Villámlátogatás CAMBRIDGE-be, a különleges college-ok, hidak és órák városába…

Összes megtekintés: 189 

Hangulatos “csónakázás” a Sóhajok hídja felé Cambridge-ben….

Ülök a meleg szobámban és nézek ki az ablakon. December eleje van, már lehullottak a fák levelei, éppen az összegereblyézett, kupacokba rakott leveleket pakolják fel a munkások a teherautóra. Már itt volt az ideje, hiszen szépen finoman szitálva a hó is csendesen elkezdett hullani. Leheletnyi vékony rétegben már jól láthatóan rá is rakodott mindenre, mintha porcukorral vonták volna be az utcát. És ekkor eszembe jutott nyári kirándulásunk a festői szépségű ősi városba, Cambridge-be. Vajon most Cambridge-ben milyen lehet az időjárás? Ott is havazik-e és vajon lehet-e most is puntingolni (csónakázni)? Megjelent lelki szemeim előtt a város júliusi nyári fényárban tündökölve. Színes, vidám emlékképek villantak be a virágok koszorújában álló épületekről, a folyón átívelő hidakról, és a különleges időmérő szerkezetekről. Ha érdekel ez a visszaemlékezés akkor kérlek tarts velem és olvasd el.
Az idei nyáron (pár hónappal ezelőtt) boldogan készülődtem újra Londonba, fiamat meglátogatni. Az újabb kiutazásom előtt arról beszélgettünk, hogy valamelyik Londonhoz közeli kisvárosban is szeretnénk körülnézni. Nemcsak a szigetország hatalmas méretű fővárosának nyüzsgő életébe, hanem egy igazi, patinás angol kisváros életébe is szerettünk volna bepillantást nyerni, még ha csak egy rövidke időre is. Leszűkítettük a kört, már csak két, egymással évszázadok óta rivalizáló egyetemi város akadt fent a rostán: Oxford vagy Cambridge? Esetleg Cambridge vagy Oxford? Félretéve azonban a tréfát, nem volt könnyű a választásunk. Alapos utánajárást, kutakodást igényelt, mire megszületett a döntés: CAMBRIDGE-be látogatunk! Elhatározásunkat alapvetően három tényező befolyásolta.

\'\'

Arborétum egyik kapuja…

A legmeggyőzőbb szempont az volt, hogy tudomásunkra jutott Cambridge 1987 óta Szeged testvérvárosa. Fiam
a szegedi egyetemen tanult és azóta a városban él, ezt a közel 3 éves londoni kitérőt leszámítva. A másik két szempontot most csak röviden említem meg és a későbbiekben szólok róla bővebben: egy különleges hangulatú csónakázás, puntingolás a Cam folyón illetve
a világ legfurcsább, legmeghökkentőbb órájának a Corpus Clock-nak megtekintése. A matematikatudományok és a számítástechnika fellegváraként számon tartott városka Londontól kb. 80 km távolságra található észak-északkeleti irányban. Anglia ősrégi és tekintélyes városa, a hidakkal tarkított Cam folyó két partján fekszik. A rómaiak idejében Camboritumnak, a középkorban Grantebridgenek hívták. Cambridge lélekszáma 122.000 fő, beleértve a világ szinte minden tájékáról itt tanuló 20.000 főnyi diáksereget. Különös atmoszféra árad az egész városból, utcáin sétálgatva Nobel-díjasok, tudósok, felfedezők, elnökök, királyok, miniszterelnökök, költők, írók, színészek lábnyomaiban lépdeltünk. A több száz éves épületekből áradó időtlenség, a modernebb városrész pezsgő forgatagával színes kavalkádot alkot. A hagyományos és a modern életforma jól megfér itt egymással, illetve egymás mellett.

\'\'

Régi kollégiumi épület a Cam folyó partján…

Londonból a Liverpool Street-i nagy közlekedési csomópontból, a 4-es platformról induló vonattal utaztunk el a közel ezeréves múlttal rendelkező Egyetem-városba. Fiam egy jegykiadó automatánál megvásárolta a mágnescsíkkal ellátott vonatjegyeinket, amit egy jegykezelő automatánál érvényesítettünk és a kinyíló kapun keresztül meg is érkeztünk a peronra. Felszálltunk a járműre, elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva már robogtunk is úti célunk felé, kb. 75 percig tartott az utazás. Egy átlagos napon a London és Cambridge közötti távolságot mindkét irányba 96 alkalommal teszi meg a vonat, csak ebből a nagy londoni csomópontból. Ebből is látszik, hogy mennyire kedvelt úti cél a város, illetve, hogy milyen sokan járnak naponta dolgozni és tanulni is Cambridge-be illetve a környező településekre. Utazásunk napján is, mint már napok óta rendkívüli meleg tombolt a Fővárosban és a környékén is. Nem a legjobb idő városnézéshez, de nem adhattuk fel tervünket, aminek a nap végén maximálisan örültünk. A kézitáskámban mindig lapul egy kisméretű, összecsukható esernyő a kellemetlen időjárás ellen védekezni, arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy most nem az Angliában egyáltalán nem ritka eső ellen hanem a tűző napsugárzás ellen tesz majd jószolgálatot. Megérkeztünk Cambridge-be, ahol egy modern vasútállomás látványa fogadott bennünket. Meghökkentőnek és meglepőnek találtam, hogy a nagyméretű, földdel teli virágosládákban színes művirágok “pompáztak”. A környék újszerű épületei semmiben nem különböztek egy hagyományos európai város házaitól, fogalmunk sem volt róla, hogy mennyi szépség vár ránk egy utcácskával távolabb.

