
Mikor s hol a végső állomás? Mikor még nem jött el az utolsó felvonás, de életed már fényben játszik, utad mely eddig volt, tűni látszik. Elsuhantak dolgos évek, röpke órák, szép emlékek. De az élet nem csak szólam, van egy másik a sötét oldal. Mivel emberek vagyunk s az életünk igen összetett, nem tudjuk megúszni, hogy néha tönkremegy. Ha éveket várunk, hogy majd csak jobb lesz egyszer, akkor sajnos biztos, hogy megbánjuk e kényszert.
Nem létezik élet, csodák sora nélkül, olykor még az őszes haj sem menekül elölük. Azt hinnénk, hogy életünk a félidőn túl már nem produkál semmit, s a mostani állapotunk kísér majd a sírig. Ne lepődjünk ezért hát meg, ha egy váltás, mint az áldás lepi el a sorsunk útját, hiszen míg csak lelkünk szárnyal, fénylő vágyként kísér bátran.
Újra indulhat az élet, percről-percre éled lényed. Lehull a mély szürke bánat, szemedből a fény kiárad. Ismét éled s érzed lényed, feltámad a régi éned. Érett fejjel minden más lett, s szinte minden szivárvány lett. Tudni kell hát elfogadni, amit az ég akar adni, mert amíg csak borún látunk, addig csodát ne is várjunk. Viszont, hogy ha bátran lépdelsz tiéd lehet, bármit kérhetsz. Végső órán vissza nézve, elmondhatod, sosincs vége.
Maradok tisztelettel
Filó margó