Vágyálom.


Állandóan cipekedek,
nagy batyúkkal járok, kelek,
egyformán van testi, lelki,
melyben nem segíthet senki.

Repülőtereken, pályaudvarokon figyelem a bőröndöket, amint kis kerekeken gurulva húzzák maguk után gazdáik. Már rég tetszik ez nekem, dicséret a kitalálónak, így tényleg öröm lehet az utazás. Ha lakóhelyemen a piac felé megyek, egyre több kortársam, főleg nők rendelkeznek a gurulós táskával, szatyorral, ami nagyban könnyíti a bevásárlást.
Többször gondoltam arra, hogy nekem is jól jönne ilyen alkalmatosság, mert sóváran nézegettem, de a megvalósítás gondolata egyre csak húzódott, vágyálom maradt.
Évek óta az állandó rohangálás, fellépések, a különböző ruhákban való megjelenések – gondolatban zeneileg elpróbálni mindent még utazás közben is – igen elvonják az ember figyelmét a valós élettől, amely fárasztó, de mégis jó, mert kikapcsol a napi gondokból.

Egyszercsak mégis elérkezett a pillanat, a napokban vettem egy helyes kis gurulós, zöld színű bőröndöt – a kívánt méretben csak ez a színű volt – pont jó lesz az egyik kabátomhoz. Itthon rögtön kipróbáltam, hány kosztüm fér bele. Ügyes összehajtogatással hármat sikerült belepréselnem a hozzávaló cipőkkel együtt. Ami esetleg kimarad, az elfér egy külön szatyorban. Elégedett voltam.
Közeledett a fellépés ideje. Nagy örömmel pakoltam be és tetézett izgalommal indultam az első bőrönd-húzó útra. A lépcsőn le és kisebb akadályokon keresztül a fogantyújával vittem a szokott módon. Végre, elérkeztem a sima útszakaszra, ahol kihúztam magam – nem látta ugyan senki a néptelen utcán – de peckesen, talán még büszkén is elindultam, húzva magam után a bőröndöt. Fennkölt magatartásomat és örömömet megszakította az aprócska kerekek nagy zakatolása. Egy pillanatra megtorpantam s képzeletem villámgyorsan visszavarázsolt a valamikori kisgyermek-koromba. Amikoris húztam, vagy toltam a ricsajozó játékokat, pl. a fából készült, kerekeken tolható színes lepkét, melynek szárnyai összecsapódtak olyan gyorsan, ahogy száguldoztam vele. Most is száguldoztam a légben, a múlt képzeletében és nem kívántam visszatérni a mába. Rám jött az önfeledt kacagás, hahotázás, még a szemem is bele sírt és elnyomta a kis kerekek fület bántó zakatolását. Megláttam, hogy közelít a 68-as busz, felkaptam a bőröndöt és gyors szaladásban elé vágtam, hogy felszállhassak. Nagy lihegve lehuppantam az ülésre és próbáltam elfojtani a még mindig rázkódtató nevetésemet. Egész úton a régi gyermekkorban időztem és végig fuldokoltam a visszafojtott nevetéstől. A Metróból kiszállva felkaptam csomagomat, s vittem, ahogy megszoktam, a fülénél fogva.
Nem tudom, fogok-e még kosztümöt pakolni a kis zöld bőröndbe, de most úgy érzem, hogy én azt, ilyen teherrel, többé nem fogom magam után húzni!

Még egy kicsit, ha lehet,
maradjon a képzelet,
úgy szeretnék ott pihenni,
nem akarok felnőtt lenni!