\'\'

Világháborús Emlékmű…

Egy rövidebb séta után megpillantottunk egy Emlékművet, melyet az első és a második Világháborúban elesett katonák emlékének állított az utókor. Közvetlenül mögötte az Egyetem Botanikus Kertjének bejárata hívogatott bennünket egy barátságos sétára az árnyékos kertben. A szépen gondozott botanikus kert Cambridge belvárosában hatalmas területet foglal magába. Pár fontba kerülő belépőjegyeink birtokában, egy részletes térképpel a kezünkben boldogan és örömmel néztünk körül a varázslatos látnivalókkal bőven megáldott kertben. A
kert 1846-ban nyitotta meg kapuit hivatalosan, mint az Egyetem Botanikus Kertje, de már előtte is kertként funkcionált.

\'\'

Fűlabirintus az Arborétumban…

A növénykert életre keltése John Stevens Henslow professzor nevéhez kötődik, Ő volt Charles Darwin tanára. A kertben művészi rendben helyezkednek el a sétautak fákkal, virágokkal szegélyezve. A szökőkút, a sziklakert, a hullámzó fűlabirintus, a vízimadarakkal és lótuszokkal benépesített tavacska, a régi faszerkezetes üvegház és a színpompás-illatozó virágok látványa békességet és nyugalmat sugároz. Ha visszaforgathatnánk az idő kerekét, akkor itt a kertben találkozhatnánk Isaac Newton-nal, amint a kert egyik almafája alatt éppen a lepottyanó gyümölcs látványának hatására a gravitáció elméletét fogalmazza meg. A hajdani almafa leszármazottja turistacsalogató látványosság a botanikuskertben, erre egy tábla is felhívja a figyelmünket.

\'\'

Üvegház a Botanikus kertben…

A növénykert 40 hektáros területén mintegy 8000 különféle növényfaj talál otthonra, de nemcsak otthont hanem életteret és védelmet is találnak az itt lakó méhek, szitakötők, pillangók, pókok, madarak, mókusok és a tóban élő vadkacsák, békák is. Az arborétum üde színfoltja a városkának, amolyan zöld oázis. Az egyik tavacska melletti padon megpihentünk, élveztük a természet nyugtató, lelkünket feltöltő közelségét. Sajnáltuk, hogy az időnk rövidsége miatt indulnunk kell tovább, így fájó szívvel elbúcsúztunk a kerttől, hogy folytassuk tovább a kirándulásunkat. Megérkeztünk egy régi macskakövekkel kirakott utcába, a Trumpington Street-re, mely a kollégiumok utcájaként ismert.

\'\'

Fitzwilliam múzeum épülete…

Az utca elején magasodik Európa egyik legnagyobb múzeuma, az 1816-ban alapított, idén 200 éves Fitzwilliam Múzeum hatalmas épülete. Sajnos arra nem számítottunk, hogy ottjártunkkor, hétfői napon zárva lesz. Abban a tudatban indultunk Cambridge-be, hogy a londoni Múzeumok nagy többségének mintájára, amik mindennap nyitva tartanak, a Fitzwilliam is tárt kapukkal vár majd bennünket. Sajnos csalódnunk kellett, így csak kívülről láthattuk a Múzeum oszlopokkal szegélyezett bejáratát, az udvarán Henry Moore (1898-1986) különleges zöld színű absztrakt szobrával két fekvő kőoroszlán társaságában. Szomorúan vettük tudomásul, hogy nem láthatjuk a 600 darabos középkori, festett kéziratos kódexgyűjteményt sem és olyan híres festők műveit sem, mint Tiziano, Veronese, Rubens, Tintoretto, Monet, Renoir és Picasso. Annyiban mégis megvigasztalódtunk, hogy így a múzeumban eltöltött időt is a városka látványosságaira tudjuk fordítani és a nagyon várt puntingolás (csónakázás) a Cam folyón is biztosan belefér a rövidre szabott kis időnkbe. A Trumpington Street-en tovább haladva egy számunkra ismeretlen és “furcsa” nevű épület, a Szent Botolph templom hívta fel magára figyelmünket. Az 1350 körül épült templomot az utazók védőszentjének emelték és különleges ősi napórák díszítik.

