és a régi emlék ugyanott szerepel „A’’ címén. Az új emlék lefut egy kört, és régi emlékké válik. Ugyanoda ér a régi, és az új emlék, csakhogy az új emlék van fölül „A” ponton, és a régi meg alul van. A tudattalan a régi emlékhez csatlakozik. A régi emlékhez a felejtés, míg az újhoz az emlékezés kapcsolata áll fenn.

Az emlékek perszonális visszahívása képkockákban történik. Erősen gondolkodik az ember egy régi emléken. Felmerülnek képkockák. Nem filmként látja az ember a múltat, hanem képi állóképekben. Megállapítom, hogy képekben gondolkodik az ember. Van egy emlék: X, és ehhez tartozó tartomány (a,b,c). Először „a” jut eszembe, ez előhívja „b”-t, és „b” előhívja „c”–t. Így lesz kerek az emlékezés.

Ez azt jelenti, hogy az emlék részlegesen, töredékekben hívható elő. A részben benne van az egész.

Az ember először a diszpozíciót érzi, a hangoltságot. Majd eszébe jut egy állóképkocka, és utána verbalizálja az ember magát a történést.

Az emlék mindig a múlt szüleménye. Állítom ezt azért, mert az élmény a jelen, a jövő pedig a vágy.

Amikor emlékezem, újraélem a diszpozíció révén az emléket, megélem azt. Utána pedig képeket hívok elő. A tudattalanba süllyesztett információk hamar előjönnek. Mindig van az emlékezetben egy tudattalan hiba. Ez hozzárendelődik az emlékképekhez, és fals emlékezet hoz elő.

Sokszor a rossz emlékezetet a tudattalan hiba irányítja. Rosszul emlékezés oszlopa maga a tudattalan hiba. Illetve a rossz emlékezetben benne van a vágy is, egyfajta szép emlékezethez vezető út nyomán. Az eufemizmus nem téves eszme, jobbítani akarja az ember az emlékeit. Innen is van az a mondás, hogy „jót, vagy semmit” emlékezzen az ember.

A tudattalan hiba felülírja a rossz emlékeket. Egyfajta rontás metódusát képviseli. Az emlék visszajátszásának egyik különlegessége a perszonális anamnészisz. Ez egyfajta önreprezentáció. Visszajátszani egy emléket annyi, mint újra megélni az adott cselekvést.
Az emlékek visszajátszása kötődik a halálhoz is, amikor is halála pillanatában az ember újra megéli élete képkockáit, azok érzelmeivel együtt. Az emlék a memóriához is kötődik, egyre mélyebbre süllyeszti a régi emlékeket az ember.

Székesfehérvár, 2017. szeptember 15.

Elbert Anita