ISZTAMBUL, a lusta macskák városa…

Összes megtekintés: 151 

Látogatás Isztambulban két földrész,
két világ határán… Rodostói kitérővel

Ennek a kis írásnak az apropóját nemcsak egy sima visszaemlékezés képezi egy régi utazásra, hanem megemlékezés is egyben útitársamról, férjem édesanyjáról is, Aki már sajnos nincsen közöttünk. Az emlékek furcsa dolgok, váratlanul fel-felbukkannak az emlékezés ködös tárházából. Az együtt töltött kellemes percek és átélt élmények, kalandok szavakba, írásba öntésére így éreztem késztetést, ezt szeretném továbbadni.
Régi kívánságom, kívánságunk teljesült, amikor férjem édesanyjával együtt elindulhattunk egy különlegesen érdekes, misztikus, két kontinensen fekvő világváros felfedezésére. Így talán már nem nehéz kitalálni, hogy ez csak a Budapesttől légvonalban 1350 km-re elterülő mesés város: Isztambul lehet. Erről a városról mondta Napóleon: “Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa.” Isztambul a világon az egyetlen olyan város,amely egyszerre két földrészen helyezkedik el.
Európát Ázsiától elválasztó, valamint a Fekete-tengert és a Márvány-tengert összekötő szépséges Boszporusz-szoros mindkét partjára kiterjed. Különleges földrajzi fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumokban és palotákban fellelhető páratlan művészeti alkotásai miatt vált a turisták kedvelt úti céljává. A város, amely 2 földrész, 2 világ határán fekszik, ősidőktől lakott. Különböző kultúrák és vallások keverednek egymással harmonikus egységet alkotva. Isztambul mozgalmas történelméről előző nevei is bizonyságot tesznek: Bizáncnak illetve
Konstantinápolynak hívták.

Isztambul a maga 15 millió lakosával Törökország legnagyobb városa, kulturális és gazdasági központja, az ország ipari termelésének kb. 45%-át adja. Jelentős a nehézipara, foglalkoznak itt autó és hajógyártással, számottevő az üveg, textil, gumi és bőripara. Isztambul a világ a 34. leggazdagabb városa.
2010-ben Európa Kulturális Fővárosa (Pécs és Essen mellett).1923-ig volt az oszmán birodalom fővárosa a jelenleg 21 egyetemmel rendelkező gigantikus méreteivel lenyűgöző város. Atatürk 1923 után Ankarát tette meg az állam fővárosának, mivel Ankara a hegyek közt sokkal jobban védhető helyen fekszik, mint Isztambul. Magyarországhoz viszonyítva +1 óra időeltolódással számolhatunk. Érdekes tény,
ha a városban telefonálni szeretnénk 2 körzetszámot kell használnunk, egyiket az európai oldal, a másikat pedig az ázsiai oldal hívására.
Isztambul egyben Törökország legfontosabb tengeri kikötője, mivel ez a Boszporusz, a Fekete-tenger egyetlen tengeri ki és bejárata.

\'\'

Boszporusz hajókkal…

A modern Török Köztársaság megalapítója, annak első elnöke és a függetlenségi háború ismert hőse: Mustafa Kemal Atatürk (1881-1938) volt. Az ő rendelete nyomán vette fel a város az Isztambul nevet. Nevének jelentése: a törökök atyja, ezt az elnevezést a Török Nemzeti Országgyűlés adományozta Atatürk számára 1934-ben, érdemei elismeréséül. Érdekes jelenségnek lehetnek szemtanúi, akik halálának évfordulóján éppen a városban tartózkodnak. Minden év november 10.-én reggel 9 óra 5 perckor megáll az élet mindenhol az országban. Az utcán leáll a forgalom, az emberek kiszállnak az autókból, járművekből és némán állva emlékeznek Atatürkre, eközben percekig szólnak a légvédelmi szirénák, dudák és kürtök. A városban az UNESCO világörökségi védelme alá kerültek 1985-ben a Topkapi-palota, a Kék Mecset és a Hagia Szophia templom. Már alig várjuk, hogy megismerkedhessünk velük városnézésünk közben.

