Új generációk

Összes megtekintés: 209 

Azt hiszem az idősebbek nem figyelmeztettek akkoriban. Fiatalok voltunk, tettre készek, naivak. Jól akartuk csinálni, megfelelni, tanulni. Tudtuk a helyünket a mindennapok hierarchiájában. Így volt természetes. De az egy más világ volt…

És ma, huszonöt év után, nézem az újakat. Jönnek, a kezem alá dolgoznak, át kellene adni a tudást, leginkább gyakorlati, erkölcsi tudást. Fogadják-e, elfogadják-e, diplomával a zsebükben felvértezve? Elmorfondírozom, hova gyorsul az idő? Hova tűnt a fiatalságom? Magamon nem érzem a változást, talán csak kicsit több a ránc, meg a szarkaláb, nem olyan feszes a bőr, de a munkát ugyanúgy végzem el. Furcsa látni a húsz évesek térhódítását. Folyamatos ambivalencia kering bennem, ellentmondásos érzések. Boldog vagyok, látom képességeiket, tehetségüket, hozzáértésüket. Hagyjuk érvényesülni az új generációt, mi pedig, húzódjunk diszkréten a háttérbe? Vajon hogyan férünk meg egymás mellett?

Kétség nélkül rájuk bízom a kocsimat, a pénzemet, hiszek nekik az üzletben, a bankban, a vendéglőben. Az élet megannyi területén jelen vannak, üdén hamvasan trendin, vagányul, és néha talán kissé flegmán. Itt a kettősség.

Először is a külsőségekben, annyira mások ők, mint mi voltunk anno. A frizura, a smink, a dekoratív megjelenés. Én valahogy nem éreztem magam annyira átlagtól eltérőnek annak idején, kevésbé különböztem a nálam tíz évvel idősebb kollégáimtól. Vagy csak akkor nem tűnt fel, mert én voltam a fiatalabb? Lehet. Ők azonban mind (vagy legalábbis túl sokan) olyan szépek, szinte egyformán, tükörképszerűen.

A lányok hosszú egyenes barna/fekete vagy szőkített hajjal, frufru nélkül. Tetovált szemöldök szinte kötelezően, „ mókusszőr” szempillák. Arcukhoz képest aránytalan nagy fekete keretes szemüvegben, mindenki feszes, alakot kiemelő dekoltázsvillantó ruhában, a munkahelyi uniformisban is divatosan, nőiesen. Folyamatosan telefonvégen, állandó összeköttetésben a világgal, egymással, a közösségi médiával, a hírekkel, eseményekkel. Pillanatról pillanatra követik a divatot, másolják és sajátítják el. Nincs pillanat, mely impulzus nélkül telne. A srácok is hasonlóképpen, jellegzetes hajviselet, a lehetőségekhez mérten borosta, tetoválások, menő márkájú karórák, kiegészítők, ismert logók bűvöletében. Ötágú csillag a cipő oldalán, vagy Tommy sötétkék piros fehér színkombinációja a pólók elején. Vezeték nélküli fülhallgatókból árad a zene a harapott almából, naprakészek és informáltak a digitális világ minden zegzugában, életünket megkönnyítő „app-ok” útvesztőjében, száguldanak az online térben.

Idegenekké lettek nekünk, múlt századbéli őskövületek számára. Nehezen értünk szót, pedig még nem vagyok ötven éves, nem vagyok öreg. A munkámat talán még jól végzem, pontosan, emberséggel. Próbálom mindezt valahova „beimplantálni” az ösztönös érzékeik és veleszületett képességeik sorába, mert szív és lélek, tisztelet és önismeret is kell a virtuális valóság adta magabiztosság és öntudat mellé. Talán szorítanak még ezeknek is egy kis helyet…

Ferencz Éva

“Új generációk” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm Rita a hozzászólásod, nagyon jól fogalmaztál, és valós tényeket írtál meg, igazad van.. mégis aggályaim vannak a jövőt illetően, mert bár tisztelet a kivételnek, a gyerekeink nagytöbbsége talán még fogja érteni és becsülni a múlt értékeit, amikor semmi sem volt oly természetes mint ma, amikor annyi minden az ölükbe hullhat nagyobb erőfeszítések nélkül,és bár nyilván ez jelen volt régen is, nem mondom, de ma.. valahogy más az önérzet, a tiszteletadás, a nekünk mindent lehet mert miénk a jövő szlogenje implantálódik az elméjükbe.. nekem vannak konfliktusaim a munkahelyemen emiatt, keresem a megfelelő hangot toleranciát de azért nem felejtem el hogy én hogy viszonyultam anno kezdőként a tőlem idősebbekhez, illetve ma már 23 év távlatából van némi rutinom, melyet jó lenne ha a ma i fiatalok értékelnének.. nem egyszerű… szeretettel üdvözöllek: Vicus(f)

  2. Kedves Vicus!

    Miközben érteni vélem mindazt, amit írtál – ráadásul jól látva a helyzetet – azt tudom mondani, hogy nekem meg Te vagy fiatal és üde. A generációs különbség mindig létezni fog, viszont Neked tapasztalatod van és az nagyobb érték, mint hogy valaki trendi és követi a divatot. Talán azért szeretem a fiatalokat, mert nekem is van öt unokám. Ők is szépek, okosak, sikeresek, viszont vannak középkorú gyerekeim, akik szorgalmasan hajtanak, mint a güzük és nem kevés érdemük az sem, hogy felnevelték és taníttatták őket, aztán ott vagyok én, aki már mindenben lemarad és elmarad tőlük. Még okos telefonom sincs, ahogy gépkocsival se rendelkezem, nekem a legkisebb a jövedelmem, mivel már jó rég óta nyugdíjas vagyok. Se szép, se okos nem vagyok, a mostani divathoz, technikához hozzá se tudok szólni, ezért inkább hallgatok, figyelek rájuk, kiváncsi vagyok arra, amit mondanak és örülök annak, hogy előttük kinyílt a világ, hogy olyan dolgokra van lehetőségük, amelyekre nekem soha nem volt és már nem is lesz. A szüleim generációjához képest én is jól éltem, mert ők két világháborút szenvedtek végig, még ha az elsőben nem is vettek részt, a szüleik körülményeit, a szegénységét, nehézséget a gyerek is megérzi, illetve viseli. Édesapám ráadásul árva is volt. Viszont mindig annak örültek, hogy nekünk már tudnak enni adni, bennünket tudnak taníttatni, hogy idővel saját otthonhoz jutottunk, hogy gyermekeink születtek és azokat fel tudtuk nevelni.

    Jól írsz, szeretettel olvastam a műved.

    Rita(f)

  3. Drága Éva!Egy rakás generációbeli különbséget fogalmaztál meg,
    pedig Te nem tudod a régi időket!Te még fiatal vagy ,szarkaláb
    ide,vagy oda,de ne ítélkezzünk az y generáció felett,mert mi
    a Woodstock -korszakon át ,megéltük a diktatúrát,és mégis emberek maradtunk!Bízzunk az új generációban,akik okosak,azokban,
    hátha nem dobják el a görbebotunkat,hanem visszahozzák!
    Minden aggodalmadat értem!
    SzeretettelGugi

Szólj hozzá!