Csodálatos hóvirágmező az Alcsúti Arborétumban…

Emlékszem pár évvel ezelőtt egy hideg, ám kirándulásra hívogatóan napsugaras februári napra, amikor felkerekedtünk és ellátogattunk a hóvirágok birodalmába a Fejér megyében található Alcsúti Arborétumba. Bár a hőmérő higanyszála mínuszba sétált, de meleg ruhában és kényelmes túracipőben a hófoltokkal tarkított kert kellemes időtöltést ígért. Megvásároltuk a belépőjegyeinket és a táblával jelzett hóvirágmező felé irányítottuk lépéseinket. Alig vártuk már a találkozást a kis hamvas fejű virágokkal. Fenséges látványt nyújtott a hófehér bársony virágtakaró. Régebben minden évben lehetett vásárolni egy-egy kis csokorral a nénikéktől, akik az utcasarkokon, aluljárókban és más hasonló helyeken kínáltak szerény kis portékájukat különösen Nőnap felé közeledve. Évekkel ezelőtt (2005 augusztusa óta) a virágok kipusztulásának, túlzott szedésének megakadályozása miatt védetté nyilvánított növénykét már sem megvásárolni, sem leszedni nem szabad.

A kikeleti hóvirág természetvédelmi eszmei értéke szálanként 10.000,- Ft, már egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik. Gyönyörködni azonban így is lehet a tavasz első hírnökeiben, főleg itt az ország legnagyobb hóvirág-mezőjét rejtő Arborétumban. Hét hóvirágfaj (pl. levantei, kikeleti, krími,
bizánci ) 24 fajtája egyedülálló látványt kínál február közepétől március közepéig. Boldogító volt az a tudat elnézve e kis ártatlan virágokat, hogy őket nem szedik le, nem kötik csokrokba, hogy pár nap múlva elhervadva a szemétben végezzék be életüket. E csodás élőlényeknek az a rendeltetése, hogy ott legyenek, ott gyönyörködtessenek bennünket ahová Isten lehelyezte őket. Azért kapták ősszüleink az Édenkertjét lakóhelyül, hogy harmóniában éljünk a természettel. Ha megóvtuk, megvédtük volna, akkor most nem kellene arborétumba járnunk, hanem együtt élhetnénk az eredetileg eltervezett békességben.

A festői szépségű Vértes hegység lábánál, a Vál-völgyében a Vál folyó és a Vértesacsai-patak felduzzasztásával kialakult tórendszer szigetei, hidjai, hatalmasra nőtt idős fái, és csodaszép növényei minden évszakban kellemes sétára hívogatnak. Kora tavasszal a hóvirág-ünnep vonzza ide a legtöbb látogatót. A hóvirág élőhelye az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán cserjések, valamint elvétve a fenyvesek. 2017-ben az Év vadvirágának választották. Benkő József (1740-1814) botanikus, nevezte el hóvirágnak ezt a tavaszköszöntő virágot. Egyes vidékeken Árvavirágnak, fehér Tavaszkának vagy Gergely-napi virágnak is nevezik. Virága a méheknek bőséges táplálékforrás, de a hagymája erősen mérgező. Zelk Zoltán (1906-1981) költőnket is megihlette e szépséges egyszikű, az amarilliszfélék családjába tartozó mediterrán növényke, így szól a virágról írt verse:

(Zelk Zoltán: Hóvirág)

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám tél után egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

Az arborétumban csupa meglepetésként nemcsak egy kirándulás, de egy történelmi időutazás is várt ránk.. Az angolkert telepítése Habsburg József nevéhez fűződik, Aki maga is kiváló kertész, botanikus volt. Ő kezdte el az 1820-as évektől a növények ültetését.
A Habsburg-ház ún. magyar vagy nádori ágának megalapítója,1796-tól haláláig Magyarország nádora, a reformkorban 1835-ig uralkodó
I. Ferenc osztrák császár, magyar király öccse. A magyarok iránti szeretete és a reformkori Magyarország fejlesztéséért kifejtett történelmi léptékű érdemei miatt „a legmagyarabb Habsburg” megtisztelő néven emlegették. Reform gondolkodásában Széchenyi István eszmetársa volt. A parkban sétálgatva szinte hihetetlennek tűnik, hogy itt valaha birkalegelő volt és összesen 3 azaz három fa volt a területen, Jókai Mór leírása is megerősíti, hogy valóban csak három fa: egy dió, egy fűz és egy tölgy, az úgynevezett három plebejus fa állt ezen a területen. Amit most a kertben szemünkkel láthatunk az mind mesterséges telepítés. 300 olyan növényfajt ültettek el az évek hosszú során, ami azelőtt Magyarországon ismeretlen volt, mára az angolpark több mint 540 féle fa és cserje otthona.

Számomra a legkülönösebb látványt az észak-amerikai lombhullató mocsárciprusok nyújtották, az ágaskodó szurikátákra emlékeztető, talajból fölfelé álló légzőgyökereikkel, amelyek a fa tövétől akár 15 méterrel arrébb is felbukkanhatnak.

Számos látnivaló akad a park területén: a volt családi birodalom főépületének maradványai, a Habsburg-kastély melyet Pollack Mihály klasszicista stílusban tervezett, 1944-ben ismeretlen körülmények között leégett és most sajnos csak az oszlopos timpanonja látható mementóként.

Az egykori nyári rezidencia bejárati része úgy áll a tájban magányosan, mint egy tévedésből itt felejtett színpadi díszlet. Egy képzeletbeli L-betű másik száraként a neogótikus stílusú Kastélykápolna illeszkedik hozzá, ahol időnként kiállításokat szoktak tartani. Sajnos most zárva volt.