Magyarországot egy április elejei napon, enyhén tavaszias időben hagytuk el, és indultunk tovább úti célunk felé Horvátországon keresztül. Az autóbusz ablakából néztük az elsuhanó tájakat, városokat, falvakat. Egyre messzebbre kerültünk az otthon megszokott ügyes-bajos kis dolgainktól. Izgalommal
vártuk a meglepetésekkel telinek ígérkező kirándulást a távoli egzotikus keleti világba. Az éjszakát a buszon töltöttük, vittünk magunkkal kispárnát és egy vékony takarót, így könnyítve meg az éjszakai pihenésünket. Reggel, miután felébredtem az útitársaim elmesélték, hogy amíg békésen aludtam az autóbuszunk egyik kereke defektet kapott az autópályán. A járművünk vezetőjének és a “másodpilótának” lélekjelenléte mentett meg bennünket egy majdnem rosszul végződő balesettől. Első élményem is meghatározó a várossal kapcsolatban: meglepődve láttam, hogy egy férfi medvebocsot vezet láncon. Azt hittem, hogy még mindig álmodom, de aztán rájöttem ez a valóság, megérkeztem Isztambulba. Sejtettem, hogy még sok hasonló élmény vár rám és az útitársaimra is. Pezsgő, lüktető nagyvárosi élet fogadott bennünket zsúfolt utakkal. Az utcákon a világ szinte minden tájékáról ideérkező emberek és az őket kiszolgáló árusok, no meg persze a nagyvárosi élethez alkalmazkodott galambok és macskák látványa fogadott. Annyira igaz ez, hogy napjainkban, pontosabban 2016-ban már szobrot is kapott Tombili, Isztambul leglustább macskája (már nem él), aki vicces pózban szokott ücsörögni a turisták örömére. Számos róla készült fotónak köszönhetően tett szert világhírnévre és vált ikonikus figurává.

\'\'

Tombili, a lustaság macskaszobra…
Isztambulban…

A város fő látványosságaihoz közel fekvő negyedben kaptunk szállást. Külön felhívták a figyelmünket
arra, hogy a csapvíz nem javasolt ivásra, viszont mindenhol aránylag olcsón lehet palackozott vizet vásárolni.

\'\'

A Kék Mecset Isztambulban – Törökország
Kék mecset kivülről….

A város szívének tartott történelmi félszigeten (Óváros) elsőként a Kék Mecsetet (Sultanahmet-dzsámi) látogattuk meg, a legnagyobb, legszebb és leghíresebb dzsámit Törökországban. Isztambul szimbólumaként tekintenek rá, építészeti különlegessége a hat égbetörő karcsú minaret (imatorony). A mecsetet I. Ahmed építtette 1609 -1616 között, klasszikus oszmán stílusban kőből és márványból. Kupolájának magassága 43 méter és a Topkapi palota közvetlen szomszédságában található. Napkeltétől napnyugtáig mindennap ingyenesen látogatható. Mivel nagyon kedvelt és népszerű látványosság a turisták körében, ezért egy kisebb sorban állást mi sem kerülhettünk el a bejutás kedvéért. Belépés előtt levettük lábbelinket, és zacskóba téve magunkkal vittük, így egyszerűbbnek és kényelmesebbnek találtuk, mintha a kinti tároló polcokon helyeztük volna el őket. Talán mondanom sem kell, hogy az illendő öltözet és a nőknek kendő viselése kötelező. A bejárat közelében lévő oszlopokon csapokat láthatunk amik a rituális tisztálkodást szolgálják. A több mint 21. 000 darab kézzel festett izniki fajanszcsempe kékes színárnyalatot (innen származik a mecset egész világon jól ismert neve) és könnyed eleganciát kölcsönöz a hatalmas méretű imateremnek, melyet 260 ablak, kupolák és félkupolák együttese alkot. Európai szemnek szokatlan a hatalmas tér az itthoni templomokban megszokott padsorok nélkül, csupán szőnyegekkel leterítve és a mennyezetről szinte fejmagasságig leérő csillárok látványa. Eredetileg a különböző színű és mintájú drága szőnyegeket kézzel szőtték, mára már sajnos gépi szövésű szőnyegekkel borítják a padlót. A belső tér legfontosabb része a Mekka irányát jelző fali fülke (mihráb), efelé fordulva imádkoznak a hívők. A mecsetet úgy tervezték meg, hogy minden pontjáról kitűnően lehessen meghallgatni az imámot.
A templomhoz tartozó épületegyüttesben találhatjuk meg az alapító, I. Ahmed szultán síremlékét, egy medreszét (iskola) és egy kórházat is. A mecsetet 2006. november 6.-án, XVI. Benedek pápa is felkereste és cipőjét levetve imádkozott itt, ez volt a történelem második pápalátogatása egy iszlám imahelyen. Elsőként II. János Pál pápa kereste fel szíriai útja során, a damaszkuszi Omajjád mecsetet.

