A gyár

Összes megtekintés: 413 

\'\'

Egy évben 365 nap van, 52 vagy 53 naptári hét. 152 munkanap. Közben tavasz lesz nyár majd ősz és végül tél. Egyhangúan telnek a napok. A reggeli rutin után bejövök a gyárba. Ismerős fáradt szürke arcok köszöntenek. Vidám arcokat ritkán látni, ha mégis gyanakodni kezdek, mert ott valami nincs rendben.

A munka unalmas, már rutinosan végezzük, mint szorgos és hatékony robotok. Az elején még érdekes és izgalmas volt, aztán idővel megfakult a varázs. Olyan ez, mint a szerelem – gondolom, – belefagyunk a rutinba. A gyárat még 1800 körül, az ipari forradalom idején alapították, azóta él, növekszik duzzad, dagad, egyre több embert foglalkoztat. Már nem is tudom eredetileg mit gyártottak itt. Azóta több tulajdonosa volt, egyszer csődbement, majd átszervezték, és átépítették. Jelenleg elektronikai alkatrészeket gyártunk. Apró kis fémlényeket, nyáklapokon vagy önmagukban. Az igazat megvallva a nagyrészéről azt se tudom mire való, nem is érdekel igazán. Mi csak gyártjuk őket és dolgozunk egész nap, egész évben. A gyár olyan, mint egy nagy szürke ámbráscet, mi meg apró kis sejtek vagyunk a szörnyeteg belsejében. Az ébren töltött életem felét itt élem. Ha körbenézek itt minden szürke, a falak, a gépek, az emberek. Itt tényleg beszürkül az ember. A sok apró meghalás – napról napra – ezt teszi velünk. Néha szeretnék madár lenni, hogy elrepülhessek innen. Pedig látszólag szabad vagyok, nincsenek rácsok vagy szögesdrót kerítések, mégsem vagyok szabad. Elmehetünk innen, ha akarunk bármikor, de senki nem megy sehova. Tudjuk, hogy azonnal mások állnának a helyünkre. Bérrabszolga vagyok, több millió sorstársammal együtt. A szüleink is azok voltak, és az ő szüleik is. Ezt az utat járták, és ezt az utat mutatták. Mi tartjuk fenn ezt a rendszert. Fontos, hogy ne gondolkozz. Ezen ne! Azért vannak az alternatívák, a kereskedelmi televíziók vagy a közösségi oldalak. Irányított információ adagolás. Csámcsogjunk a semmin. Az üresség érték, az ostobaság erény, a szabadság csak illúzió. Legyél konformista. Legyél olyan, mint a többi. Legyél megalkuvó. Legyél csúcsfogyasztó, dolgozz azért, hogy meg tudj venni mindent, amire igazából nincs szükséged. Látszatboldogság! A pénz és a profit irányítja ezt a világot. Elméletileg ki lehet szállni, de én nem ismerek senkit, akinek valaha sikerült volna. Talán azért, mert az igazi szabadságnak ára van, de ezt az árat senki nem hajlandó megfizetni, nem akarunk kiszállni. De minek is tennénk? – hiszen már nem tudunk szabadon élni, mint egykor, elfelejtettük ezt is sok más dologgal együtt. Ez van. Csak a gyár, meg a szürkeség. – Ránk telepszik amíg agyon nem nyom.

Néha azért a szürke embertelenségben valahol megcsillan egy halvány fénysugár. – Játszani hív.

Révész Márton

“A gyár” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Márton!

    Ismét elgondolkodtató, amit írtál. De egy valamiben nem értek egyet. Azokat a luxus cikkeket nem muszáj megvenni, az pénzkidobás. Helyette tudod miért érdemes dolgozni? Élményekért! Kirándulás, nyaralás, mozi, színház. Bármilyen kis kikapcsolódásért, amiből töltekezhetsz. Persze, csak ha tényleg nincs lehetőséged munkahelyet váltani. Most tudom, ez lehetetlen, de talán ez lenne a megoldás.