\'\'

Cambridge-i utcakép…

Ha már Cambridge-ben járunk, akkor annak ősi egyeteme is megérdemel egy rövid bemutatást. Oxford és Cambridge egyetemei között az elsőbbségért még mindig folyik a “küzdelem”. Nem lehet illetve nem tudják eldönteni melyik a régebbi oktatási intézmény. Az Oxfordiak változata szerint városukban a 13. században kitört zavargások miatt a diákok egy része Cambridge-be költözött és létrehozták a mostani egyetem elődjét. A Cambridge-iek változata szerint viszont azért jöttek ide az oxfordi diákok, mert már akkoriban itt is működött egy iskola. A cambridge-i egyetem 31 College-ból (kollégiumból) áll. A Peterhouse College (1284) a legrégebbi és a Robinson Kollégium (1979) a legújabb. Az oktatási, képzési-rendszer ugyanaz, mint Oxfordban, még a College-ok neve is megegyezik. Érdekesség, hogy egy adott éven belül mind a két egyetemre nem lehet felvételizni, el kell dönteni, vagy Oxfordban vagy Cambridge-ben szeretnének-e tanulmányokat folytatni a leendő hallgatók. Cambridge-ben (is) a kollégium veszi fel az itt tanulni szándékozókat. Jelenleg két lánykollégiuma van, az összes többi kollégium vegyes (koedukált). Lassan már száz éve annak, hogy nők is tanulhatnak az egyetemen. A lányoknak nem volt könnyű áttörniük a hagyományok évszázados falait. Közel 50 éven keresztül bejárhattak ugyan az előadásokra, és vizsgázhattak is, de csak olyan írást kaphattak, amiben az szerepelt: ha egyetemre jártak volna, akkor sikerrel tették volna le a vizsgát. További különös adalék az egyetem életéből: megbukni nem lehetett, akinek nem sikerült a vizsgája azt úgy vették, hogy meg sem jelent és többé nem tekintették az egyetem diákjának. A teljesség igénye nélkül néhány híres tanulót megemlítek: Rotterdami Erasmus, John Harvard, Charles Darwin, John Milton, George Byron, Isaac Newton, Oliver Cromwell, Robert Oppenheimer, David Attenborough, Stephen Hawking, Károly walesi herceg, aki egy egész emeletet foglalt el a Trinity (Szentháromság) College-ban. Számunkra a legfontosabb és legismertebb diák: Szentgyörgyi Albert (1893-1986) orvos, biokémikus volt. Kutatói ösztöndíjasként a Fitzwilliam College-ben folytatta tanulmányait. Mint azt mindenki tudja a C-vitamin felfedezéséért kapott Nobel-díjat, de azt talán már kevesebben tudják, hogy Ő volt az első és máig egyetlen magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Érdekességként említeném meg, hogy hazatérése után a szegedi Egyetemen is tovább ápolta az ötórai teázás angol illetve Cambridge-ben megszokott hagyományát.

\'\'

Pembroke Kollégium…

A kollégiumok utcájának (Trumpington Street) kihagyhatatlan látványossága a Pembroke College, és kápolnája. Gyönyörűségesen szép mozaiküveges ablakait az idők során már sokan megcsodálták, most a létszám velünk együtt két fővel gyarapodott. Pembroke grófnő építtette 1347-ben. A kápolnát évekkel később Sir Christopher Wren (1632-1723) építész átépíttette, ez lett első műve s egyben az első (kollégiumi) templom is, mely a Brit-szigeteken klasszicista stílusban épült meg. Cristopher Wren is cambridge-i diák volt, neve a Nagy londoni tűzvész után újjáépített város, a Szent Pál Katedrális és a Monument Emlékmű kapcsán csenghet ismerősen. A Kollégiumok utcájának másik híres, nevezetes épülete a Corpus Christi College (Krisztus Teste Kollégium) és kápolnája melyet 1352-ben alapították. A régi kollégiumok alapítása a tudományokat pártoló királyok, királynők és nemesek nevéhez köthető. A Krisztus Teste kollégium alapítása egy kissé eltér ettől, mert ez a helybéli céhes polgárok gazdag, nagylelkű támogatásának köszönheti létezését. A városi polgárság úgy gondolta, hogy az oktatást szinte teljesen kisajátító egyház és nemesség ellenében is működhessen a városban egy általuk is patronált oktatási intézmény mintegy ellensúlyként.

