A kép és az ikon

Összes megtekintés: 521 

„Az ikon görög eredetű szó, εικόνα, ikóna, „kép“, „képmás“ (ellentétben a είδωλο, ídolo, „lidérc“, „álomkép“ és είδος, ídos, „őskép“, „alak“).” Az ikon Isten és szentjei neveinek tudatosítása. Egyfajta pszeudo–kommunikáció van kép és imádkozó között. Ez a kommunikáció a gondolatbeszéd alapmetódusában funkcionál. A gondolat átáramlik beszélő és a szentképen látható személyhez. Egy egyszerű kép meghökkentő, csodálatraméltó, szép, vagy érthetetlen lehet. Kivált az emberből egy érzelmet, és egy véleményt, hogy tetszik–e neki, avagy sem. Az ikon más, ez egy szentkép a maga nevében, ahol az adott szent képmása van az ikonon. Nagyon fontos a pszeudo–kommunikációs törekvés, az ima gyógyító ereje. Ugyanis az imában az ember őszinte, kitárulkozó, nincsenek titkai. A saját gondolatai révén jobban megérti önmagát. Az imádkozó Teremtője biztatást ad, megerősítést, ez egy jóleső érzést biztosít ima után. Vagyis: az imában nincs válasz, nem beszél vissza nekem senki. Megerősítést kapok, és jó érzéseket. Vagyis: a kommunikáció az érzésekre támaszkodik. Az ima így érzésnyelven válaszol. Az imádkozó pedig gondolattal kommunikál. Az ikonnál látható beszélgetés, érzésnyelvi, olyan, mint egy álomkép. Az álomképnél is van kép, és mellette érzés. Mit jelent az érzésnyelv, ha nem azt, hogy folyamatában tudatosodnak az érzések, pl.: félelem, öröm, boldogság, harag. Nem elítélnie kell az embernek magát, hanem megfigyelnie. A legfontosabb momentum, hogy szenvtelenül, objektíven tekintsen az ember magára. Külső szemlélőként tekintve magamra, csak a jót látom magamból. Viszont hibái, gyengeségei is vannak mindenkinek. A jó tulajdonságaimat így a gyengeségeim mellé kell helyezni.

A kép egy részlet, az ikon pedig egy teljes kép, szakrális jelentéssel. Nem csupán kép, hanem szent érzés is. A pszeudo–kommunikáció is szent, érzés és gondolat egyszerre. Amikor a kérdés gondolat, a válasz egy érzés.

Az érzés mindig reakció. A gondolat pedig a kezdés, az akció. A kommunikáció rendje, hogy akciót reakció, reakciót akció kövesse. Az őszinte gondolat, mentális elem tudattalan. Az álom erre hajaz. Ugyanis egy bonyolult rendszerben az álomképhez kapcsolódik a mentális elem, a gondolat. Álomban ugyanis nincsenek verbális elemek, szavak, csak gondolatátvitel van.

A kollektív tudattalan szállító egysége így a gondolat. Álomban nem hall az ember semmit, gondolatokkal foglalkozik. A képben sűrítetten benne van a gondolat. Mondhatnám úgy is, hogy a kép összesűrített gondolat. Mindig van a képnek mondanivalója. Az álomkép önreflexív, visszautal az álmodóra. Egy festmény azonban objektív kezelést ír elő. Nem magamat látom a festményben. Az álom a napi események újramegélése. Egyfajta ismétlés, ám fonák–mimetikus. Nem azt ábrázolja, ami történt velem, hanem azt, hogy a reakcióim miket váltottak ki a másik személyből. A másik személy gondolatai, és érzései lesznek feldolgozva az álomban. Én én vagyok, és a környezetem, mondta Ortéga y Gasset. Én úgy formálódom, ahogy a környezetem mintát mutat. A tudattalan formálódás a tökéletesedés irányába megy, ezt a Self irányítja. Azt is mondhatnám, hogy „mi vagyunk a világ”, minden ember. A világ egy hely, minden ember összessége.

René Magritte: Tiszta gondolatok festménye egy különleges játékot tematizál. Magát a gondolatot teszi metaszintre. A víz, a szikla, és a felhő a szemlélődést mutatja. Egy gondolatot sűrít a képbe, az örökkévalóság ideáját. Az ikon az más, nem gondolkodtat, mint René Magritte festménye. Az ikon egy szent gondolkodás. Míg a festmény gondolatot ébreszt az emberből, addig az ikon gondolkodást kezdeményez, és érzéseket kap. Az ikonnál biztonságos a szituáció, ugyanis senki se hallja az imát.

A gondolat maga egy információs horizont felébresztése. Az ikon magas spirituális személyekkel való kommunikáció. Megtiszteltetés az imádkozóval, hogy imádkozhat egy szent személlyel.

A képpel való kommunikáció szavakban, az ikonnal meg gondolattal történik.

Székesfehérvár, 2017. február 17.

Elbert Anita

“A kép és az ikon” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Anita !
    A képpel való találkozáskor szavak tolulnak ajkamra, felvidítanak a színek a téma elkápráztat és meg-megállok egy egy kép előtt
    amikor a kép nagyságához viszonyítva háromszoros távolságra szemrevételezem.
    Az ikonnal való találkozás az más. A közelsége sokkal bensőségesebb , magához vonz, elmélyültté tesz és az ábrázolt szentek mintha hozzám szólnának. ezekről az ikonokról sugárzik a szeretet, világlik a szenvedés, az alázat és az a bölcsesség ami maradt nekik
    a megvilágosodásuk eléréséhez.

    Szeretettel olvastalak, Zsófia

Szólj hozzá!