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  2. Kedves Márton, kívánom, hogy azt a fénysugárt erősen öleld át egyszer, és szárnyalj vele az univerzum bármely részébe, mert szép stílusod, valósághű ábrázolásodért igazán megérdemelnéd. Nagyon tetszett, gratulálok, Zsuzsa! :]

  3. A véleményem : A gyár mint munkaadó, sokakat befogadott. Biztos keresetet biztosított. Aki ki szeretett volna ugrani a magánszektorba nem mert, mert félt, oda a megélhetése. ezért a munkás elfogadta a momoton munkavégzést. Igyekvőek voltak, vállalati üdülésben üdülhettek, üzemi orvoslásban részesülhettek, gyermekeknek iskola támogatáshoz hozzájárulást kaptak, segélyeket is( házassági, születési, halálozás miatti segélyeket stb) és tüzelőutalványokat. A gyári munkás megbecsült volt. ..és még valami… az év végi haszonból részesültek. Nyereségrészesedés !!!. Mégis mi volt ebben a rossz ?
    Munkavégeztével a nők néha közösen betértek egy cukrászdába, a férfiak egy sörözőbe Vasárnapokon,kollektívan meccsre jártak. mára már ezek a dolgok felszívódtak, és helyette már inkább olyan felszívódással telik meg a kiskakas begye ami az embereket a pénz világába sodorja.
    Azért jó ám ez az írás, mert megmozgatja az elménket.
    Szeretettel grat, Zsófi.

  4. Kedves Babumargareta!
    Ez az írás metaforikus nem gyárban dolgozom 🙂 bár régebben dolgoztam ott is. Igazából nincs ezzel bajom, a munka jó dolog, szeretek dolgozni. A jó az lenne ha mindenki megtalálná azt a munkát amit szeret csinálni, jó benne, és meg tud élni belőle… 🙂

  5. Lehangoló a novellád,bár tökéletesen elképzelem ,hogy milyen lehet a munkahelyed annyira élethű az írás. Beletörődöm szavakkal mindent elárultál magadról.
    Ebből az írásból sok mindent megtudtam Rólad.
    Nem szereted azt amit dolgozol,mert végül is mindenki kell dolgozzon,vannak akik szeretettel csinálják ,mások muszájból.

    Hogy kihasználnak? Kik?A munkaadók?Ők dolgozzanak helyetted?
    Akármilyen világban élünk,mindannyian tudjuk dolgozni kell ,amíg bírod ,mert az tartja benned a lelket.
    A másik dolog a gazdasági háttér mindenhol ugyanaz..
    Mit vársz egy ilyen világtó?
    Szeretettel olvastam őszinte írásodat….Babu:)

  6. Nagyon jó ez az írás, sok dolgot indít el az emberben, miközben bólogat, hogy valóban így van. Én egy éve vagyok nyugdíjban, és rá kellett ébrednem, hogy a munka töltötte ki az életemet. Annyit nem keresünk, hogy hosszabb egzotikus kirándulásokat engedjünk meg magunknak, ahol kicsit lazítani lehetne. Én 10-12 órákat dolgoztam. Utána mire van időd, vagy energiád? Nagyon semmire, legfeljebb annyi, hogy megnézed a tv-ben a sorozatod. Nem egy nagy életcél. Jó az ötleted, és kicseng a válasz is, valahogy másként kellene ezt csinálni, de hogyan? Hiszen, mint Te is írtad, elfelejtettük…Éva

  7. Kedves Kitti köszönöm! Örülök ha inspirál. Azért "a szürke embertelenségben valahol megcsillan egy halvány fénysugár. – Játszani hív."

  8. Kedves Márton! Rengeteg gondolatra inspirált az írásod. Itt tolonganak a fejemben és hirtelen mind egyszerre akarna kitódulni. Szánalmas világképet festettél és rémes, de valós igazságokat piszkálnak fel a szavak. Az elmúlt rendszerek szövevénye, az embertelenség csúcsa, robotként használt embertömegek kitermelése ami folyik. Az eleinte izgalmas tevékenységek monoton ismétlődése elsilányítja a munka örömét, maga a kifejezés is nevetségessé válik. Nincs benne öröm. Csak ellenérték van, amiért cserébe, kárpótlásul megvehető majd pár dolog, ami folyton cserére vagy javításra szorul majd, csak, hogy fogyassz. Illetve a betevőre való, hogy tudj majd tovább robotolni, gondolkodás és érzelmek nélkül élni a sivár és szürke, motivációhiányos életedbe. Belegondolva, hát elveszett az élet értelme is…
    Nagyon jó cikk ez, gratulálok!

  9. …"Az üresség érték, az ostobaság erény, a szabadság csak illúzió…" ..
    … ismét egy remekbeszabott iromány.. tökéletesen megfogalmazott valóság…köszi Márton.. ( lájk ikon )

Szólj hozzá!