\'\'

Krisztus Teste Kollégium… régi udvara napórával…

Az impozáns látványt nyújtó Krisztus Teste Kollégium hatalmas négyszögletű főudvara, melyet szélein a kollégiumi épületek szegélyeznek szépen gondozott zöld pázsittal rendelkezik, úgy tűnik, mintha minden egyes fűszálat gondosan a helyére fésülnének. Az
1919-ben restaurált régi udvar (Old Court) eredeti hangulatában látogatható és az épület homlokzatán itt is találkozhatunk egy régi napórával, mely pontosan mutatja az idő múlását. A kollégium 16. századi kápolnájában néhány szép ablakot és padot láthattunk volna, de sajnos a járófelület restaurálása zajlott éppen, így csak a nyitott ajtón keresztül tudtunk bekukucskálni. Könyvtárában olyan ritka kincseket őriznek, mint például az Angolszász Krónika legrégibb kézirata.. A Corpus Christi kollégiumában találjuk Cambridge városának egyik legszebb, középkorból fennmaradt bíróságát.

\'\'

Corpus Clock…”Időfaló óra”….

Végre megpillantottuk jövetelünk másik egyedülálló ritkaságát, a világ legfurcsább és legzavarbaejtőbb óráját, a Corpus Clock-ot, mely a Corpus Christi Kollégium saroképületének különleges “dekorációja”. A fura szerkezetet nagy érdeklődés övezi a nap bármely szakaszában arra járva előfordul, hogy percekig várni kell, hogy zavartalanul megszemlélhessük. Talán mondanom sem kell, de ezt a meghökkentő órát szintén egy Cambridge-i diák, Dr. John C. Taylor tervezte. Az órát Stephen Hawking professzor jelenlétében avatták fel
2008. 09.19.-én. John Taylor így foglalta össze készüléke filozófiáját: “Ez az első óra, amely nem a pontos idő jelzésére készült”.
Az órát nagyjából 1 millió font (több, mint 300 millió forint) értékben, saját költségén készítette a feltaláló. Az 1,2 méter átmérőjű mechanikus óra mutatóinak helyét, szerepét villogó LED-ek váltották fel. Az óra arannyal bevont számlapján a külső gyűrűn körbefutó LED-ek a másodperceket, a középső gyűrűn a perceket, a legbelső gyűrűn pedig az órákat mutatják. A hagyományos, megszokott órákkal ellentétben félelmetesen érdekesen ábrázolja az idő múlását. Az óra időnként kísértetiesen lelassul, vagy felgyorsul esetleg néha megáll, ilyenkor a tetején ülő sáska megrázza az egyik lábát és újraindul a szerkezet. Emiatt néha egy percet késik az óra, de ezt minden ötödik percben kikorrigálja. Hétköznapi életünkben az időről sokféle kifejezést ismerünk, mint például: rohan, repül, ólomlábakon jár, vánszorog, megáll stb., ezt tükrözi ilyen szemléletesen az óra. Aszerint érezzük az idő múlását, hogy éppen mi történik velünk. Azt is találóan érzékelteti a szerkezet, hogy az idő nem vár, ha egy perc eltelt már soha nem jön vissza. Ezért is nagyon találó a furcsa szerkezet mottója: Memento Mori: Készülj a halálra, emlékezz a halálra.

\'\'

Krisztus Teste Kollégium sarokrésze az Időfaló órával…
Időfaló óra:

A szerkezet tetején egy hatalmas sáskafigura foglal helyet. Ahogy telnek a másodpercek kinyújtja a nyelvét, széttárja ijesztő állkapcsát, és a 60. másodpercben összecsapja így nyelve el az időt, miközben zöld színű szeme világossárgán villog. Ezért kapta a szerkezet a Kronofág (Időfaló) nevet. Az óra John Harrison (1693-1776) angol technikusnak, a 18. század legnagyobb órásának állít emléket, akinek az eredeti mestersége ács volt. Az “Időfaló” névre hallgató gépezetet a Harrison által feltalált “sáskamű”-nek nevezett mechanikus billegő mozgatja. A sáskalábakra emlékeztető alkatrésznek köszönhetjük, hogy az órák
szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül meghibásodás nélkül működhetnek. Az “Időfaló” szerkezet jelentőségét talán csak Anglia közismert
jelképéhez lehet(ne) hasonlítani, mely a londoni Westminster-palota (Parlament) óratornyát díszíti.

