Látogatás szárnyashajóval POZSONYBA, az egykori magyar koronázóvárosba…

Összes megtekintés: 128 

Január végén egy zimankós téli estén megszólalt a telefonom és egy kedves női hang megkérdezte:
– Nem volna kedvetek nyáron szárnyashajóval Pozsonyba látogatni? Hát lehet erre nemet mondani? Mi sem tettük. Az idei nyarunk bővelkedik kerek évfordulós családi eseményekben, így Férjemmel és Fiammal kapva kaptunk a jó alkalmon és közös családi ajándékul meg is valósítottuk ez a kis nyári hétvégi kikapcsolódást Szlovákia fővárosába. Kétnapos minivakációnk előtt kíváncsian nézegettem az időjárás előrejelzést, ami sajnos semmi jóval nem biztatott, mindkét napunkra esőzést jelzett előre. Szomorúan láttam az aprócska ikont, mely sötét szürke felhőt, esőcseppekkel és villámlással kombinálva mutatott az előrejelzés honlapján. Így nem maradt más választásunk, mint esernyőket és esőkabátokat is becsomagolni. A várva várt indulás napján hajnalban keltünk, várt még ránk a behajózás előtt egy hosszabb autóbuszos utazás a fővárosba, ahová időben meg is érkeztünk. A hajónk már a Dunán ringatózva várakozott ránk, a Belgrád rakparton, a 3-as pontonnál hatalmas szállodahajók társaságában. A szárnyashajó a legkülönlegesebb és a leggyorsabb közlekedési eszköz a Dunán, kb. 60 km/óra sebességgel siklik a vízen. A budapesti flottánál három fajta “vízimadár” teljesít szolgálatot: a legnagyobb a Sólyom, azt követi a Vöcsök és a legkisebb, a Bíbic. Adataink egyeztetése után megkezdődött a beszállás, elfoglaltuk helyeinket és elindultunk. A hajó hatalmas panorámaablakain keresztül gyönyörködtünk a gyorsan tovatűnő táj és a festői Dunakanyar szépségeiben. Átsuhantunk a Megyeri-híd alatt, mely Magyarország leghosszabb folyami hídja. Megpillantottuk a Visegrádi Fellegvár sziluettjét, az esztergomi Bazilika hatalmas kupoláját, a komáromi erődrendszer egy kis darabját. Permetfelhőben úszó Vöcsök névre hallgató vízimadarunk szárnyai alá vett bennünket, közel négyórányi “száguldás” után kikötöttünk a pozsonyi hajóállomáson.

\'\'

Utazásunk legérdekesebb része kétségkívül a Bős-Nagymarosi vízlépcsőnél a zsilipen való átkelés, mely kb. 30 percet vesz igénybe. A hatalmas zsilipkamra méretei lenyűgözőek: 275 m hosszú, 34 méter széles és 20 m magas. A matrózok a hajónkat egy a vízszinttel együtt mozduló bójához kötötték ki. A zsilip hatalmas ajtajai lassan ránk záródtak és a víz szintje Pozsony felé menet a hajóval együtt 18 métert emelkedett velünk. A visszafelé vezető úton Budapest felé Bősnél (Gabcikovo) pedig 18 métert süllyedt a szárnyashajónk az óriási “medencében”.

POZSONY, a magyar korona városa…

Pozsony távolsága Budapesttől személygépkocsival 200 km. Autóval gyorsabban odaértünk volna, mi mégis inkább ezt az érdekes és hangulatos utazási formát választottuk. A szlovák főváros Pozsony történelme, múltja ezer szállal kötődik Magyarországhoz, erről tanultunk történelemóráinkon is. Pozsony (szlovákul Bratislava, németül: Presburg), lélekszáma: 425.000 fő, mára már csupán lakosainak 4 %-a magyar anyanyelvű. A világ egyik legfiatalabb fővárosa, élhető város, mely kellemesen nyugodt hangulatot áraszt magából. Egyedi arculatára 3 ország, 3 kultúra nyomta rá bélyegét: a német, a magyar és a szláv, erről a városban néhol 3 nyelvű cégtábla is ékesen tanúskodik.

