Ember és természet viszonya dióhéjban.

Összes megtekintés: 151 

\'\'

Évtizedekkel ezelőtt, izgultunk kiszárad a Balaton vize. Sekély volt, hínáros, messze amerre a szem ellátott homokos, iszapos volt a gyermekek számára kijelölt játszótér. Most két évtized múltával megtelt a tó medre, kéklőn hullámzik a vize. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsfákra, díszfákra is. Évtizedekkel ezelőtt, tűzhalálban pusztult ki száradt el sok fának a lombja. Száradt, fonnyadt termést hoztak és férgeset. Ma csoda történt. A fák a sok esőtől, másfélszer magasabbra nőttek, a zöldségek, gyümölcsök szintén extra méretűek lettek, mert időben kapták az áldásos esőt. Mintha a természet segítené az ember hibáját helyrehozni. Az ember által kivágott erdők fáit, annak mennyiségét, a fák terebélyesítésével, magasságával akarná pótolni a természet… az eső áldásával. Így juttatja a földet friss levegőhöz. Még valami. Sokat nem beszélnek róla, de megemlítik az Északi-sark jéghegyeinek olvadását. Az ember hajlamos kissé pánikba esni. Mi lesz a sok vízzel, ami feltölti az óceánokat, tengereket vajon betudják-e fogadni a vizeket? Egyáltalán meddig tart a körforgás? A nap ereje és az ózonlyuk is téma volt sokáig, még ma is az. Mindettől függetlenül a természet végzi a maga munkáját, nem tűri az emberi beavatkozást. Az ember nem is tudná megállítani azt a számára ismeretlen folyamatot, aminek nem tudja a mit-miértjét. Így lesz az ember csendes megfigyelő, és tanulságot is levonó szemlélője a természetnek. Persze ehhez kell az is, aki nem csak azt látja, hogy már megint esik, vagy már ki sem lehet menni a napra úgy éget stb… A természet a legutolsó pillanatban mindig helyreállítja a zavart a földi életben. Ebben kellene az embernek is partnernek lenni, hogy a zavart segítsen leküzdeni, valamint helyreállítani és befejezni a pusztítást a Föld növényzete és állatvilágában, nem utolsósorban az emberi életekben.

2o2o.07.27.

Fehérvári Zsófia

“Ember és természet viszonya dióhéjban.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Ritám !
    Nagyon jól esik, hogy hiányoltál. Időnként hallgatásba vonulok, de ez nem azt jelenti, hogy nem olvaslak benneteket. Hálásan köszönöm érdeklődésed. Szeretettel, Zsófi.

  2. Kedves Zsófi!

    Örültem, hogy találtam írást tőled. Gyakran nézek a portádra, most viszont nem hiába. Örülhetünk az isteni gondoskodásnak.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Éva !
    A hozzászólásodat nagyon szépen köszönöm. A leírtakkal személy szerint egyetértek. Tudnia kell az embernek hol a helye. Az ember által történő beleavatkozás a természet rendjébe már nem is túlkapás lenne, hanem valami más, elképzelni sem lehet mi lenne a következménye a nevén nem nevezhető beleavatkozásnak. Az egyetlen egy név már időtlen idők óta egyengeti a természet útját.
    Szeretettel, Zsófi.

  4. Kedves Zsófi! Milyen érdekes, én éppen egy halastó kiszáradását írtam meg gyermekkori emlék… Én azt gondolom, addig jó, míg ténylegesen nem tudjuk befolyásolni a természetet, valószínűleg mi emberek ebben sem értenénk egyet. Szeretettel olvastalak. Éva

Szólj hozzá!