Amikor az ember elkezd múlt idővé válni…

Összes megtekintés: 196 

Kint jól esik az eső, bent – ebben a hangulatos kis krimóban – jólesik a sör. Délután van, nyár vége, meleg. Egymagam ülök, nézegetek kifelé a fejemből, miközben mindenféléről elmélkedek. Ilyenkor jönnek a legszebb gondolatok… “Cogito ergo sum” – ahogy René mondaná.
Balra fent, fejmagasságban, egy nagyképernyős tévé üvölt, épp az aktuális sláger szól. Néha lustán odapillantok.
Az ember akkor kezd múlt idővé válni, amikor észreveszi, hogy a rádióban vagy a zenei csatornákon, már nem az ő számait játsszák. Másokat, furcsákat. Néha még tetszik is – de ezek már más világ. A rock nem halt meg – ó nem –, csak átalakult valami rózsaszín, gumiszerű, instant fogyasztható izévé. Tisztelet a kivételnek!
Nézem a fiatalokat ahogy dolgoznak, mint az a szemüveges bartender a pult mögött. Jók a tetkói – állapítom meg –, még az alkarjára is jut belőlük. Beszédbe elegyedünk: elmondja, hogy van a háznak vagy húszféle söre, ajánl is egy saját főzésű csapoltat. Megkóstolom, kérek egy pohárral – Mit veszíthetek? Rutinosan tölti a hosszú nyakú pohárba. Ízre nem rossz. Erős, enyhén fanyar, de mégis friss, és üdítő ebben a fülledt melegben. Nézem ahogy a fehér hab szépen lefut a pohár oldalán, majd egybegyűlik az alján. Közben azon agyalok, hogy a fiatalok mennyivel jobban végzik már a dolgokat nálunk. Ügyesek. Jól látnak, jók a reflexeik, mindenre emlékeznek. Egy ideig talán még hitegethetjük magunkat azzal, hogy nekünk nagyobb a rutinunk vagy az élettapasztalatunk – de kit akarunk becsapni? Az ember lassan tényleg úgy érzi kezd múlt idővé válni. Még a pályán van, de már nem az igazi – kezd felesleges lenni.
Felállok, biccentek a csapos felé, összevigyorgunk, majd kilépek a széles bejárati ajtón keresztül az esőbe.
Jó volt a sör, bár mégis maradt valami fura rossz íz a számban. Nem a folyékony kenyértől van. Megöregedtünk?

Révész Márton

“Amikor az ember elkezd múlt idővé válni…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Remek dolog, ha olyan fiatalokat neveltünk, akik megállják a helyüket, okosak, esetleg még nálunk is ügyesebbek, többet tudnak. Ez pozitívum, és annak is kell tekinteni. Az összemérés, hasonlítgatás eredménye mindig is kárhozathoz vezet ( ezért utálom is a versenyeket) mert nem is biztos, hogy öregszünk (én nem! 🤪) csak a dolgok folyton változnak körülöttünk. Persze az idő rohan, mi meg a hátán kapaszkodva suhanunk a végcél felé, derűsen, energikusan, élvezve azokat a dolgokat, amiket a magunkénak érzünk. 🤓🙂

  2. Szép vidám gondolatok ahhoz ,hogy "múlt időről "beszéljünk.
    Az öregség akkor öregség,ha Te magad is úgy viselkedsz ,mint az "igazi öregek",ami nálad még nem aktuális.
    Sosem lehetsz annyira öreg,hogy ne halljad a csodás új bluest,vagy ne vágyakozz táncolni párod mellet egy szép zenére,
    nem tudsz dolgozni, vagy jóízűen meginni egy pohár sört!
    Öreg még akkor sem vagy ,amikor reggel úgy ébredsz-"jaj de öreg vagyok",de azért felöltözöl más ruhába ,mint amibe munkába jártál és elmész a volt barátaiddal a kávézóba,ahol bizony szép nők is vannak-de ha nem érdekelnek és nem nézed meg őket, akkor vagy öreg.
    Élni kell az életet, dolgozni, lekötni a figyelmünket!:)
    Kedves elgondolkozás de mindenki a saját természete szerint éli meg az öregkort. Még gondolkozz az öregkorról egy néhány pár év múlva!
    Descartes szerint az ember lényegi tulajdonsága a gondolkodás: „Cogito ergo sum”. -mondta Descartes
    Gratulálok…….Babu(f)

  3. "de kit akarunk becsapni? "

    Az a jó, ha senkit, le leginkább magunkat nem. Valamikor mi is irigylésre méltó fiatalok voltunk. Eljárt az idő felettünk, ezt el kell fogadni és méltósággal viselni. Nem szabad a fiatalokkal versenyezni, mert akkor valóban vesztesek vagyunk, hiszen alul maradunk. Szeretettel nézni őket viszont lehet. Jó, hogy vannak, különösen, ha dolgosak, szeretetteljesek.

    Szeretettel: Rita:]

  4. Igen. Fel kell készülni, el kell fogadni, hogy eljár felettünk az idő.
    Rágódni rajta kár, nem szabad.
    Szépek, jók, okosak a gyerekeink, csak éppen mások. Tudjunk velük együtt nevetni, ha összekeverjük az sz-t a zs-l.

  5. Azt mondják a jó pap is holtig tanul. Én pedg azt mondom, hogy mindenkinek tanulni kell az öregséget. Fokozatosan fel kell készülni az öregség fogadására. Az első felismerés ebben az esetben egy hangulatos krimóban történik. Nos, ha már itt tartunk, hogy egy kiadós eső és egy pohár finom habos hűs sör, a tőlünk idegen instand furcsa zenék ébresztik fel az emberben a legszebb gondolatokat hm… megkérdőjelezném, akkor mitől lesz fura, rossz íz a szájban ? A feleslegesség felismerésétől ? – Nekem inkább attól szépek a gondolatok, hogy elismertté válik az írásban a fiatalok vitalitása, szakmai tudása, reflexeik, lényegre látásuk, ja és az, hogy jobbak már mint mi. A mi rutinunk , élettapasztalatunk mércéje az elődeinkéhez mérhető, a fiataloké is mértékegység lesz a következő nemzedéknek és ez igy megy évről, évre folyamatosan.
    Szeretettel olvastam, gratulálok gondolatébresztő soraihoz, bruxinelli.

  6. Elgondolkodtató, anál is inkább, mivel én már olyan korban vagyok, hogy tényleg érezhetném magam nagyon öregnek, de nem adom fel. Szerintem nem ezek a külsőségek határozzák meg az ember életkorát, hanem az, hogy lelkileg mennyinek érzi magát. Én úgy vagyok ezzel, ha jó passzban vagyok, "bepörgök" valamitől, akkor akár csitri lánynak, de ha valami nagyon nyomaszt, akkor viszont aggastyánnak…;) 😀 Szeretettel Zsuzsa.

Szólj hozzá!