\'\'

\'\'

Bratislava egyben az ország kulturális, kereskedelmi, ipari, oktatási és kutatási központja is. Az itt előállított GDP alapján Pozsony az Európai Unió 5. leggazdagabb régiójának számít. A méltóságteljesen hömpölygő Duna folyam két partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelségében, a Kis-Kárpátok 100 km hosszan elnyúló hegyláncának előszobájában fekszik Bratislava.
A szlovák fővárosban a Duna felett öt kecsesen ívelő híd biztosítja az összeköttetést a folyó 2 partja között. Az emberléptékű város, Pozsony nem rendelkezik metróval, mégis kiválóan megismerhető a sűrűn közlekedő piros villamosokkal és autóbuszokkal. Magyarországi testvérvárosa, szülővárosom Székesfehérvár, mindkét város egyben koronázási városunk is volt. Mátyás király 1467-ben alapította meg Pozsony város egyetemét, az Academia Istropolitánát. A város jelentőségét az is mutatja, hogy a török hódoltság korában, a mohácsi vész és az ország 3 részre szakadása után fővárosunk és egyben koronázóvárosunk is volt. 1563 és 1830 között, 12 uralkodót és 7 királynét koronáztak meg a Szent Márton Székesegyház falai között, közülük legjelentősebb uralkodó Mária Terézia (1717-1780) volt.

\'\'

A város számtalan híres magyar szülötte közül megemlíteném Kempelen Farkas (1734-1804) magyar polihisztor, feltalálót, Lénárd Fülöp (1862-1947) fizikust, az első magyar származású Nobel-díjas tudóst, Brunszvik Teréz grófnőt (1775-1861) az első magyarországi óvodák megalapítóját, valamint Fadrusz János (1858-1903) magyar szobrászművészt is. Pozsonyban tartózkodott még egy rövidebb ideig Petőfi Sándor is, aki vándorszínészként érkezett a városban, megélhetését azonban kénytelen volt országgyűlési tudósítások másolásával kiegészíteni. A már gyermekként is rendkívül tehetséges Bartók Béla ifjúkorát a város főgimnáziumában töltötte, Erkel Ferenc fiánál Lászlónál tökéletesítette zenei tudását, aki az iskola tanára volt.

\'\'

Felfedezőúton sétavonattal a városban…

Az időjárás előrejelzés szerint “megjósolt” esős idő ellenére tikkasztó kánikula fogadott bennünket a városban, ami után estefelé valóban lehűlés jött és megérkezett az eső is. Addig viszont volt még időnk egy hangulatos sétavonatos városnézésre is. A sétavonat mindenhol a turisták kedvence, kényelmes utazást biztosít jó és rossz idő esetére is és még a lábainkat is kíméli. Eddig még akármerre jártunk, mindig felültünk rá, és még soha nem bántuk meg ezeket a vidám és hangulatos “furikázásokat”. (Emlékszem egyik ilyen alkalommal Sárváron, a járművön egy mellénk letelepedő helybéli lakos mennyi érdekes dolgot mesélt nekünk a városáról.) Pozsony felett már messziről kiemelkedik a Várdombon látható négy saroktornyos vár épületének masszív tömbje, melynek formája leginkább egy “felfordított asztal”-hoz hasonlítható. Falai között a Szlovák Nemzeti Múzeum Történelmi részlege talált otthonra. A vár hétfő kivételével mindennap ingyenesen látogatható, a múzeum kiállításai csak belépőjegy váltása ellenében tekinthetőek meg. A Szlovákiában vert euróérméken is megtalálhatjuk a város szimbólumává vált vár hiteles ábrázolását. A kastély udvarán ágaskodik Szvatopluk morva fejedelem közel 8 méteres bronzszobra. A 100 méter magasan fekvő épületegyüttes vízellátását a régi időkben csak nagyon nehézkes és fáradtságos munkával tudták biztosítani. Szamaras kordékon, hordókban érkezett meg az éltető víz. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott “A török” elnevezésű sakkozógépéről elhíresült Kempelen Farkas vízkiemelő szerkezete, nagymértékben megkönnyítve a vár lakóinak ivóvízhez jutását. A vár teraszáról, melynek neve akár az is lehetne: “ahol szinte állandóan fúj a szél”, csodálatos panoráma nyílik a fenséges Dunára. Egy régi történet elevenedett meg szemeim előtt, amelyet Vörösmarty Mihály örökített meg a búvár Kund-ról szóló versében. Felsejlett előttem a süllyedő hajók látványa, melyeket évszázadokkal ezelőtt Zotmund lovag I. András seregének egyik katonája a hajók alá úszva meglékelt és így azok az éjszaka csendjében szép lassan hullámsírjukba merültek. A város és annak lakossága 1051-ben így menekültek meg egy hosszú és nehéz ostrom minden következményétől.

