Levelek Umbriából – 5. rész: Utazások a konyha körül Umbriában – az articsóka dícsérete

Összes megtekintés: 619 

\'\'

Ezt is úgy kezdjük, mint a legtöbb szenzációt, „már a régi rómaiak is…”, De most igazán, már az ókorban is ismerték, és az okos rómaiak az étkezésen kívül gyógynövényként is használták. Afrodiziákumnak tartották, s hogy igazuk volt-e mindenki maga döntse el így utólag. Lucullus asztaláról sem hiányozhatott. Leveléből készített teáját ma is használják sokrétű gyógyhatása mián.
De mi is ez a zöldségféle? Fészkes virágú növény, a tudományos, latin neve: Cynara scolymus L. Nevét a görög szkolimos szóból ered, ez tüskést jelent, ami a szúrós fészekpikkelyeire utal. Elsősorban a Földközi-tenger nyugati és középső országaiban termesztik, felhasználható részei a bimbók és a zsenge szára. Neve angolul – artichoke – az arab“al’qarshuf”-ból. Innen a magyar neve is. Bár érdemes megemlíteni az ugyan ebből a forrásból származó észak olasz nevét is: „articioccolo”. Különben olaszul a neve carciofi.
Theophrastus (Θεόφραστος) görög filozófus és természettudós készített először írásos feljegyzést erről a növényről, majd Dioscorides (Διοσκουρίδης) görög orvos foglalkozik vele kimerítően a De Materia Medica című latinra fordított művében. Goethe is említi, de elmarasztalóan ír róla: ”A parasztok valami bogáncsot esznek, amire azt mondják, hogy zöldség, – na ez az az étel, amit soha sem fogok megszeretni”.
A monda szerint Articsóka egy gyönyörű leány volt, aki az Aegei tengerben levő Zinari szigetek egyikén élt a szüleivel. Zeusz a görög főisten az Olimposzról látogatóban járt testvérénél Poszeidon tengeristennél és megpillantotta a szépséges szép leányt. Görögül a neve Cynara volt. Mikor az isten közeledett hozzá, nem futott el, hanem mosolyogva várta, lépjen közelebb. Zeusz abban a pillanatba beleszeretett, de a lány sem maradt érzéketlen az isten férfiasságával szemben. Zeusz annyira beleszeretett, hogy azt akarta, mindig legyen a közelébe, s ezért mint istennőt felvitte az Olimpuszra. Cynara nagyon örült ennek az isteni ajándéknak. Zeusz azonban, hogy a felesége, tehénszemű Héra gyanakvását fel ne keltse, gyakran magára hagyta szép kedvesét. Ilyenkor beült a trónusába és intézte az istenek ügyes-bajos dolgait, vagy hajigálta a földre villámait, így félemlítve meg az engedetlenkedő halandókat. Cynara ilyenkor egyedül érezte magát és elfogta a honvágy szülőhazája, s édesanyja után. Olyan nagyon vágyakozott otthonát újra látni, hogy odalett az étvágya is, már az istenek eledele, az ambrózia sem kellett neki! Végül gondolt egyet, s leszállt az istenek hegyéről, és meglátogatta a szüleit. Hamarosan észrevétlenül vissza is ment az Olimposzra, de Zeusz gyanút fogott, mivel a lány viselkedése megváltozott. Már nem istennőként viselkedett, hanem, mint a földi asszonyok. Zeusz szörnyű haragra gerjedt, s a leányt letaszította a hegyről, vissza a földre, ahol articsókává változtatta, azé a szúrós növénnyé, melynek a levelei úgy lebegnek, inognak a szélben, mint Zeusz állhatatlan szerelmei, és a bimbója közepén, a bimbó szívében olthatatlan szerelem él az elérhetetlen kedves iránt.
Lássuk ezek után, miként készíti el házigazdám Umbriában.
Kezdi azzal, hogy a zöldségestől vásárol 10 darab ökölnyi méretű articsókát (carciofi). Megtisztítja a fejeket, azaz a külső kemény lepelleveleket eltávolítja, amíg már csak a zsenge, szép zöld közepe marad, és egy jó éles késsel a tetejét levágja. A szárát is egy 5-6 centis darabon meghántja. A fejen csak ujjnyit hagy a szárból. Ekkor az articsókákat citromos vízbe helyezi, hogy a további munka alatt ne színeződjön el. A fejeket hozzáveregeti a gyúródeszkához, hogy kinyíljanak kissé és közéje töm jó bőségesen összevagdalt petrezselyemzöldet és összezúzott fokhagymát, majd lefele fordítva egy tűzállótálba sorjázza mellétéve a megpucolt szárdarabokat is. Olajat önt alá – extra szűz, termelőtől származó olíva olajat (!) Mikor kezd sülni, felönti fehér borral, lefedi és körülbelül negyed óráig főzi, majd a fedőt levéve a levét hagyja elpárologni, hogy csak egy mártásszerűség maradjon alatta.
Melegen is és hidegen is ízletes húsmentes, alacsony kalóriaértékű étel!

Bige Szabolcs Csaba

“Levelek Umbriából – 5. rész: Utazások a konyha körül Umbriában – az articsóka dícsérete” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Babu!
    Két hozzászólással is megtiszteltél. Köszönöm!
    A recept, amit írtam csak egyféle elkészítési mód. Szendvicsben is nagyon ízletes, és konzerválva, üvegben is forgalmazzák. Ára kissé borsos, de könnyebb elkészíteni, mint a friss zöldséget.
    Üdv: Szabolcs (cfc) |)

  2. U.I.
    Kedves Szabolcs ,én láttam Articsókát !
    Nálunk is lehet néha kapni a szupermarketekben .
    Legtöbbször átnézünk felette ,mert nem tudjuk mire jó ?
    Most megtanultam !
    Szeretettel….Babu

  3. Kedves Szabolcs.
    Nagyon tetszett az Articsóka {Cynara }monda !
    Mennyire érdekes dolgokat tanultam leveleidból .
    Bár nem vagyok jó szakácsnő ,de lehet én is kiprobálnám ezt a finomságot .
    Gratulálok kellemes irásodhoz !
    Szeretettel…Babu.(f)(f)(f)

  4. Kedves Rita!
    Nagyon ízletes zöldségféle az articsóka – nem osztom Goethe véleményét. Lehet nem is kóstólta, csak elmarasztalja láttatlanban.
    Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet!
    Szeretettel: Szabolcs

Szólj hozzá!