\'\'

Aja Szófia….

A Kék Mecset közvetlen közelében, vele szemben áll a rózsaszínben pompázó, impozáns látványt nyújtó, mintegy ezerötszáz éves Aja Szófia Múzeum (Isteni bölcsesség temploma) épülete. Isztambul a bizánci időkben keresztény volt, ennek emlékeit őrzi a székesegyház mind a mai napig. A bizánci kultúra legfontosabb csodájának tartott jelképtemplomot 532 – 537 között építtette Justinianus
kelet-római császár. Majd 1453-ban dzsámivá alakították, jelenleg múzeumként működik. (Az Aya Sofya már ezer éve tanúskodott és őrizte a múlt milliónyi emlékét, amikor a Kék Mecsetet elkezdték építeni.) Az épületen kívülről jól látható rakott támpillérek a földrengés elleni védelmet hivatottak szolgálni. Belülről a hatalmas méretű, 56 méter magasságú templomhajó látványa késztetett ámulatra bennünket. Látható itt még többek között magyar történelmi vonatkozású mozaik, mely II. Jóannész Komnénosz bizánci császárt és magyar feleségét, Eirénét (Szent László magyar király leánya, Piroska) ábrázolja.

\'\'

mozaikkép, Piroska császárnéról…

Az ortodox egyház a magyar származású császárnét, Piroskát halála után szentté avatta, monostor és kórház alapítói érdemei és szent élete miatt. Nevezetes hely még a múzeumban az omphalos (a világ köldöke), a hagyomány szerint itt koronázták meg a bizánci császárokat. Az épület 1500 éve egyedülálló jellegzetessége a városnak, azóta is rendíthetetlen nyugalommal állja a történelem megpróbáló viharait. Kemal Atatürk utasítására nagyszabású restaurálási munkálatok kezdődtek meg az ősrégi épületen a XX. század elején. Ez a hatalmas épület, mely a vallási élet meghatározója volt korszakokon át, 1935-ben múzeumként nyitotta meg kapuit. Ezeket a szavakat mondta róla Atatürk: „Az emberi civilizáció emlékműve kell hogy legyen” Aki ellátogat ide, meggyőződhet arról, hogy ez valóban így van-e?

\'\'

Szállásunkra visszatérve megpróbáltunk pihenni, feldolgozni a csodás élményeket, mesés látnivalókat és felkészülni a következő nap látnivalóira, amik a Topkapi palotában vártak ránk. A városban járva kelve szüntelen az volt érzésem, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat egy történelmi személyiség. Meg sem lepődnék, ha egy szultán kíséretével találkoznék vagy egy háremhölgy sétálna velem szemben az utcán. A Topkapi-palota egykor a világ egyik leghatalmasabb birodalmának, az oszmán Birodalomnak volt közel 400 éven (1465-1853) keresztül a közigazgatási központja és a szultánok lakhelye is egyben. Nevét a kapui előtt álló hatalmas ágyúkról kapta, Topkapi azaz “ágyúkapu palota”. Az idők során elavulttá váló Topkapi – palotából I. Abdul-Medzsid 1853-ban az újonnan felépült, modern Dolmabahce palotába költözött át teljes udvartartásával együtt.

\'\'

