ITÁLIA FŐVÁROSA, RÓMA

Összes megtekintés: 296 

Róma Olaszország fővárosa, Lazio régió központja (közigazgatásilag comune), a hajdani Római Birodalom Központja. Az ország legnagyobb és legnépesebb városa 1285,3 négyzetkilométeren csaknem 2,6 millió lakossal. Területébe ékelődve található a Vatikán, a római katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama.

FEKVÉSE
A Tiberis (mai nevén Tevere) és Aniene folyók találkozásánál fekszik.
Róma a Tiberis bal partjának hét dombjára épült, központja a tengerparttól körülbelül 30 kilométerre terül el. Két reptere van, közvetlen vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa többi országával. Olaszország úthálózatának az egyik fő központja. A várost a Grande Raccordo Anulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe.
Róma hét dombja a Palatinus, a Capitolinus, a Caelius, az Aventinus, az Esquilinus, a Quirinalis és a Viminalis. E legendás hét halmon kívül a császárság alatt a városhoz csatolták még északon a gyéren lakott
Pinciust és a Mons Ianiculust. A Mons Vaticanust (bár szintén lakott terület volt) nem számították a városhoz Aurelianus császár ideéig.

TÖRTÉNELEM
Eredetmonda

Rómát i.e. 753-ban alapította Romulus és Remus ikerpár, akiknek története a következő:
„Egy nap Silvia, a király nővére épp kisétált almáért egy közeli erdőbe, amikor hirtelen nagyon álmos lett, lefeküdt egy fa tövébe, és elaludt. Azt álmodta, hogy egy egészséges ikerpárt fog szülni. Azt azonban nem sejtette, hogy amíg ő aludt, addig Mars isten megszerette őt, és „megtermékenyítette”. Kilenc hónappal később megszülettek az ikrek, de Silvia öccse azt a jóslatot hallotta, hogy az egyik gyerek az ikerpár közül veszélyes lehet az ő uralmára, így amikor Silvia nem volt otthon, akkor a király megparancsolta szolgáinak, hogy vessék a Tiberisbe a kicsiket.
De a szolgák megsajnálták a gyerekeket, ezért fontak egy kosarat, és abban letették a babákat a partra. Mivel többet nem tehettek a csecsemőkért, szomorúan visszaballagtak a palotába.
Nem sokkal később a partra jött egy nőstény farkas (mely Mars isten küldöttje volt), és elvitte magával a gyerekeket, hogy saját kölykeivel együtt felnevelje őket. Amikor a gyermekek felnőttek, akkor elhagyták a farkast, és elkezdték elindítani „királyi karrierjüket”. Romulus elkezdte építeni vára falait, de megparancsolta a szolgáknak, hogy aki át meri ugrani az (akkor még csak pár ujjnyi) falat, azt öljék meg.
Remus (nem sejtvén, hogy testvére ilyet parancsolt) átugrotta a falat, s így szólt: „Ez lenne az a híres fal, amely megvéd majd titeket a gonosz istenektől?” Az egyik szolga a parancshoz híven agyonverte Remust. Amikor ezt Romulus meglátta, keserves sírásra fakadt, s azt mondta: „Így merje majd ezek után valaki átugrani a király falát!”
Róma első királya Romulus volt, az utolsó Lucius Tarquinius Suberbus. I.e. 510-ben elűzték Superbust, és kikiáltották a köztársaságot.

Korai történelem

Az i.e. 6. század körül földművelő emberek lakták Rómát, de tartottak az idegen népek támadásától, ezért kibővítették az (akkor még) kicsiny falucskájukat, és falakkal vették körül. Aztán fokozatosan újabb építkezések vették kezdetüket a városban.

