Hányszor?

Összes megtekintés: 271 

\'\'

Szépek voltak és fiatalok.

Még a gimnáziumban szövődött a szerelem, kellemesen sután, tétován, gyakorlatlanul. Üldögéltek a téren, a padon, visszafelé, könyököltek a zöldre festett szálkás fatámla deszkáin, és vaníliafagylaltot majszoltak. A walkmanből Ace of Base szólt, melyet közösen hallgattak, megosztozva a fülhallgatón, és kantáros farmer volt a divat. Lángoló és viruló szerelem volt, az az igazi első. Meghatározó, üdítő, naiv és ismeretlenül izgalmas.
De aztán vége lett. A főiskolai és egyetemi évek elszakították őket, no meg az érzelmek is megkoptak, elhalványultak. A szakítás nem járt maradandó károsodással, az ember könnyen továbblép tizenkilenc évesen, élvezi újra a facérság minden előnyét: barátok, partik, rémesen kellemes ( ez egy oximoron volt,hehe ) másnapos hajnalok.

Aztán egy remekbeszabott egyetemi buli után összeverődik két fiatal egy társaság pereméről, ügyesebb, határozottabb, céltudatosabb lépésekkel. Egyértelmű jelzésekkel, cinkos pillantásokkal, forró csókokkal, egymás mellett ébredésekkel. Perzselő szerelem a javából, gátlások nélkül, boldogítóan, mélyről fakadóan, huszonéves lendülettel,világmegváltási ambíciókkal. Néha sikerül, és örökre szól… házasság lesz belőle. Család születik, épül a közös jövő, egy a cél, egy a vágy. De néha mégsem…Múlnak az évek, változnak az igények, a tervek, a kezdeti lelkesedés és szenvedély már megfakult, megszokottá vált a másik jelenléte. A hétköznapok kicsorbítják a tetszeni akarás élét, sok a feladat. Tennivalók, gyerekek, munka, egzisztencia, hitelek, anyósok, impulzusok eltérő életfelfogás, temperamentum… aztán ez is véget ér…

Új szerelem szövődik a semmiből, váratlanul, kiszámíthatatlanul. Tapasztalatokkal, sérelmekkel fűszerezett kapcsolat, kéretlen hozadékokkal. Az újrakezdés gyönyöre és kínja. Gyerekek az előző házasságból, múltbéli terhek, indák mely visszahúznak. Mélyről jövő megfontolt érzelmek, félelem és felelősségtudat, féltő ragaszkodás, szóljon már egy életre a boldogság! Ez a nehéz.. nagy kiváltság, ha sikerülhet.

De ha nem..
Hányadszori kudarc és csalódás… Hányszor lehet szeretni újra? Hányszor bízhatunk, adhatunk esélyt, hihetünk és ígérhetünk?
Hányszor dobbanhat meg úgy a szív, mint anno, akkor.. az első tizenéves szerelmes pillanatoknál…?
Hányszor hangozhat el őszintén „ holtodiglan,holtomiglan…”

Ferencz Éva

“Hányszor?” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Vica!
    Gondalatébresztő az írásod. Szerintem újrakezdeni bár ahányszor lehet, csak kellő bátorság kell hozzá és megfontoltság. Tetszett az eszmefuttatásod.
    Szeretettel olvastalak! Melinda

  2. Vica, kedves! Nem tartom magam okosnak, pláne nem bölcsnek,
    írásod lényege az,hogy az érző lélek keres egy hasonlót,
    de mindig kettőn áll a vásár,mindenki hibázik élete folyamán,
    de előbb nézzünk önmagunkba!(Look at yourself -Uriah Heep)
    Hallgasd meg! Jól írsz!
    Szeretettel:Gugi(írj az üzibe!)

  3. Kedves Rita, igen , valóban csak költői kérdések voltak..:)
    .. örülök ha tetszenek az írásaim.. szeretettel üdvözöllek, Vicus(f)

  4. Kedves Vicus!

    Jó kérdések, de Te is tudod, hogy költőiek. Nincs rá válasz. Mindenkinél más a helyzet.

    Nagyon jó volt a felvezetés is.

    Remekül írsz.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Kedves Vicus!

    A holtodiglan holtomiglan, bármekkora is a szerelem, nem mindig tart a síríg, a hetköznapi apró gondokon, meg túl lehet lépni, de a nagy viharokból menekülni kell, a gyerekek miatt is.
    Hogy a házasság élhető legyen, mindket fél akaratára és türelmére szükség van.
    Engem 55 év után hagyott itt a férjem, de nagy űr maradt utána.
    Szeretettel,
    Magdi

  6. Köszönöm kedves Rozika (garajszki ) a hozzászólásod, gratulálok a hosszú házasságodhoz (f) sajnos manapság keveseknek sikerül az ilyen tartós kapcsolat..nagy kincs..
    Köszönöm hogy olvastál(l)

  7. Ebben minden témával kapcsolatos benne van. Az igazán akarás, a nem adom fel, és az akkor is megpróbálom.
    Kinek hogy sikerül. Az igazi holtodiglanhoz mindkét félre szükség van. Mi a párommal 42 éve gyakoroljuk. Eddig sikerült.
    Tetszett az írásod.

  8. Abban a pillanatban a holtodiglant, holtomiglant az emberek szinte mindannyian komolyan gondolják, mint volt anyakönyvvezető írom ezt, de utána? Van úgy, hogy az első házassági évfordulót sem éri meg a házasság. Házasság párti vagyok, de inkább próbáljanak egy új kapcsolatot, mint pokolban nevelni gyereket, lelkileg eltaposva élni naponta… Változunk..

Szólj hozzá!