Természetvédelmi területeink: A Bükk-fennsíki Nemzeti Park

Összes megtekintés: 188 

A nagyfokú városiasodással járó jelenség: az emberek ma már egyre gyakrabban hagyják ott hétvégén a kőrengeteget, a füstös, kormos levegőt, hogy felüdüljenek a természetben. Éppen ezért hazánkban is nagy súlyt helyeznek a környezetvédelemre. Környezetvédelmi törvényünk gondoskodik természeti értékeink gazdag kincstárának megőrzéséről, gondozásáról.
Az 1961-es, a természetvédelemről hozott törvényerejű rendeletben a legmagasabb természetvédelmi kategóriába sorolta a nemzeti parkokat. Magyarországon a Hortobágyon hozták létre az első nemzeti parkot. Ezt követte 1974-ben a Kiskunsági Nemzeti Park megalakítása, majd az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 18/1976. számú határozatával védetté nyilvánították a Bükk-fennsíkot is, itt hozták létre a Bükki Nemzeti Parkot.
Harmadik nemzeti parkunk a festői szépségű, nemzetközi értékeket is képviselő Bükk-hegységnek Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében magasodó magasodó, csaknem negyvenezer hektárnyi részét foglalja magába.
A Bükk-hegység hazánk legösszefüggőbb középhegysége /1400 négyzetkilométer/ a Sajó folyó, az Eger- és a Bán-patak völgye és a Budapest-Füzesabony-Miskolc vasútvonaltól körülhatároltan helyezkedik el. A hegység alaktani jellege karsztos tönkhegység, de mai formájának kialakulásáig változatos fejlődésen ment át. A Bükk a karsztos képződmények minden típusában igen gazdag. A híres bükki „kövekről”: Tarkő, Háromkő, Peskő, Őrkő, Bélkő, Istállókő /959 méterével a Bükk-hegység legmagasabb csúcsa/, Bálvány és Őrvénykő.
Mindegyikről pompás kilátás nyílik a környező vidékre.
A nemzeti park területe jelentős idegenforgalmi vidék. Az arra járó turista, természetkedvelő ember szinte elámul a vidék nyújtotta panorámától! Aki itt egyszer megfordul, az újra és újra ellátogat a „bükki szentélybe”. Máig is szívesen gondolok vissza a középiskolai kirándulásokra, amikor osztályfőnökünk vezetésével keresztül-kasul barangoltuk a környék erdeit, bukdácsoltunk a Szalajka-völgyben, gyönyörködtünk az ország legszebb vízesésének, a Fátyol vízesésnek kövekre hulló harmatcseppjeiben, a zuhanó, örvénylő víz „morgásában.”
Örömmel vetettük be magunkat erdőrengetegeibe, megcsodáltuk a szilvásváradi 24 hektáros ősbükköst, a Jávorkút környéki lúcfenyvest, az őshonos magyar tölgyet.
Jártam, ott felségemmel, dr. Varga Zsuzsannával máskor is, nyáron, ősszel és télen. A cipő talpa alatt nyikorgott a hó, a fák ágai megroppantak fehér terhüktől. Őzek, szarvasok és vaddisznók csörtettek a nagybecsű forráshoz, és keresték az etetőkbe tett téli táplálékot.

\'\'

Már a földtörténet pleisztocén korában éltek itt emberek: a Szelata-barlang tátongó torkában eltűnve szinte megcsapta az embert a múlt lehellete. A Bükk hatszáznál több barlangja közül jó néhányat ékesítenek cseppkőképződmények. Gondoljunk csak a legnagyobbra, az Aggteleki-barlangrendszer ékesebbnél ékesebb cseppköveire. Volt szerencsém aggteleki üdülésünk során, karbid lámpával világítva, végigjárni Aggtelektől Jósvafőig a csodálatos barlangrendszer hat kilométeres szakaszát. A lámpa fényében ragyogtak a szivárvány minden színében pompázó cseppkövek. Ijedt denevércsapatok húztak el a fejünk fölött.
A világon ismert négy édesvízi mésztufabarlang közül a lillafüredi a legértékesebb.
A tli bükki táj a maga romantikájával fogadja a látogatót. A Szalajk-völgyi Fátyol-vízesés nagy hidegben befagy, jégcsappá merevedett forrásvize is megőrzi az alázuhanó víz fenséges méltóságát.
Az erdei kisvasút nagybajuszú kalauza hangosat füttyentve indítja a „játékmozdonyt”, és a kis kocsik ide-oda himbálódzó üléseiről csodás látvány tárul az ablakok jégvirágán kifelé bámészkodók elé.
A Szalajka-Horotna-völgyi Szabadtéri Erdei Múzeum bemutatja az erdei emberek, mészégetők nehéz munkáját, szakmaszeretetét. Sok látogatót vonz a Garatna-völgyébe Fazola Frigyes őskohója, ez az eredeti formájában helyreállított ipartörténeti emlék, a felsőháromi kohászati múzeum gazdag gyűjteménye és a Massa Múzeum, ahol a csokornyakkendős tárlatvezető nagy-nagy szeretettel beszél a turistáknak a múzeum kincseiről, s beindítja a makett kohót.
Bánkúton felvonóval ellátott szánkó- és sípálya várja a téli sportok kedvelőit.
Egymást követő századok háborúságait, viharait idézik Dédesvár, Odorvár, Felsőtárkány, Gerennavár romja, Éleskő vára és a szentléleki kolostor ma is csodálatra méltó maradványai. És ki ne gondolna felemelő érzéssel a Bükk-fennsík ölelésében megbúvó Lillafüredre. Az átalakított, felújított, nemrég újra átadott Palota Szállóra, a Hámori tóra.
Sajnos a Bükk egyetlen biztonságos, jó minőségű közútja ma a Miskolc-Lillafüred-Eger műút. Most építik a Bánkútra és Szentlékre vezető autós turistautat.
A nemzeti parkká nyilvánítás nagyobb állami támogatást tesz lehetővé, így tovább tudják fejleszteni a területet és a turizmus feltételeit.
Valamennyiünk érdeke, hogy óvjuk, védjük e csodás táj kincseit, nemzeti parkunk szépségeit! Hiszen máskor is vissza kívánunk térni oda. És lehetővé kell tennünk, hogy az utánunk következő nemzedékek is gyönyörködhessenek benne.

\'\'

CSATÓ JÓZSEF:

“Természetvédelmi területeink: A Bükk-fennsíki Nemzeti Park” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!