\'\'

Nagy Szent Mária templom…

Az “Időfaló” órán és ma is különösen aktuális mondanivalóján töprengve, elgondolkodva a város központja felé irányítottuk lépteinket, hogy megnézzük a Market Hillen-en (piactéren) magasodó egyetemi templomot. Az 1478-1608 között épült Great St. Mary\’s templom (Nagy Szent Mária templom) négyszög alakú toronnyal büszkélkedik. Jól esett a nagy melegben a hűvös templomban leülni, megpihenni. Ahogy körülnéztem a templomban feltűntek a padsorokon látható faragott állatfigurák, minden padsor elején más és más figura látható, nem volt két egyforma. A templom tornyából meseszép kilátás nyílik a városra. A templom előtt két bronzból készült terepasztal “álldogál” békésen, az egyik jobb oldalról, a másik pedig bal oldalról fogja közre a templomot. Az egyik a látóké a másik pedig Braille írásos, a vakok, illetve gyengén látók számára készült, így teszi kézzelfoghatóvá, tapinthatóvá a környék látnivalóit. Régi hagyományként ma is minden este 9 és negyed 10 között megszólaltatják a templom harangjait és a harangszó után pedig annyit kongatnak, ahányadik nap van éppen.

\'\'

Napórás torony…

A Királyi Kollégium Kápolnája felé, ami a Cam folyó partjához közel esik, egy keskeny macskakővel kirakott utcán keresztül botorkálva érkeztünk meg. Vékony talpú szandálomon keresztül éreztem az évszázadokkal ezelőtt lerakott egyenetlen felületű kövek nyomását a talpamon.
A kis szűk utcácska dísze, ékessége egy régen épült sokszögletű torony, minden oldalán más és más gyönyörűen szép kivitelezésű napórával, ami itt Cambridge-ben már megszokott látvány. A napóra a legősibb időmérő eszköz, de nemcsak időmérő eszköz, hanem önmagában is művészeti, építészeti és műszaki értéket képviselő alkotás. A napórák fontos szerepet játszottak egészen a XIX. század közepéig, az első mechanikus órák megjelenéséig. Mosolyogni való tény, de még azután is napórával ellenőrizték a kevésbé megbízható mechanikus órák járását.

\'\'

Királyi Kápolna hatalmas üvegablakai…

A King\’s College és Chapel-t, a Királyi kollégiumot és kápolnáját VI. Henrik alapította 1440-ben és VIII. Henrik uralkodása alatt fejeződtek be a munkálatok. (Milyen különös egybeesés, hogy előző nap Londonban éppen VIII. Henrik palotáját a Temze parti Hampton Court-ot látogattuk meg.) A monumentális, méreteivel és művészi megoldásaival lenyűgöző katedrális hosszúsága 88 méter, szélessége 19 méter és magassága pedig 29 méter. Az 1446-1515 között épített kápolna legyező boltozatú mennyezete, a nagyméretű festett üvegablakaival káprázatos látványt nyújt, gyönyörűen faragott padjai pedig a szobrászat valóságos műremekei. A jelenleg látható kollégium épülete a 18-19. századból származik, udvarában az alapító király szobra őrködik a hagyományok és rend felett. A kollégium és a kápolnája mögött szépen ápolt park húzódik végig le egészen a Cam folyó partjáig. Ezek a kollégiumok mögött elterülő smaragdzöld színű gyepes lankák (backs) Cambridge-nek különleges hangulatot kölcsönöznek. Igaz ugyan, hogy Oxfordban is lehet puntingolni, de Cambridge-ben összehasonlíthatatlanul gyönyörűbb folyóparti környezetben, ebben mindenképpen felül múlja Cambridge több évszázados vetélytársát Oxfordot. A King’s College kápolnájának kórusa világszerte ismert. VI. Henrik, a kápolna alapításakor kikötötte, hogy a minden nap megtartott istentiszteleten a kollégium saját diákjaiból álló kórusa énekeljen. A hat kántorból és tizenhat fiúból álló kórus a tanulmányi időszakban a mai napig megtartja a régi “előírást”. A világhírű kórus minden évben előadja hagyományos karácsonyi hangversenyét, melyet a világ számos rádió- és televízióállomása közvetít és sok ezernyi ember gyönyörködik benne.

\'\'

Klára Kollégium…

A Királyi Kollégium kápolnájának szomszédságában áll a Clare College (Klára kollégium), ez Cambridge második legrégebbi kollégiuma. Lady Elizabeth de Clare mágnásasszony 1326-ban alapította. A Clare College sajnos egy tűzvészben elpusztult,
de mindenki gyönyörűségére a 17-18. században újjáépítették. A jelenlegi épület külső megjelenése inkább egy palotára emlékeztet, mint egy diákok által lakott kollégiumi épületre. Az impozáns palotának beillő épületet, szépen megmunkált míves kapuival együtt az enyhe szellőben lágyan hullámzó lila színű levendulamező öleli körbe. Eltűnődtem azon vajon milyen lehet ilyen környezetben, ilyen történelmi múlttal, háttérrel rendelkező egyetemen tanulni és, hogy innen mit is visz magával a végzős diák a való életbe?!