A hatalmas területen fekvő arborétumban láthatjuk még a Pálmaház romjait, a Kutatóházat, a hercegkisasszonyok Babaházát az Oroszlános márványkút társaságában, a Medveházat, a Gloriette (kis kilátót). A babaház előtti kiskertet felosztották, itt kertészkedtek saját kis parcelláikon a főúri gyermekek.

Az Arborétum növényritkaságai is híresek, mint például a kb. 40 méter magas és többszáz éves
ÓRIÁS PLATÁN, törzsének átkarolásához hat embert kitárt karja szükséges. A fa mellett állva nem is csodálkozunk, hogy nagy költőnket is megihlette ez a látvány. Vajda János egykoron ezen a birtokon töltötte gazdatiszti gyakornokságának idejét.

Vajda János: A legszebbnek (részlet)
“Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt ragyogott fölöttünk.
Sürű jegenyesor, platán
Csoport nézett le ránk középen,
Nyugalma, csöndje fönségében
Sötéten, mint a Notredame.”

Továbbiakban az ÓRIÁS TUJA nyújt még érdekes látványt az egy törzsből kinőtt sok-sok karjával, ami mégis egy komplett hatalmas toboztermő, tűlevelű növény-együttest alkot, talán ezért nevezik “életfá”-nak. A park melletti csaplári erdőben található libanoni cédrus, mely hazánkban a legtöbb évvel büszkélkedhet a cédrusok között.

A helyi hagyományok szerint még maga József nádor ültette 1830-ban. Jelenleg a maga 29 méteres magasságával és a 4 méternyi törzskerületével botanikai ritkaságnak számít. A kertben a különféle platán fajok mellett tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, japánakác, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenyék, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa is látható. Tavasszal a hóvirágok mellett többek közt téltemetők, a hunyorok és krókuszok köszöntik elsőként a kikeletet. Utánuk következnek szép sorjában a nárciszok és tulipánok, színpompás virágszőnyeget képezve a sétautak mentén. Ennyi szépséget meg is kellett örökíteni, így a fényképezőgépem is szorgalmasan kattogott.


A romantikus kertépítészetre jellemző, hogy mesterséges tavakon aprócska hangulatos szigeteket is képeznek ki. Az egyik a nyolcas alakot formázó Klotild-sziget, a rajta álló grotta (mesterséges barlangocska) a lourdesi kegyhely mintájára készült. Így télvíz idején a szigetet körülölelő befagyott tó nem mutathatta meg fő látványosságát a GEJZÍR-nek nevezett szökőkutat, mely nyáron 8 méter magasra lövi ki vízsugarát. A másik sziget Hermina névre hallgat, az Acsai víz két ága fogja közre és északi irányból a kőből és téglából épült impozáns Koronás vagy más néven a Címeres hídon át lehet megközelíteni, a csípős hideg ellenére romantikus sétához kiválóbb helyszínt nem is találhattunk volna.

Aki idelátogat, nemcsak egy botanikai ritkaságokkal teleültetett kerttel és látványos épületeivel, ill. azok maradványaival ismerkedik meg, hanem egy történelmi család mindennapi életébe is bepillantást nyer. A parkban kihelyezett egyik táblán olvastuk az alábbi idézetet József Ágost főhercegtől, aki birtok utolsó ura volt. Családjával 1944. őszén a front elől Portugáliába menekült, de csak a kulcsokat vitték magukkal, mert azt hitték, hogy hamarosan visszatérhetnek ide, így ezekkel a szavakkal búcsúzott:
„Most elhagyjuk az országunkat, de remélem, hamarosan vissza fogunk térni. Hagyjunk itt mindent, még az ékszereinket is, mert ha vissza tudunk jönni, akkor mindent ugyanúgy fogunk találni, ahogyan azt itt hagytuk. Ha viszont mégsem térhetünk haza, akkor pedig, mivel rangunkat és minden vagyonunkat a magyar nemzettől kaptuk, legyen minden a magyar nemzet tulajdona.”


A legjobb időszakot választottuk ki véletlenül e remek és maradandó élményt nyújtó kiránduláshoz. A hóvirágok már éppen kidugták apró fejecskéiket, de még nem kezdődött el a Hóvirágünnep a maga nyüzsgő forgatagával. Szinte egyedül voltunk a kertben és kedvünkre sétálgathattunk, bóklászhattunk minden kis apróságot volt idő felfedezni. Tüdőnket teleszívtuk az éltető, tiszta levegővel, szemünket a természet szépségeivel, szívünket-lelkünket pedig békességgel és nyugalommal töltötte fel ez a csodálatos park. Nálam nem volt eddig bakancslistán ez a hely, hiszen csupán barátaink javaslatára hóvirágnéző túrára indultunk el ide. Látva és megtapasztalva e mesebirodalom téli arcát, felkerült a bakancslistámra a nyári arculatának megismerése a júniusi szentjánosbogár-rajzás különös látványosságával egyetemben. Szeretettel, jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, hogy látogasson el ide. Érdemes!!!

Hazai tájakról további útleírások olvashatóak az alábbi linken:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

Harmati Gyöngyi

“Csodálatos hóvirágmező az Alcsúti Arborétumban…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Most sajnos ebben a helyzetben nem lehet oda (sem) ellátogatni,
    de így legalább felidéztem azt a szép délutánt.
    Békés napokat: gyöngyi

  2. Kedves Gyöngyi!

    Most is igényes és szép művel ajándékoztál meg bennünket. Tetszéssel olvastam a cikked. Valóban szép lehetett ez a kirándulás is.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!