Innentől vált ez az épületegyüttes az egyik legismertebb múzeummá, élő történelemkönyvvé Isztambulban, amit több mint 2,5 millióan keresnek fel évente. II. (Hódító) Mehmed szultán rendeletére építették 1459-1465 között az első palotaépületet. A múló évszázadok folyamán minden szultán tovább bővíttette újabb épületszárnyakkal. A palotát öt kilométer hosszúságban városfal veszi körül, területe pedig kétszerese a Vatikán területének. Pompás kilátás nyílik innen a Boszporuszra és a Márvány-tengerre. A palotaváros építészete magán viseli a nomád életforma sajátosságait: ahogyan a nomádok sátrai álltak egymástól elszórva a pusztában, a nagy kertekben úgy állnak szétszóródva az egyes palotaépületek is. Múltidéző sétánkat a hatalmas kapukon keresztül megközelíthető négy udvarból álló különleges palotakomplexumban nagy érdeklődéssel kezdtük meg. Régen, a szultáni időkben itt még gazellákkal, pávákkal és más egzotikus állatokkal is lehetett találkozni. A palotának körülbelül 5000 lakója volt: a szultáni dinasztia tagjai, nemesek, szolgák, katonák és sok-sok látogató is felkereste. Őket a palota konyhái látták el élelemmel, a közel 1200 fős személyzet naponta húszezer tál ételt készített el itt, a konyha szultáni, személyzeti és cukrászati részlegeiben. Itt tekinthetjük meg a világ harmadik legnagyobb porcelángyűjteményét, az értékes kínai kék-fehér és szeladon porcelángyűjteményt. Ezeket a porcelánedényeket a szultánok rendkívüli becsben tartották, mivel azt állították, hogy megváltozik a színük, ha mérget tartalmazó étel vagy ital kerül beléjük. A konyhákban üstöket, és korabeli konyhafelszerelései tárgyakat is megnézhettünk. A régi időkben szappant és olajat is készítettek itt. Ezután egy fantasztikus időutazás vette kezdetét a mesés kincseket őrző birodalmi kincstárban, mely négy teremből áll. A termek előterében egy-egy díszes trón látványa készíti fel a látogatókat a bent található értékek befogadására.

\'\'

Palota belső…

A kincstárban olyan értékes alkotásokkal is megismerkedhettünk, mint arany gyertyatartók, arany étkészletek, ékkövekkel kirakott fegyverek, zenedobozok, dohánytartók, írószerszámok. A kiállított tárgyak nagy részét a palota ékszerészei készítették, a többi értékes darab pedig ajándékként került ide. A 15. században 70 ékszerész állt a palota szolgálatában. A palota kiállításai a Birodalom nagyságát, gazdagságát hivatottak szemléltetni. Megnéztük még a híres Topkapi tőrt és a Kanálkészítő gyémántját is, melyet egy kanálkészítő mester az utcán talált. A sok értékes kincs mellett meg kell említenem azt a páratlan kilátást ami a kincstár erkélyéről tárult szemünk elé. Lélegzetelállító látványt nyújtott a Boszporusz és a Márvány-tenger, ami a Márvány-szigeteki márványbányákról kapta a nevét.

\'\'

Hárem….

A palota talán legérdekesebb és legtitokzatosabb része a hárem, itt élt
a szultán a feleségeivel, anyjával, fivéreivel, gyermekeivel, valamint a családját kiszolgáló nők és férfiak is.
(Ezt a részt csak külön belépőjeggyel látogathattuk meg.) A hárem szó a “haram” szóból származik, jelentése pedig: “tiltott”. A szultán és az anyaszultán után a fekete eunuchok vezetője volt a harmadik legfontosabb személy a háremben. A hárem több száz szobából álló komplexum, melyhez saját fürdő, uszoda, kórház, konyha és mecset is tartozott. Így alkotva egy külön zárt (elzárt) világot. Az itt élő emberek biztosan nem gondolták, hogy egyszer a távoli jövőben ennyi idegen ember jár-kel a féltve őrzött területeiken, és lesz kíváncsi arra vajon hogyan is élhettek akkoriban.

\'\'

Isztambul, Topkapi szeráj parkja Törökország
Topkapi szeráj parkja….