\'\'

Puntingolás a Cam folyón…

Az utcán kezükben táblát tartó fiatal fiúk és lányok
lépten-nyomon megszólítják a városba látogató turistákat, felajánlva a kihagyhatatlan folyóparti csónakázás (punting) lehetőségét. Így történt ez velünk is. A reklámtáblán egy színes fotón a Cam folyón úszó punt és
a Királyi Kollégium kápolnájának épülete látható. Hamar megkötöttük az üzletet, fiam remek angol nyelvtudásának köszönhetően is, no meg persze azért is, mert ez volt utazásunk egyik fő célja. A csónakázás ára egyedi alkufolyamat tárgya, nekünk “kedvezményesen” 30 fontunkba került. Kissé borsos ára ellenére, alig vártuk, hogy beszállhassunk ebbe az érdekes vízi alkotmányba. Eredetileg a városlakók ezt a közlekedési formát áruszállításra használták, majd kb. 100 éve már, hogy átalakult ezzé
a vidám hangulatot árasztó turistacsalogató látványossággá.

\'\'

Hangulatos pillanatkép…

A punt egy keskeny, lapos fenekű csónak, ami egy kicsit ugyan hasonlít a velencei gondolára, de annak jóval egyszerűbb, angol puritán változata. A járművet egy kormányos, aki egyben idegenvezető is irányítja állva egy 3 méter hosszú rúd segítségével. Csónakázás közben számtalan érdekes történetet, adomát hallgathatunk végig a város és a diákság életéről, de ehhez persze jó ha tudunk angolul. Nagyon örültem, hogy nekem külön, magán tolmács állt rendelkezésemre, fiam személyében. A Cam folyón átívelő hidak alatt, vízbe lógó, árnyas szomorúfűzfák mentén a Matematikai hídtól a Sóhajok hídjáig tart egy 50 perces út. A hidak eléggé alacsony építésűek ezért a csónakokat irányító fiatalembereknek, néha fiatal lányoknak mélyen meg kell hajolniuk, hogy átférjenek a hidak boltívei alatt. Mint minden folyón, a Cam folyón is szokott árvíz levonulni, erről kőbe vésett jelek tanúskodnak a hidak oldalán. A bájos kuszaságban, rendezetlenségben közlekedő puntok néha-néha egymásnak koccannak, ez azonban senkit sem zavar, még a közöttünk békésen úszkáló vízimadarakat sem. Vannak akik csónakázás helyett inkább a folyóparton a zöld fűben az árnyékot adó fűzfák alatt heverészve bámulják ezt a furcsa közlekedési módot, miközben a vízimadarak körbefogják őket és eleséget kunyerálnak.

\'\'

Matematikai híd…

A Cam folyó két partját a városban számtalan régi és különleges híd köti össze. Közöttük két nagy érdeklődésre számon tartó híddal ismerkedtünk meg puntingolásunk közben. Az egyik a Matematikai híd (Mathematical Bridge), mely a Királynő Kollégiumának (Queen\’s College) két épületét köti össze. Az egyszerű küllemű gyalogos fahídhoz számos legenda fűződik. Állítólag Newton építette, aki már nem is élt a híd építésekor, illetve, hogy nem merik szétszedni és javítani, mert úgyis lehetetlen újra összerakni. Ezzel szemben a prózai valóság a legendák ellenére az, hogy a hidat a fagerendák egymáshoz feszülése és a csavarok tartják össze a matematika törvényszerűségei alapján.

\'\'

Sóhajok hídja – Cambridge…

A másik különleges híd az 1831-ben, neogótikus stílusban épült Sóhajok hídja (Bridge of Sighs). A fedett, finoman csipkézett kőhíd a folyó két partja felett húzódik
és a St. John\’s College (Szent János Kollégium) épületének hálótermeit és a vizsgacsarnokot köti össze. A hídnak természetesen a rivális városban, Oxfordban is található egy párja, mely szárazföldi híd. Az eredeti és egyben a leghíresebb elődje pedig Velencében látható melynek elnevezése Lord Byron, angol költőtől származik. A legendák alapján a Velencében látható Sóhajok hídján rabok sóhajtoztak a börtönbe menet, mert itt látták utoljára a napot. A Cambridge-i hídon valószínűleg a diákok sóhajtozhattak a hídon átmenve vizsgáik előtt és után. Cambridge magyarországi testvérvárosában Szegeden is látható egy a velencei-híd mintájára épült Sóhajok hídja. Fiam szegedi hazaérkezése után fedeztük fel a városban sétálva. A híd Ferenc József osztrák császár és magyar király szegedi látogatására készült, hogy az
1879-es nagy árvízkatasztrófában teljesen megsemmisült, majd nemzetközi összefogással felépült várost megtekintse.

