
„Maigret a bejáratnál helyezkedett el, egy beugróban, ahol kétszemélyes asztal állt. …
– Bob! … Mit ajánlasz befejezésül? …
– Lángoló palacsintát marasquino likőrrel.”
(Georges Simenon: „Le voleur de Maigret” – fordította: Görög Lívia)
Mindig irigykedve olvasom a Maigret-történeteket. Olyan jókat eszik, iszik a főfelügyelő! Járja a vendéglőket, kiskocsmákat, sörözőket, és hol itt hajt fel egy aperitifet, egy Pernod-ot, hol egy pohár Charentes-i fehérbort. Ebédre, vacsorára valami ízletes fogást választ, vagy elfogadja a tulaj ajánlatát. Például rostonsült hurkát hasábburgonyával, vagy narancsos kacsát.
Nos, utánajártam néhány ételnek-italnak.
Ilyen az a bizonyos lángoló palacsinta, amelyet fentebb említettem. Lényege a következő: néhány hagyományosan készült vékony palacsintát forró vajon mindkét oldalán újra kell hevíteni. Ameddig forró meghintjük reszelt narancshéjjal, megkenjük narancslekvárral, megszórjuk vaníliás cukorral, és egyenként négyrét hajtogatjuk. Visszatesszük a serpenyőbe, meglocsoljuk lekvárral elkevert narancslével, a lángot a legnagyobbra állítjuk, s ha már jól sistereg, öntsünk rá egy deci narancslikőrt (Grand Marnier), vagy maraskino-t, esetleg armagnac-ot. Egyből fellángol, s miután lángja ellobban újabb fél deci likőrt.
Megjegyzem, előfordulhat, hogy nem lobban be magától, ilyenkor meggyújtjuk! Lángolva tálaljuk…
Lássuk továbbá, mi is az a maraskino? A lexikon szerint ez egy szesztartalmú édes ital, melyet különösen a Dalmáciában tenyésző savanyú meggyfajból készítenek. Ez a meggyfajta Zárában és környékén a legzamatosabb, s itt már évszázadok óta készítik. Gyorsan ideírom Hemingway kedvelt italának a Daiquiri receptjét: /2 uncia fehér rum, ¼ uncia Maraskino likőr, ¾ uncia citromlé (v. lime), ¼ uncia grapefruitlé.
Az armagnac pedig tulajdonképpen borpárlat, vagy régies kifejezéssel élve, égetett szesz és eredetileg Armagnac vidékén termett szőlő borának lepárlásával készítik. Utána tölgyfa hordóban érlelik. A hordókat csak a Gascogne és Limousin erdeiben nőtt tölgyfákból faragják. Ez adja az ital különlegességét, és természetesen a régisége. A palackok tartalmazzák is az évjáratot.
A következő a Pernod. Ez ánizzsal ízesített aperitif pálinka. 40% alkoholtartalmú. Önmagában ritkán fogyasztjuk. Legelterjedtebb keverési módja: 1 rész Pernod, 3-5 rész jeges tiszta víz. A vizet pótolhatjuk narancslével, gyümölcsszirupokkal, és még nagyon sok mással kísérletezhetünk. Az ital bármilyen napszakban, évszakban, bármely korosztálynak és bármilyen alkalommal kellemesen hűsítő, üdítő. Ide is kívánkozik egy megjegyzés: az ánizs és más ürüm-füvek ott szöktek szárba, ahol a bibliai kígyó annak idején elmenekült a paradicsomból.
Ma ennyire futotta Maigret ürügyén erre a kulináris kiruccanásra…
Bige Szabolcs Csaba
Kedves Babu!
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom Maigret felügyelő kulináris kalandjait. Ezekből válogattam. Köszönöm az érdeklődő megjegyzéseidet!:)
Szeretettel: Szabolcs
(f)
Kedves Rita!
Köszönöm a megjegyzésedet!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Érdekes írásodat szeretettel olvastam.Nagyon kívánatos
a képen a "lángoló palacsinta ".
Ezt még nem kóstoltam,valószínű nagyon finom lehet.
És mennyi italfajtát ismersz! Erősen elmaradott vagyok ezen
a téren..Kedves ,receptekkel teli írásodat "éhesen " olvastam
és úgy is maradtam!;)
Gratulálok szeretettel….Babu(l)
Kedves Szabolcs!
Egyszer ettem egy étteremben lángoló palacsintát. Nem tudom, hogy készítették el, de fenséges volt.
Szeretettel olvastam gondosan összeállított műved.
üdvözlettel: Rita