Sajnos csak felsorolásszerűen említhetem meg a sok gyönyörű és különleges látnivalót amivel még a nap folyamán ismeretséget kötöttünk. A kereszt alaprajzú Szent Eiréné templomot, melyet a 4. század elején építettek, az Aja Szófia templom megépítése után már “csak” a 2. legnagyobb templom lett a városban. A Régészeti Múzeumok épületegyüttesét, melyben az Ókori Kelet Múzeuma és a Csempe Múzeum is helyett kapott. Közel egymillió darab műtárgy van itt kiállítva főként a görög és római korból, időrendi és tematikai sorrendben. A fegyverkiállítást, melynek legértékesebb darabjai: II. (Hódító) Mehmed kardjai, Yavuz Szelim lovaspáncélja, és számos külföldi fegyver is. A kalligráfia és festménykiállítást, kézzel írott könyvekkel, híres szultánokról készült portrék másolataival és miniatúrákkal. A textilkiállítást, a szultánok, hercegek ruháival és egyéb más értékes viseletekkel, kaftánokkal. A Szent ereklyék termét, ahol Mohamed próféta személyes dolgait láthattuk. Yavuz Szelim szultán 1517-ben elfoglalta Egyiptomot és miután megkapta a kalifa (az iszlám világ vezetője) címet, Mohamed próféta ereklyéit Isztambulba szállíttatta. A termet kívül-belül kék színű izniki csempék borítják. Elérkeztünk az Aranyszarv-teraszhoz (pazar kilátással az Aranyszarv-öbölre és a hídjaira), melynek egyik oldalán áll az 1638-ban IV. Murad idején épült Bagdad pavilon. Kék csempéivel, aranyozott kupolájával, elefántcsont és teknőspáncél berakásos szekrényeivel a 17. századi oszmán építészet legkiemelkedőbb alkotása. A terasz másik oldalán a körülmetélés terme áll. Gyorsan elszállt a nap, a szemünk szinte belekáprázott a rengeteg gyönyörűségbe. A múlt emlékeinek hihetetlen sokszínűsége vonult el előttünk az ősi, történelmi falak között.

\'\'

Nagybazár…

Az Isztambulba érkezők számára “kötelező program” a Nagybazár (Fedett Bazár) üzleteivel, áruival közelebbről is megismerkedni, így tettünk mi is. I.(Hódító) Mehmed szultán parancsára 1455 végén kezdték el építeni. Az épületet
számos alkalommal felújították, mert több földrengés és tűzvész is pusztított falai között. Az üzletek sokaságában kínált milliónyi árú elvarázsolja a nyugatról érkezett látogatókat is. Színek, illatok, hangok kavalkádja fogad bármerre is nézünk. Körülbelül 3500 üzlet, 15 000 kereskedő és 80 utca található a bazár 30 hektáros alapterületén. A XIX. század közepéig még rabszolgapiac is működött itt. A bazáron belül találhatunk díszkutakat, egy mecsetet és kisebb imahelyeket is. A Nagybazár nemcsak kereskedelmi központ volt, hanem itt kaptak helyet a pénzváltók és a bankok is. Mind az áruk választéka, mind a mennyisége lenyűgöző. Itt minden a vásárlók kényét-kedvét szolgálja, a kereskedők, árusok is több nyelven beszélnek. Az utcák labirintusában szinte minden kapható: arany ékszerek, bőrkabátok, ruhaneműk, cipők, szőnyegek, kávédarálók, kerámiák, díszlámpák, sakk-játékok, vízipipák, pipereszappanok. Találkoztunk itt finomabbnál finomabb kávék és különleges teák bőséges választékával a világ szinte minden tájékáról.

\'\'

édességek a Bazárban…

Az édességkedvelők sem panaszkodhatnak, a csokoládék kilós tömbökben kínálják magukat, szárított gyümölcsök bőséges választéka is megtalálható és a híres Lokum (török csemege) is várja vásárlóit. Alkudni itt is kötelező, bár a turisták miatt igencsak magasak az árak. Érdemesebb kint a bazárnegyedben megvásárolni, amit szeretnénk. A másik híres, izgalmas és régi piac a Fűszerbazár, vagy más nevén az Egyiptomi bazár. Eleinte kizárólag fűszereket és gyógyszereket árultak benne, mára már lényegesen bővült a választék. A Bazárban járva tökéletes kikapcsolódást élhetünk át, elmerülhetünk a Kelet világában. Szinte felfoghatatlan az a színes forgatag amibe belecsöppentünk, úgy éreztük, hogy az Ezeregyéjszaka meséinek részei váltunk az itt eltöltött pár órácska idejére.

\'\'

török tea…

Megkóstoltuk Törökország népszerű
italát a teát. Férjem édesanyjának
és nekem is a finom zamatú, gőzölgő almatea ízlett a legjobban, melyet kecses tulipánformájú vékony üvegpohárban szolgáltak fel. Szertartásszerűen fogyasztják, a rohanó élettempóban így biztosítanak pár percnyi megállást, nyugalmat. A török tea az üzleti életnek is fontos része. Nincs olyan tárgyalás, megbeszélés, amelyiken ne játszana főszerepet. A teakínálás hozzátartozik a turisták vendégszerető fogadtatásához is. Mint megtudtuk a török teás pohár a török konyha alapmértékegysége is egyben.