\'\'

Sóhajok hídja – Szeged…

Csónakázásunk közben a Trinity College (Szentháromság Kollégium) hatalmas sárga színű épülete előtt megpillantottuk korunk egyik legnagyobb élő tudósának jellegzetes tolókocsis alakját a folyóparti fűzfák vízbenyúló ágai között, kísérője és egy kutya társaságában. Steven Hawking angol elméleti fizikus, 1942-ben Oxfordban született, jelenleg Cambridge-ben él. Hawking, mint az köztudott róla már nagyon fiatal kora óta egy ritka és gyógyíthatatlan idegrendszeri elváltozásban a Lou Gehrig-kórban szenved, mely a mozgatóidegeinek lassú elsorvadásával jár. Csodaszámba menő ritkaság, hogy a professzor a rossz prognózis ellenére még mindig életben van. Betegsége eleinte Őt is elkeserítette, de mára már inkább szerencsésnek tartja magát érte. Vallja, hogy betegsége pozitívan járult hozzá tudományos sikereihez, mert úgy érezte, vannak még dolgok,
amiért érdemes élnie. Humorát is megőrizte betegsége alatt, arra a magától értetődő, triviális kérdésre, hogy Ön Stephen Hawking? Nem, de gyakran összekevernek vele, választ szokta adni.

\'\'

Evezősök a folyón…

A város nemcsak a tudományos életéről ismert, hanem
a világhírű evezősversenyéről is, mely a két vetélytárs: Oxford és Cambridge között zajlik már a
19. század elejétől fogva. A kollégiumok büszkék ősrégi hagyományaikra, ezek egyike az evezősverseny. A rangos sporteseményt a médiák is közvetítik, így rengeteg ember lehet a részese évről-évre a világ egyik legrégebbi versenyének. A BBC rádió 1927-től, a televízió pedig 1938-tól egyenes adásban számol be róla. A népszerű regatta helyszínén, a Temze
partján csaknem egymillió néző és a tv közvetítéseken keresztül pedig világszerte közel félmilliárd ember kíséri figyelemmel. Az evezősverseny kitalálója mai szóval ötletgazdája két gyermekkori barát: a Cambridge-ben tanuló Charles Merrivale és az Oxfordi diák Charles Wordsworth volt. A hajókban 8-8 evezős ül és a 6,8 km-es távolságot, az első viadalon, melyet 1829. június 10.-én rendeztek meg az oxfordi hajó legénysége nyerte meg. A korabeli lapok beszámolója szerint mintegy 20 ezer ember követte végig az eseményt a folyóparton. A második regatta (1836) helyszínét Londonba, majd 1845-től az egyik kellemes londoni külvárosba Putney-ba tették át, innen eveznek a hajók Mortlake-ig (külvárosi kerület) azóta is. A két világháború alatt szünetelt az egyetemek közötti vetélkedés. 1981-től már megjelent az első női kormányos. A hallgatók a versenyre való kemény felkészülés ideje alatt is folytatják tanulmányaikat, nincs kivételezés. A verseny mérlege szerint a Világoskékek csapata (Cambridge) vezet a Sötétkékek (Oxford) csapata ellen, egy alkalommal pedig holtversenyt hirdettek. Egészen kíváncsi lettem az eseményre, elhatároztam, hogy a legközelebbi verseny közvetítését én is megnézem. Nem lenne méltányos, ha az evezés mellett egy másik nagyon népszerű sportágról a futballról nem említenénk meg, hogy itt Cambridge-ben
az egyetemen dolgozták ki az első modern szabályzatát 1848-ban, amikor különválasztották egymástól a rögbit és a futballt. Az ún. Cambridge-i Szabályokat a Trinity College-ban foglalták írásba. Erre azért volt szükség, mert a különböző kollégiumok diákjai más és más szabályok szerint játszották ezt a régi labdajátékot,
ami ezáltal számos konfliktus forrása volt.

\'\'