Farkas Viola

“Vágyálom.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    De jópofa kis történet. Igazi "nőcis", már ami a ruhatáradat illeti. Jókat kuncogtam közben, míg olvastam. 🙂
    BARÁTSÁGGAL: Anita

  2. Kedves, derűs írás ez, visszaadja azt a lelkületet, ami vidámmá képes varázsolni még egyedül is az életet. Tetszett!(f)
    kit

  3. Kedves LukacsMaria!
    Köszönöm a hozzászólásodat. Megnyugtat, hogy Te már gyakorlott bőrönd-húzó vagy. Egyelőre eldugtam, hogy ne is lássam, de ha szükségem lesz rá, csak elindulok vele újra.
    Szeretettel üdvözöllek: Viola

  4. Kedves Kati!!
    Nagyon köszönöm a szavaidat és teljesen igazad van. Mindennek van mellékhatása és minden életkorban másként reagálunk a dolgokra. Aztán a jó mellett ott van mindig a rossz is!
    Szeretettel: Viola

  5. Ez nagyon vidám, hangulatos és tanulságos írás volt. Én úgy mondanám, hogy mindennek, ami kényelmünket hívatott szolgálni van mellékhatása, erről persze nem harsognak a reklámok.

    Az, hogy ez téged vidáman és nem bosszantóan éríntett, mindenképpen lelki adottságodnak köszönhető.

    Szeretettel: Kati

  6. Kedves Keni!
    Nagyon köszönöm a hozzám való jóságodat, de én igazán nem számítottam ilyen részletes Horoszkópra. Agyamba véstem, amikor oldalra írtál arról, hogy "ne kérjünk semmit" én is HELYESELTEM, mert én sem vagyok kéregetős fajta, örültem, hogy egy a véleményünk,
    erre itt van, mégis kértem! Ne haragudj.
    Köszönöm, hogy írásomban a lényeget láttad meg az utolsó sorban, ezt átélni,? nem lesz könnyű! Pénteken engedtem a kérésnek, és felléptem egy gála-műsorban, másik táskában vittem a magyar-ruhámat, de hazafelé már nagyon fáradt voltam, MUSZÁJ PIHENNI valameddig. Próbára már nem fogok járni, de fellépni, – ha hívnak – nem tudok nemet mondani. Köszönöm, hogy Te is együttérzel velem, mint ahogy a versed alá írtam ugyanezt. Jó egészséget kívánva szeretettel gondolok Rád: Viola

  7. Kedves Viola !
    Írásod, mint egy beszámoló a kis kocsiról nagyon tetszett. Röviden tömören soroltad és mondad el csak csupán az idevaló lényeget.
    Az egy-egy négysoros is jól ideillett az elejéhez és a végéhez.
    Ezért ezekhez a kombinációkhoz külön gratulálok Neked.

    De szeretném ha végén felmerült kérdést, mármint, hogy fogod e még húzogatni tologatni, cibálni kis bőröndödet, jó lenne, ha úgy döntenél mégsem teszed.
    Tudom, hogy amit most írok, az részemről önzőség lesz, de én nagyon haragszom ezekre a BEVÁSÁRLÓ GURIGÁKRA főleg a piacokon, mert mint tudod az én lábaim a betegségeim miatt egyrészt gyengék, bizonytalanok, érzéketlenek, a bőröm vékony és ezek a kocsik csak egy érintésükkel is felsértik a bőrömet és mivel vérzékeny vagyok, mire a piacról hazaérek, majdnem el is vérzek. Na azért ennyi talán mégsem komolyan, de idegesítenek és még jó hogy nem estem el bennük….na nem is folytatom tovább. Te akkor sem járnál minden nap az Óbudai piacra, mint én.
    Ezért a Te kocsid nem jelentene számomra veszélyt.

    /Viola kedves! A horoszkóp alapképletét és a különféle táblázatokat már kinyomtattam a számítógépes programom alapján, egyszeri látásra már sok mindent megállapítottam 5. unokád jellemvonásairól, de ehhez még további tanulmányokat kell átnéznem és egyeztetni sok sok mindent. Egy ilyen munka sok időt, türelmet és fáradságot kér tőlem és most még nem vagyok abban a nyugodt állapotban a sorozatos családi történéseim miatt, hogy erre is kész legyek, de amint lehet megcsinálom és leírom kivonatolva rövidített változatban Neked is érthető nyelvezetben, mert az Asztrológia nyelvezete sokak számára olyan, mint egy idegen nyelvrendszer./

    Kezeidet csókolva búcsúzom most Tőled
    Igen nagy szeretettel.
    keni

Szólj hozzá!