Isztambul városával történő ismerkedésünkre egy felejthetetlen hajókirándulás tette fel a koronát. A Boszporusz geopolitikai helyzete miatt a múltban is és jelenleg is stratégiailag fontos szerepet tölt be. Mindkét partján erődrendszerek is épültek pl. az Európai erőd és az Ázsiai erőd. A szép fekvésű szoros majdnem 30 km hosszú. Évente kb. 50.000 teherhajó, tartályhajó és nagy személyszállító hajó halad itt keresztül, a világ egyik legfontosabb, legforgalmasabb és legveszélyesebb vízi útján. A festői szépségű tengerszoros partjain a régi időkben apró halászfalvak bújtak meg. A 18.-19. század éveiben pedig szebbnél szebb márványpalotákat és mecseteket valamint tengerparti kúriákat (yalik) építettek fel itt, amelyekben a birodalom magas rangú tisztviselői laktak. Az európai oldal leghíresebb épülete a Dolmabahce-palota. A szultánok az elavulttá váló Topkapi-palotából ide költöztek át. Itt halt meg Kemal Atatürk, a palota órái azóta is ezt az időt mutatják.

\'\'

Ortaköy mecset…

A Boszporusz-híd lábánál pillantottam
meg az Ortaköy mecsetet, kis kecses ékszerdobozként mozdulatlanul állt a hatalmas híd “árnyékában”. Ez a számomra kedvessé vált kis neobarokk stílusban épült mecset, egy időben a szultánok kedvelt imahelye volt, amit hajóval közelítettek meg.

\'\'

Boszporusz híd éjszakai kivilágításban….

A Boszporusz-szoros és a város történelmének egyik legfontosabb fordulópontját minden bizonnyal a Boszporusz-híd megépítése jelentette. Ez volt az első acélpilléres függőhíd amely a két kontinenst, Európát és Ázsiát egymással összekötötte. A Török Köztársaság megalapításának 50. évfordulóján, 1973-ban adták át a monumentális méretekkel rendelkező hidat. (A 2. hid 1998-ban készült el és a 3. híd is hamarosan átadásra kerül.) A híd 1560 m hosszú, 33 m széles, tengerszinttől mért magassága 64 m. Naponta átlagosan 200.000 jármű és 600.000 ember halad át a rajta. A Boszporuszon átívelő hidakat a hajnali órákban nyitják fel, ilyenkor haladhatnak át alatta a hajók. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy ha szeptemberben látogatunk el ide, akkor szemtanúi lehetünk annak, ahogyan fehér gólyák tízezrei vonulnak át a keskeny tengerszoros fölött.

\'\'

Lenyűgöző látványt nyújthatnak az érdeklődőknek és a madármegfigyelőknek egyaránt. Most azonban be kell érnünk a hajónkat kísérő sirályokkal, akik kedvenc csemegéjüket, a simit névre hallgató kerek szezámmagos perecet jöttek megkóstolni. Hihetetlen élmény a Boszporusz forgatagában hajózni és figyelemmel kísérni a pezsgő, lüktető vízi életet. Az óriási sokemeletes teherhajók mellett elhajókázva csak dióhéj-ladikoknak tűntek a kis halászcsónakok és a mi sétahajónk is eltörpült mellettük.

\'\'

Rodostói látkép…

Mielőtt Törökországtól elköszöntünk volna, még ellátogattunk a Márvány-tenger partján fekvő forgalmas kikötővárosba: Rodostóba vagy más nevén Tekirdag-ba. Rodostó Isztambultól 120 kilométernyire fekszik, kb. 140.000 lakosa van. Magyar testvérvárosai, Kecskemét és Sárospatak. A város “kötelező” megálló minden magyar turistacsoport számára. Történelemóráinkról biztosan emlékszünk rá, hogy Rodostó 1720 és 1735 között adott otthont a száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és népes kíséretének. A szabadságharc (1703-1711) bukását követően Rákóczi Lengyelországba majd Franciaországba menekült, innen 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett meg Törökországba. A szultán
1720-ban Rodostót jelölte ki lakóhelyükül. Nagylelkűen gondoskodott ellátásukról: a város szélén tágas, kertes tengerparti épületeket, lovaik számára széles legelőket utalt ki. Rendszeres pénzjáradékot, tolmácsokat és nyolcvan főnyi janicsár testőrséget is biztosított számukra. A fejedelem egykori ebédlőpalotájának rekonstruált mása múzeumként működik, a Rákócziról elnevezett sugárúton. Az épület a 19. század elején már nagyon rossz állapotba került.