Krisztus Teste Kollégium virágos ablaka…

Lassan véget ér a nap, indulnunk kell vissza a vasútállomásra. Búcsúzóul még vásároltunk pár színes képeslapot emlékbe és megkóstoltuk az utcán fagylaltos kocsiból árult finom hideg gyümölcsfagylaltot, hogy a nagy melegben egy kissé felfrissüljünk. A régi kollégiumok utcáját magunk mögött hagyva most a másik irányból, a modernebb városrész felől közelítettük meg a pályaudvart. Ami egyből feltűnik az az, hogy a szűk és keskeny utcákon közlekedő kerékpárokat felváltják az autók és a különböző színű emeletes buszok. Ami azért furcsa, mert szemünk már Londonban hozzászokott a piros autóbuszok egyszínű látványához. A vonatban a szokatlan hőségtől eltikkadva, de jól eső érzéssel elfoglaltuk helyünket és vártuk az indulást. Eközben az előző nap vásárolt, jégbe hűtött dinnyére gondoltunk vágyakozva, ami Londonban vár ránk. Beszélgetésünk minduntalan a Cambridge-ben átélt szép percekhez, órákhoz kanyarodott vissza. Így idéződött fel bennem Szentgyörgyi Albert egyik gondolatata. „Az agy olyan ravaszul dolgozik, hogy még be sem engedi azt az információt, ami ellentétben áll személyes érdekünkkel, mondhatom úgy is, hogy nem veszünk róla tudomást. Ha pedig olyat csinálunk, ami ellentétben áll elveinkkel, a magas elvekkel, akkor az agy mindjárt szolgáltat egy csomó érvet és indokot, hogy miért is kell nekünk úgy cselekedni. Ami pedig az embert vezeti, az egyszerűen a kívánság, az
hogy jobban akar élni. Szóval az igazságot összekeverjük az előnnyel.” Nyugodtan elmondhatom, hogy nem csalódtam, a város a folyóval, a különleges óraival, hídjaival, régi nyugalmat árasztó épületeivel, színes virágaival, gondosan ápolt gyepszőnyegjeivel teljesen elbájolt. Szinte hihetetlen volt arra gondolni, hogy 2016-os évben járunk és nem pár száz évvel korábbi korokban, mintha a történelemkönyvekből ismert személyek és események elevenedtek volna fel a szemünk láttára. Ez volt az idei év vagy talán úgyis mondhatom életünk egyik legszebb napja, felejthetetlen élményekkel váltunk gazdagabbá. Ha nyílna rá lehetőségem újra nagyon szívesen visszalátogatnék ide, szeretném látni a várost májusban amikor sárga nárciszruhába öltözködik.

\'\'

Cam folyó hídjai alatt…

\'\'

Botanikus kert tavacskája…

\'\'

Kőváza az arborétumban….

\'\'

Botanikus Kert bejárata….

Az útleíráshoz kapcsolódó mellékletek:
Dr. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus egyik gondolata.
(Idézi Eke Károly: A tudomány hullámhosszán c. könyv 248. o.)
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2014/11/igazsag-elony.html

MÓKUSKALAND LONDONBAN, egy hét a parkok városában. (útiélményeim)
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/01/egy-het-londonban-parkok-varosaban_8.html

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 37. számában.
Aranyszöcske LONDON kék egén…(Visszatérés Londonba, a parkok városába…)
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/09/london-ahogy-en-lattam-visszateres.html

CAMBRIDGE, a College-ok és a napórák városa…
Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 45. számában.
www.nyitottszemmel.hu

Harmati Gyöngyi

“Villámlátogatás CAMBRIDGE-be, a különleges college-ok, hidak és órák városába…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ferenc!
    Köszönöm szépen a nagyon tartalmas kint tartózkodás részletes beszámolóját.
    Fiam dolgozott kint Londonban, Őt látogattam meg kétszer is és kíváncsiságból mentünk el Cambridge-be, de nem bántam meg, életre szóló élmény volt.
    Kellemes őszi napokat: gyöngyi

  2. Négy héten át tanultam a cambridgei-i Studio School of Englishben. A nyelviskola a zuglói Cházár András utcai Domonkos templomhoz hasonló korú és téglájú épületben működött. Egy nagy belső udvart vettek közül a tantermek és a kollégium szobák. Nem voltam bentlakó, hanem egy öreg házaspárnál laktam egy katalán testvérpárral együtt. A szálláson reggeliztem, a kollégiumban vacsoráztam. Volt kétféle nagy előadás, és kiscsoportos oktatás. Kirándulni vittek Kelet-Angliába. Az állomások Norwich, Ely, Cromer voltak.
    A kiránduláson ezt énekeltük:
    “Oh, the grand old Duke of York,
    He had ten thousand men;
    He marched them up to the top of the hill,
    And he marched them down again.

    When they were up, they were up,
    And when they were down, they were down,
    And when they were only halfway up,
    They were neither up nor down.[”

    Londoni városnézést is szerveztek, hajókázással a Temzén.
    Csáklyás hajókázáson (punting) is részt vettem. Láttam a Fitzwillam Múzeumot.

  3. Kedves Zsuzsa!
    Nagyon köszönöm a hozzászólásodat és, hogy egy kis utazásra sikerült ily módon is meginvitálnom. Nem tudom elfelejteni ezt a szép napot és az emlékét ilyen formában is szerettem volna megőrizni. Szeretettel: gyöngyi (l)

  4. Kedves Gyöngyi! Ismét nagy érdeklődéssel, és csodálattal olvastam nagyon tanulságos írásodat. Olyan érzés volt, mintha én is ott sétálgattam volna Veletek, köszönöm az élményt, szeretettel Zsuzsa! :]

Szólj hozzá!