A köztársaság kora

A köztársaság korában lett Róma városból világbirodalmi központ, s politikai hatalma kiterjedésével maga a város is megnőtt. A köztársaság idejéből kevés építészeti emlék maradt, a köz- és magánépületek egyaránt megszenvedték a hosszas polgárháborúkat. A sok tűzvész, részint a köztársaság, részint a császárok korában pusztították a várost. A köztársaság korának Rómájában a 9 kilométernyi falon belül csaknem 420-430 domus és 1368 bérház (insulina) állt.
A császárság kora
Augustus császár volt az, aki a város külső képét egészen megváltoztatta, nemcsak a szervezés új beosztásával, hanem új építkezésekkel is. Ő és utódai a város külső képét nem csak fényes palotákkal ( a Palatinuson, ezért palatium=palota) és templomokkal, hanem főként óriási fürdők (thermae), vízvezetékek (aquae), porticusok és fórumok építésével egészen újjáalakították.
270-ben Aurelianus császár 19 kilométer hosszú fallal vette körül Rómát, ez az Aurelianus-féle fal még mai is áll . Aurelianus Rómájának 9 hídja és 15 kapuja volt.
A császárság korában maga a város kiterjedése is nagy mértékben megnőtt, hogy lakosságát befogadhassa. Lakosainak számát csak becsülhetjük, feltehető, hogy a Kr. utáni évszázadokban kerek 1 millió lakosa volt.
A sok múzeumon és 28 könyvtáron kívül 80 aranyból , 74 elefántcsontból készült szobor és 35 diadalkapu díszítette Rómát.

A hanyatlás

410-ben a várost kirabolták és végigdúlták a vizigótok. A 9. században már eltűnt minden dísz és az 546. évi gót pusztítás után lassan magukra az épületekre is rákerült a sor. A birodalom széthullása, a barbár betörések után már nem volt erő az óriási középületek karbantartására, a bérházak romba dőltek.
A középkori Róma
IV. Leó pápa új falakat emeltetett 850 után az új keresztény városnegyedek köré, a régi Róma pedig legelővé vált, helyén kis falucskák keletkeztek. A 9. században a gazdagabb családok fogtak építkezésekbe, csak 17 000 ember lakott itt. A mélypontot mégis a pápák avignoni rabságának korszaka (1308-1377) jelentette.

A reneszánsz és barokk kori Róma

A reneszánsz fordulatot hozott a város életében, újra virágzásnak indult Róma: a kereskedelem fejlődése, a pénzforgalom, a hatalom centralizálódása révén. Megszilárdult a pápaság hatalma, kiépült az adminisztráció. V. Miklós, II. Gyula és X. Leó pápa a pápaság központjához méltó várost álmodott meg.
Az épületeken reneszánsz mesterek sora dolgozott:Michelangelo, Raffaello, Bramante,, Benvenuto Cellini hagyta keze nyomát a műalkotásokon.
Mivel az ellenreformáció a világegyházat tűzte ki célul, Rómának a diadalmaskodó katolikus egyház példájává kellett válnia: A Szent Péter-bazilika megépítése, a Vatikán kiépítése ezen igény alapján keletkezett. V. Szixtusz pápa tervszerű városfejlesztést kezdeményezett, Róma lakossága túlnőtte Velencét.
Az olasz főváros
1870. szeptember 20-án az olasz királyi csapatok áttörésével vége lett a pápai uralomnak Rómában, és új korszak nyílt meg a város életében. A királyság Rómát korszerű fővárossá akarta tenni, hatalmas épületek születtek ennek jegyében. Ekkor szabályozták a Teverét is.
1922. október 28-án fasiszta csapatok vonultak be Rómába (marcia su Roma). Benito Mussolini álma a régi Római Birodalom feltámasztása volt, és az olasz fővárost a világ csodájának akarta tudni: „Rómát az egész világnak csodálnia kell”.
1929-ben az olasz állam a Lateráni egyezmény keretében kiegyezett a Vatikánnal, a mai Vatikánváros e dátum óta létezik.
1940-ben az Olasz Királyság a tengelyhatalmak oldalán, Franciaország megtámadásával belépett a második világháborúba. 1943 szeptemberében a németek megszállták Rómát. 1944. június 4-én végül a szövetségesek elfoglalták a várost, kiűzve a német csapatokat.
A II.. világháború után a város rohamos fejlődésnek indult. 1957-ben Rómában írták alá a Római szerződést, mellyel megalakult az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió elődje.
1960-ban a metropolisz otthont adott a XVII. nyári olimpiai játékok rendezvényeinek. A korszak két nagy befektetést igénylő építkezése a Roma Termini és az Olimpiai Stadion létrehozása volt. 1990-ben ismét a sportvilág eseményeivel tűnt ki, itt rendezték a labdarúgó világbajnokságot. 2000-ben Róma a zarándokok városa lett egy esztendőn keresztül, amikor II. János Pál pápa megnyitotta a Szent Évet.

Csató József

Szólj hozzá!