\'\'

Pozsony bájos óvárosa, a Stary Mesto…

Izgatottan, érdeklődéssel vártuk az esti gyalogos városnézést az idegenvezetővel, melyre a kisvonatos városnézés már kellőképpen ráhangolt bennünket. Alaposan megismerkedtünk az Óváros híres-neves épületeivel, szobraival, szökőkútjaival. A legtöbb középkori városhoz hasonlóan Bratislavát is régen fal vette körül, mára azonban a városfalnak csupán a maradványai őrzik jelképesen a várost. A macskakővel kirakott szűk utcákon a 18. században épült, pasztell színűre festett házak sorakoznak szép rendben egymás mellett. A város meghatározó, központi elhelyezkedésű épülete a Grassalkovich-palota: az impozáns látványt nyújtó barokk kastélyt gróf Grassalkovich Antal (Mária Terézia bizalmasa) építette Mayerhoffer András tervei alapján 1760-ban. Az épület napjainkban a köztársasági elnök rezidenciájaként funkcionál. A palota előtti téren Bártfay Tibor szobrászművész: Béke szökőkútja c. alkotása helyezkedik el.
Szembeszökő a hasonlóság a Gödöllői Grassalkovich-palotával, ami nem a véletlen műve, mindkét palota tervezője és építője azonos személy. A város másik meghatározó épülete a Prímás palota, tetején a 150 kg-os kovácsoltvasból készült bíborosi kalap ékeskedik. E kalap hűen jelképezi, hogy a palota falai között hosszú évszázadokig püspökök és bíborosok tevékenykedtek. Belső udvarának látványossága a Sárkányőlő Szent Györgyöt ábrázoló Szökőkút, a lovag harca a sárkánnyal, a katolikus egyház reformáció elleni küzdelmét jeleníti meg. A palota egyes részei múzeumként működnek, ahol a Habsburg családról készült olajfestmények, 17. századi angol gobelinek, falikárpitok és a hatalmas csillárok gazdag választéka látható ill. látogatható. A Prímás palota legcsillogóbb látványossága a Tükörterem, amelyet a versailles-i palota tükörtermének kishúgaként szoktak emlegetni. Fontos történelmi esemény zajlott a palota falai között, ill. a falait beborító tükrök előtt: Napóleon és I. Ferenc itt írták alá a pozsonyi békeszerződést 1805-ben, az Austerlitz-i csata elvesztése után.

\'\'

A vár alatt áll a háromhajós, gótikus stílusban épült koronázótemplom, a Szent Márton-dóm. A templom a 14. század elején épült egy korábbi templom helyén. Mai végleges formáját az 1895-ben végzett felújítással nyerte el. Neogótikus, zöld és arany színekben pompázó karcsú tornya 85 méter magasan tör az ég felé, tetején a katolikus templomoknál megszokott kereszt helyén (helyett) a 150 kg súlyú, 4 méter átmérőjű aranyozott Szent Korona másolata csillog fényesen. Jól látható, ékes bizonyítékaként annak, hogy közel 300 éven át itt koronázták meg a magyar királyokat. Pár méterrel arrébb egy különös formájú épület vonta magára figyelmünket: A Jó Pásztor háza, melyet egy keskeny, trapéz formájú saroktelken emeltek. A ház délkeleti sarkán, az első emelet magasságban elhelyezett szobor Jézus Krisztust ábrázolja, mint Jó Pásztort, innen származik az épület neve. A 18. században rokokó stílusban épült négyszintes palotácska múzeumként funkcionál. Közben szinte észrevétlenül ránk esteledett, az eső is elkezdett cseperegni, így szomorúan, de tudomásul vettük, hogy már csak a szállásunk elfoglalása maradt hátra az aznapi programunkból.

\'\'

Hangulatos utcai figurák a “mesék városában”…

Az óvárosban sétálva, nézelődve lépten-nyomon kedves utcai figurákkal, szobrokkal ismerkedtünk meg, “akik” még egy közös fotóra is kaphatóak voltak, ha volt türelmünk és időnk kivárni, hogy sorra kerüljünk. Kétségkívül a csatornából kikukucskáló “Kandi” névre elkeresztelt munkás mókás alakja a legfurcsább és legtöbbet fotózott bronzfigura a városban. “Kandi” Pozsony egyik jelképévé vált, az Úri és a Halászkapu utca sarkán nézelődik immár 1997 óta. Sisakjának gombját fényesre simogatták a szerencsét remélő emberek.
A másik népszerű alak „Schöne Nazi”, igazi nevén Lamár Ignác (1897-1967) a Fő tér sarkán a Rybárska brána utcán állva, arcán széles mosollyal és kalapját üdvözlésre emelve integetett felénk. “Őkelme” közel negyven évig volt a város, máig pótolhatatlan színfoltja. Régi vágású elegánsan öltözött figurája naponta feltűnt az utcákon, a kávéházakban és a cukrászdákban. Az állítólagosan egy szerelmi bánattól megbolondult cipész emlékét életnagyságú, mozgatható utcaszobor formájában őrizték meg a pozsonyiak.

