Nagyállomás Debrecenben

Méltósága volt a Nagyállomásnak. A századfordulón épült a régi Tiszavidéki Vasút felvételi épületének helyén. Apámmal egyidős épület.
Vörös tégla fala, díszítése elegáns volt. A peronon nyugalom, nyüzsgés nélkül, ott tartózkodni csak peronjegy ellenében lehetett. A sínekre szabadon átjárhattunk. A vonat indulását idejében bemondták és az addig a váróteremben levő utasok csak ezután jöhettek ki a peronra. Sokan várakoztak a restiben egy zónapörkölt mellett a vonat indulásáig. A kiszolgálás gyors és figyelmes volt. Szívesen jöttek ki a városból az urak utazás nélkül is délelőttönként egy zónapörköltöt elfogyasztani.
A vonaton első, másod és harmadosztályú kocsik közlekedtek, ennek megfelelő várótermek is álltak az utasok rendelkezésére. A harmadosztályú támlás, fapadok világos lakkozása viszonylag tisztán tarható volt, a háttámlával egymásnak fordított padok felett a csomagtartó is ugyanilyen fából készült. Ezeken fonott füles kosarakban utazott az áru piaci napokon.
A vonatok érkezésekor a pályaudvar előtt piros és szürke sapkás, számokkal ellátott hordárok várták az utasokat, egymással versenyezve, bár nem tolakodva kínálták a közeli szállodákat. Aki sok csomaggal érkezett, annak sem kellett cipekedni, a sínek mentén mindig jártak hordárok kézikocsival.
Az állomás előtt konflisok is sorakoztak. Igazán kedves élmény volt; végig kocsikázni a városon kényelmesen, csomagok gondja, cipekedés nélkül.
A sínek között nyakba akasztott fonott tálcán szerencsi csokit kínáltak az 1930-as években. Az érkezéskor vásárolt két filléres kis boci csokit a konflison is lehetett eszegetni nagyobb ruha-pecsételés veszélye nélkül. Kell ennél szebb, gondtalanabb utazás?

Az idők folyamán sok vonat haladt át a vasúti síneken. Az 1930-as években a szép piros Árpád sínautó. 1938. július 3-án érkezett Debrecenbe az országjáró körúton levő Aranyvonat a Szent Jobbal. 20.000 ember tisztelgett előtte. Luxusvonatok piros és kék plüss huzatú ülésekkel.
A második világháború alatt és után bedrótozott ablakú marhavagonok szállították ki a hadifoglyokat az országból. 1945 karácsonyán nyitott vagonokban várakoztunk órákig, hogy hazaindulhassunk iskolai vakációra. Később ugyancsak zárt vagonokból alakítottak ki munkásvonatokat, középen kis kályha melegített, körben lócákon lehetett ülni.
Az állomásépület 1944. június 2-án a szőnyegbombázás áldozata lett. Erősen megsérült, 1959-ben bontották le.
Az új állomásépületet Kelemen László tervei alapján építették fel 1961-ben.

“Nagyállomás Debrecenben” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Sok emlék vetült fel bennem kedves Magdolna írásod olvasása közben. A gőzmozdony füstjének salakos-gázos szaga, a zónapörkölt… Mi is jártunk ilyen helyekre enni, isteni volt a zúzapörkölt. Szeretettel: Éva

  2. Kedves Rita!
    Igen, ezek már a múlt emlékei, jók, később nehezek, mint a marhavagonok, meg a fogságba hurcolt dolgozók, akiket néha az állomáson szedtek össze, munkából hazafele ment, egyszer majdnem én is így jártam de a mellettem álló férfi került a vagonba, én akkor még szinte gyerek voltam, nem tudtam volna eleget dolgozni. Magdolna

  3. Kedves Magdi!

    Érdeklődéssel és szeretettel olvastam visszaemlékezésed. Jó, hogy megörökíted ezeket, mert mára már minden megváltozott.

    Szeretettel: Rita

    🌹

  4. Én gyerekkoromban utaztam is gőzmozdonyos vonattal. 1984.dec 31-ig közlekedtek, itt-ott még menetrendszerűen, utána lettek végleg kivonva.
    Aztán az utána következő időkből emlékszem az osztályokra… az első osztályon bársonyhuzat volt az üléseken. Később már egyre kevesebbet vonatoztunk, jött a mindenhová autóval korszak.
    Fgy

  5. Kedves Magdolna!

    Tetszett, valóságos az időutazás. Jó volt olvasni… Nekem is sok emlékem kapcsolódik hozzá… Én még láttam ott gyerekként az utolsó gőzmozdonyok egyikét! Nagy élmény volt.
    Szeretettel Márton!

Szólj hozzá!