Szavak nélkül…(A fotós a pillanat szobrásza)

Összes megtekintés: 176 

A pillanatot, mely gyorsan tovaszáll az eltelt évszázadok során kőből, fából, márványból faragott szobrok formájában örökítették meg, így próbálva megvédeni a múlandóság szomorú valóságától. A mai modern korunkban mióta a fényképezés tudománya, “művészete” létezik már elég egy jól elkapott mozzanat meglátása. Egy kis kattintás a fotós masináján és már készen is van a “mű”. Nem szükséges hónapokig tartó vesződséges munkával kivésni, kifaragni. Már kislány korom óta megmagyarázhatatlan módon vonzódom a szobrok fémbe, fába, kőbe dermedt különös világához. Csodálattal tölt el ahogyan bátran állnak a múlandóság viharai fölött, néha elgondolkodtatnak, néha meghökkentenek ezek az alkotások. Csak állok előttük és próbálom kitalálni mi inspirálhatta alkotójukat, közben mi játszódhatott le a lelkükben. Az évek nagyon gyorsan elszaladtak, a szobrokkal álmodó kislányból közben felnőtt lettem és egészen prózai okokból (37. és egyben először megrendezésre kerülő érettségi-találkozón fotókat készíthessek), vásároltam egy aprócska kis fényképezőgépet. Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz életem újabb kihívása, kreatív hobbija, mellyel a pillanatot kiszabadíthatom az elmúlás fogságából. A térben, múló időben és a történelem gyors sodrású medrében játszódó folyamatokat nem lehet megállítani, csupán az adott villanást megörökíteni. A természet ezernyi szépsége ölel körül bennünket, lelkünket nyugalommal, békességgel töltve fel. Ezeket a pillanatokat, amelyek szavakkal sokszor el sem mondhatóak, hitem szerint továbbadni szeretetteljes kötelesség. Szeretnék fotóimból most egy színes csokorra valót átnyújtani.

“AGAPÉ”
\'\'

Az önfeláldozó isteni szeretetet jelenik meg szobor formájában e rendhagyó tárlat első fényképén,
mely a Látható Szeretet fotókiállítás “külön-díjas” alkotása.

“REMÉNY”
\'\'

Az élet él és élni akar, egyszerű kis virág képében is utat tör magának a magányos elhagyatott sziklafalban is. Mutatva az utat, hogy nincs olyan reménytelen helyzet melyből ne lenne kiút, ha Istenre támaszkodunk.

“A BÉKESSÉG SZIGETE”
\'\'

A mai rohanó világban mindenkinek szüksége van, még ha tagadja is egy amolyan kis Béke-szigetére, ahol elcsendesedhet és meghallhatja a természet csendjében Isten halk szavát.

“ELMÚLÁS”
\'\'

A természet örök változásban, minden virág lehull, szépsége eliramlik. Ne a földi múlandó dolgokhoz kötődjünk, hanem ragadjuk meg az Örökkévalóságot.

“ŐSZI TÜKÖR”
\'\'

Ha belenézünk egy tiszta vizű tó sima tükrű vízébe megláthatjuk valódi önmagunkat, olyan dolgok kerülhetnek lelkünk mélyéről a felszínre amin magunk is elcsodálkozhatunk.

“SZOLGÁLAT”
\'\'

A másokért élő, másokat szolgáló önzetlen életet jelképező földig hajló zöldellő faágak a sárvári Arborétumban láthatóak.

“ÉGBE VEZETŐ ÚT”
\'\'

Ahol a föld és az ég, mint két elválaszthatatlan testvér összetalálkoznak, és többé nem engedik el egymást.

“A NAGY KÉRDÉS”
\'\'

A kapu félig nyitva áll vagy inkább félig zárva? Rajtad áll, hogy mit válaszolsz, mit választasz!!!

“A METAMORFÓZIS CSODÁJA”
\'\'

E picinyke, törékeny élőlény láttán elgondolkozhatunk azon, hogy a pillangók nem ilyen szépségesnek születnek. Mennyi szenvedésen mennek keresztül mire a rusnya kis hernyó szűk és szoros börtönéből kiszabadulva ilyen csodaszép pillangóvá változnak. Így van ez velünk emberekkel! Mennyi nehézség, betegség, konfliktusokkal teli esemény kell ahhoz, hogy kiszabaduljunk az önzés és szeretetlenség fojtogató hálójából.

“MENNYEI HARMÓNIA”
\'\'

Késő esti idill a szlovén tengerparton. A csodás naplemente a fény és az árnyék szelíd kontrasztját tárja elénk. A világosság eltávozóban, hogy átmenetileg helyett adjon a sötétségnek, és majd újra visszatérjen közénk!

“ZSIBVÁSÁR”
\'\'

Az élet a zsibárusok világa
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
(Ady Endre: Az élet c. verse, részlet)

“ADD TOVÁBB”
\'\'

A jó kút bőségesen ontja magából az éltető vizet minden szomjazót ellátva. Az emberek lelke is szomjúhozik, áhítozik egy kedves szóra, apró figyelmességekre, egy jó könyvre vagy akár egy békességet árasztó fotóra. Adjunk, adjuk tovább a jót!!!

Harmati Gyöngyi

További írásaim, verseim, útleírásaim az alábbi linken olvashatóak:
https://gyongyivilaga.blogspot.com/

“Szavak nélkül…(A fotós a pillanat szobrásza)” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!
    Köszönöm a látogatást és nagyon találó hasonlatot is. Nem ismertem, de egyet tudok érteni vele.
    Békés szép napokat kívánok: gyöngyi

  2. Kedves Gyöngyi !
    Amint kezdő fotos unokám mondta a képek ott vannak, csak meg kell örökíteni őket. A véleményem, sikerült a kellő pillanatban megörökítened a képeket. Mindegyik látványos és van mondanivalója. Örülök, hogy a HMközös -ben megjelenhetett az írásom , két versszak. Arany egyik mondása jutott még az eszembe, mégpedig valahogy így mondta anno: A költő ha lát egy képet, akkor arról ír amit a festő(vagy fotos)nem tudott megörökíteni, azaz szavakba önteni.
    Nagyon szépek a képek. Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!