\'\'

Hans Christian Andersen (1805-1875) dán költő és meseíró: A kis hableány, a rút kiskacsa, a rendíthetetlen ólomkatona és sok más hasonlóan tanulságos mese megalkotója 1841-ben szintén ellátogatott a városba. A világ meseirodalmának nagy alakjának, Bártfay Tibor (1922-2015) szlovákiai szobrászművész állított maradandó emléket. A róla mintázott nagyméretű, 3 méter magas bronzszobor uralja a Nemzeti Színház előtti teret, ott “méregettük” egymást kíváncsi szemekkel, ő lenézett ránk, mi pedig felnéztünk rá. A járókelők szinte eltörpültek a nagy mesemondó különös alakja mellett. A figyelemfelkeltő szobron Andersen meséinek jellegzetes figurái elevenedtek meg. Az érdekes műalkotás mögött egy finom fagylaltokat kínáló üzletecske található, talán nem túlzás azt állítani, hogy az ott kapható fagylaltok mesések, amit saját tapasztalatból meg is erősíthetek. A városban azóta is kering egy legenda, mely szerint amikor Andersentől a város lakói mesét kértek, Ő ezt válaszolta kérésükre: – Azt kívánjátok tőlem, hogy mesét mondjak nektek. Minek? Hisz városotok maga a mese.

\'\'

DÉVÉNY, Magyarország kapuja…

\'\'

Milyen jó, hogy hallgattunk az időjárás előrejelzésre és vittünk magunkkal Dévénybe esőkabátokat is, jó szolgálatot tettek a terepen a ránk szakadó zivatarban. Pozsony kihagyhatatlan látnivalója a vadregényes tájba szervesen beleilleszkedő Dévényi vár, romjaiban is impozáns látványt nyújt. Ez az erőd egy évezreden át védelmezte hazánkat a legkülönbözőbb irányból jövő támadásoktól. A törökök többszörösen is sikertelenül ostromolták. A 13. század elejétől kezdve a “porta Hungarica” (Magyarország kapuja) szerepét töltötte be. A Duna és a Morva folyók eltérő színű vízének összetalálkozásánál, az ún. Dévényi-kapunál emelkedik a 200 m magas mészkőszirten. Az ősrégi településen már a rómaiak is emeltek őrtornyokat. A Rómába tartó borostyánút, majd a szentföldi zarándokút is itt vezetett keresztül. A vár sorsa akkor pecsételődött meg amikor 1809-ben Napóleon katonái felrobbantották. A hosszú évszázadok folyamán sokszor cserélt gazdát: Ottokár, I. Károly, Zsigmond, Garaiak, Frigyes főherceg, Báthori István, Keglevichek, Bethlen Gábor, Pálffyak fennhatósága alatt. A dévényi vár 1960-as évek eleje óta védett műemlék, napjainkban múzeum működik a területén. A vár május és október között áll nyitva a látogatók előtt. Megmaradt romos falai meglehetősen nagy területet ölelnek körbe. Az alsó kaput két oldalról íves alakzatú tornyok védelmezik. Kacskaringósan kiépített úton keresztül könnyen megközelíthető a felső várkapu. Innen a falak körül csigavonalban tekergőző lépcsőkön jutunk fel a lakótorony helyén álló kilátóhoz. A szemünk elé táruló fenséges panoráma kárpótol a fáradságos feljutásért. A látványról Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én… c. versének sorai jutottak eszembe: “Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival.”
Az erődítmény romjai alatt méltóságteljesen hömpölyög a Duna, mintha mindent el akarna mosni, ami útjába kerül. Dévény hegyes vidékének adottságai a szőlő betelepítéséhez nyújtottak
kedvező feltételeket, amíg a szőlők rettenetes ragálya, a filoxéra (szőlőgyökértetű) ki nem pusztította az ültetvényeket. Az ott élő emberek megélhetésük biztosítása érdekében ribizlibokrokat ültettek, azóta is ezen a vidéken készítik a legfinomabb ribizli-borokat, amikből
kóstolni és vásárolni is lehet. Itt tárul szemünk elé a lassan érkező sáros hordalékot hozó Morva folyó és a sebesen hömpölygő Duna találkozása.