\'\'

A fejedelem által faragott
karossszék…

Úgy óvták meg a pusztulástól, hogy a még menthető művészi részleteket leszerelték és a 29 ládányi értéket Kassára szállították. Ott szerették volna felépíteni a rodostói ház mását, a munkálatok azonban az I. világháború miatt félbemaradtak. Majd később sokféle viszontagság után elkészítették a Kassán lévő eredeti berendezések hiteles másolatát. 1982-ben visszahozták az eredeti helyükre a lebontott stukkókat, famennyezeteket és a díszes almáriumot is. A nagy államférfi, hadvezér, diplomata és író Rákócziról talán kevésbé ismert, hogy tehetséges fafaragó is volt. Szabadidejében karosszéket és egyéb használati tárgyakat is faragott.

\'\'

Kilátás az ebédlőpalotából napjainkban…

A fejedelem apródja majd száműzetésében titkára, Mikes Kelemen itt Rodostón írta meg Törökországi leveleit. Ezekben az írásokban szellemesen, ízes magyarsággal vetette papírra a bujdosók reményteli vágyakozását a hazatérés iránt és mindennapi életükről is beszámolt. Ezek a fiktív levelek képzeletbeli nagynénjének íródtak Konstantinápolyba. El sem tudjuk képzelni mennyi sóhaj szállhatott itt fel, vissza-visszavágyakozva szeretett hazájukba, miközben az ebédlőház ablakain keresztül a Márvány tenger csodálatosan kék vízére láthattak.

\'\'

Rákóczi Emlékház….

A fejedelem 1735-ben, itt halt meg Rodostóban. Konstantinápolyban temették el, édesanyja Zrinyi Ilona mellé a Szent Benedek templomban. Végakaratának megfelelően szívét pedig az annyira szeretett franciaországi Yerres város templomának temetőjében helyezték végső nyugalomra. Hamvait 1906-ban ünnepélyes keretek között hazaszállították Magyarországra, és Kassán a Szent Erzsébet-székesegyház altemplomában újratemették. A rodostói házat hazánk felújíttatta. 2010 elejétől a fejedelmet és családját valamint a szabadságharcot és az emigrációs létet bemutató kiállítás nyílt, amit egy többnyelvű tárlatvezető rendszer segítségével ismerhetnek meg az idelátogatók. Jelenleg Kassán is megtalálható a rodostói ház mása, mely szintén múzeumként működik. Idegenvezetőnk még Magyarországról hozott egy kis koszorút, amelyet az emlékezés falán a többi koszorú között mi is elhelyeztünk. Ez nem volt könnyű feladat, mert az előttünk már itt járt látogatók által hozott sok-sok virágfüzérektől szinte roskadozott.

Gyorsan elszállt ez a pár nap, legnagyobb sajnálatunkra hamar elérkezett hazautazásunk ideje. Útitársainkkal együtt még szívesen maradtunk volna, hiszen még annyi mindent nem láttunk. Szép emlékekkel és élményekkel gazdagon megrakódva közeledtünk a magyar határhoz. Éreztük, hogy lassan visszatérünk életünk megszokott menetéhez. A Kelet mesevilága után a jól ismert nyugati életforma fogadott bennünket itthon. Abban biztos vagyok, hogy lesz rengeteg mesélni valónk és sok-sok év múlva is jólesően emlékezünk vissza az átélt kalandokra. Alphonse de Lamartine a 19. században
élt francia költő, író és politikus szavait idézve, én is csak annyit tudok befejezésképpen elmondani: „Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell.”

Harmati Gyöngyi

Isztambul testvérvárosáról Velencéről az alábbi linken lehet olvasni:
Harmati Gyöngyi: Velence, az Adria gyöngyszeme

https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/04/harmati-gyongyi-venezia-legfensegesebb.html

További külhoni útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29

“ISZTAMBUL, a lusta macskák városa…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!

    Most is nagyon igényes és szép munkát tettél elénk. Olvasmányos volt és a képek pedig önmagukért beszéltek. Külön élmény volt betekinteni abba a lelkületbe, ahol anyósod emlékét őrzöd.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!