\'\'

Hatalmas uszályok, szállodahajók és a Pozsony-Bécs között menetrendszerűen közlekedő hajók törik meg a táj nyugalmát. A folyók másik oldalán már Ausztria van, a hidegháborús időkben menekülés közben sokan veszítették itt az életüket. Ennek a szomorú ténynek állít emléket a vár alatt látható Vasfüggöny Emlékmű. (A vasfüggöny kifejezés Winston Churchill-től származik.)

\'\'

Szabadprogram a városban:

Sajnos a hazaindulásunk előtt már csak egy rövid időt tölthettünk el a városban, ezért búcsúzóul a kihagyhatatlan Mihály-kaput látogattuk meg. Elegáns, hagymakupolás réztetője a város egyik legismertebb jelképe. Pozsony városfalának négy kapuja közül mára már csupán ez az egy gótikus stílusban épült kapu maradt meg épségben. Az 1300-as évek első felében rakták le a torony alapját, melyet később az 1500-as évek elején megmagasítottak. Mai látható formáját az 1750-es években nyerte el. A torony névadójának, Szent Mihálynak a szobra ekkor került fel az 51 méter magas, ötemeletes torony tetejére. Csodálatos kilátás nyílik innen az óvárosra. Jelentőségét a város életében az is mutatja, hogy alatta haladt el a koronázási menet. Nem messze innen az egyik mellékutcában nagyon finom pozsonyi kiflik kínálgatták magukat. Mi is vásároltunk. Az én kedvencem a c betű formájú mákos, Balázs fiam kedvence pedig a patkó-alakú diós. A bejgli kistestvéreként ismert klasszikus süteményt már évszázadok óta szigorú és titkosan őrzött receptúra alapján készítik. Annyira komolyan vették az előírásokat, ha valaki vétett ellene víz alá merítés lett a “jutalma” érte.

\'\'

Pozsony csodaszép, napfényes idővel köszönt el tőlünk a kisebb nappali záporok és a kiadósabb éjszakai esőzések kárpótlásaként. “Vízimadarunk” alig futott ki a Dunára, amikor egy terjedelmes egybefüggő fekete felhőzet ereszkedett le fölénk, majd kisvártatva kitört a vihar. Az egyik matróz sietősen lezárta a járművünk ablakait, ajtajait és a szellőzőnyílásokat is. A folyó hullámain és partjain is a szürke számtalan árnyalata űzött velünk viharos játékot. Az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre, fővárosunk kellemes nyáresti idővel fogadott bennünket. A hajó személyzete és az utasok is barátságosan elköszöntek egymástól. Azt gondolom egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia ezt a felejthetetlen utazást nyújtó közlekedési eszközt, a szárnyashajót. Szent Ágoston egy gondolatával búcsúznék a bájos és hangulatos Pozsonytól, melyet a szívünkbe zártunk.
“A világ egy könyv, és aki nem utazik az csak egyetlen lapját olvassa el.”

Harmati Gyöngyi

“Látogatás szárnyashajóval POZSONYBA, az egykori magyar koronázóvárosba…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Nagyon köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a feltett írásaimat.
    Igyekszem Nálad körülnézni gyakrabban, de annyi jó és értékes írásod van fent, hogy nem leszek könnyű (l)helyzetben.
    Szeretettel: gyöngyi

  2. "A világ egy könyv, és aki nem utazik az csak egyetlen lapját olvassa el."

    Kedves Gyöngyi!

    Ez az idézet rám nézve találó, de azért érdeklődéssel és örömmel olvastam a Ti utazásotokról. Nagyon szépen összeszedett és rendszerezett anyag, sok munkád lehetett benne. Köszönöm, hogy megajándékoztál vele bennünket.

    A pozsonyi kifliben a fiadhoz hasonlóan én is a diósat szeretem.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Zsuzsa!
    Köszönöm szépen a kedves, szakértői hozzászólásodat.
    Nagyon jól éreztük magunkat Pozsonyban, reméljük, hogy lesz még lehetőségünk visszamenni.
    Szeretettel: gyöngyi

  4. Nagyon tetszett a cikk, főleg hogy a mi fővárosunkat (szlovákiai magyar lévén) ábrázolja nagyon reális módon a történelmi háttérbe beültetve. Tetszett, gratulálok, Zsuzsa! :]

Szólj hozzá!