Szerencsefia
2025 szeptember hatodika, Zerind helyett Érden vagyok, és ráadásul élek, bár történhetet volna úgy, mint annak idején szeptember hatodikán mikor Avram Iancu környékén a magyarországi rokonok Pálóczi Etelka nagyanyámmal és húgommal Nagyváradra mentek. Hívtak magukkal , de én inkább Kisjenőbe kerékpároztam be, dolgozni, délutáni műszakba. Aztán 18 óra környékén leszaladtak értem a műhelybe az irodából, mert telefonon keresnek. Nem értettem az egészet, sohasem kerestek még így. Erdős József hívott elcsukló hangon, a lehető leggyorsabban menjek haza, mert autóbaleset történt, ne ijedjek meg, de szükségük van néhány iratra, de nagyon gyorsan. Most utólag , úgy gondolom a gyár igazgatója többet tudhatott, bent sem kellett volna lennie Weiss igazgató elvtársnak, ahogyan akkor illett szólítani, de egy nagyszerű ember volt. Mondta, hogy próbáljak stoppolni, ha nem sikerül, negyed órán belül, akkor ő figyel az ablakból és elvisz. Mondtam neki, kerékpárral vagyok, arra most nincs idő mondta ő, hagyjam a gyárba és gyorsan, gyorsan kint akar látni az utcán. Nem egészen értettem, ezt a kapkodást, de szót fogadtam. Mázlim volt, nekem az életben a kritikus pillanatokban mindig szerencsém van. Első intésre megállt egy kocsi és már Zerinden is voltam. Fél lábam tettem ki a kocsiból, mikor Vékás János, mondja hogy őszinte résztvéte, mert meghalt nagyanyám és lehet a húgom is. Most évtizedekkel a balest után is mikor írom, pontosabban gépelem e sorokat, belehasít a szívembe valami esze-veszett fájdalom, akkor a zerindi hídon át gyalogoltam, aztán nem tudom ki, talán éppen János, nem tudom , csak kocsiba tuszkoltak vittek Ávrám Iancuba ott már rokonaim voltak, injekciót kaptam és valami olyasmit mondtak kórházba vannak nagyanyám és a húgom is, Jancsi bátyámat kérdezgetik, konzul is van ott, meg a traktorista, akinek a fia is kórházban. Gondolom altatót kaphattam mert mikor magamhoz tértem a Kátai családnál Rozikáéknál voltam. Jancsi bátyám aki több mint harminc éve vezet autót Budapesten a meghallgatás során kiderült nem hibás, eddig egyszer sem volt még koccanása sem, nemhogy halálos balesete. Szeptember hatodikán, negyvenhárom éve meghalt az én nagyanyám, kérése teljesült, mert azonnal elhunyt, a hátsó ülésen ültek húgommal és nagyanyám mikor észlelte a bajt lelökte az ülésről a húgomat, de így mivel ő nem kapaszkodott óriási ütést kapott a halántékara és semmit sem szenvedett. A húgom az első ülés alá szorult és a kocsi ablaktörmelékei mind rászóródtak, néhány sebhely azóta sem felejtteti vele a történteket. Azóta szeptember hat, ennyi évtized távlatából is kesernyés nap számomra. Most utólag bevallom mikor megtudtam, hogy hatodikán lesz az osztálytalálkozó elkezdtem félni. Lett volna lehetőség, hiszen meglettem kérdezve jó lesz, és én igent mondtam. Annyira, de annyira akartam találkozni, és nem szeretem volna későbbre tenni az időpontot. Készültem, minden ismerősömnek eldicsekedtem az osztálytalálkozóval, ötven évvel ezelőtt fejeztük be a nyolcadik osztályt Zerinden. 2025 szeptember másodikán már ki volt döntve a kiszáradt cseresznyefa, és a veszélyes munkálatokon már túl voltam úgy gondoltam másodikán kedden a vastag törzsön lévő vastag ágakat levágom talán hatvan vagy még annál is idősebb cseresznyefa volt, és mivel nem figyeltem mert a nehezén már túl voltam sajnos az én hibámból rám esett egy vastag ág. Elestem, talán még az eszméletem is elveszítettem, aztán felálltam semmi törés nem volt, az egész testemben éreztem fájdalmat, tudtam menni, még rendet is raktam és utána abba reménykedtem eltudok menni a találkozóra. Pihentem, a szerda sem volt fájdalom mentes, a csütörtök már elfogdható volt, de végül pénteken bár valóban jó voltam a hosszú három órás autó utat nem mertem bevállalni. Szeptember hatodikán Érden voltam, de csak testben, lélekben Zerinden. Aztán vasárnap fotókat küldtek. Akiket azonnal felismertem, Nagy Juliska, Gellén Margit, Balázs Erzsike, Héjja Margit és Gál Tünde, valamint Semsei Margit és egy fiú volt ott, Kovács Feri, aki annak idején kimaradt a csoport képből, mert rosszul lett és orvoshoz vitték, onnan pedig haza. Tanáraink közül Csáky Apollónia tanárnő volt ott. Nagy Juliska unokatestvéremmel Melindával elküldte a fotókat, aztán Gellén Margit meg kis beszámoló írt. Fehér Irénke, és akkor a legjobb barátnője Must Marika, aztán Balázs Ilonka és a legjobb rajzos, mit rajzos, gyönyörűen festet és vart minden kézimunkát megcsinált Fazekas Rózsika a fiúk közül Karácsony István, Pálóczi József, Kun Bálint és Szűcs József a felhőkön ülve figyelték társaikat. Tanáraink és tanítóink közül akik a csoportképen voltak a Hevesi és Kovács házaspárok, aztán Fazekas József tanárbácsi a Zerindi Képtár létrehozója és osztályfőnökünk Papp Károly és Csáky Barna tanárunk már elmentek. Csanádi János a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kőr alapítója gyengélkedik. Egyedül Csáky Apollónia tanárnő volt jelen. Gellén Margittól megtudtam Szabad József Németországban él, Kutasi István otthon van Feketegyarmaton nagy beteg, Csillag Sándor dolgozik, én pedig, aki annyira de annyira ott akartam lenni, itthon gubbasztok. Ha belegondolok majdnem a felhőkön üldögélők csapatba találtam magam, de lám-lám elmondhatom. leírhatom, hogy a szerencse velem volt, ki tudja hanyadszora. Drága kedves, aranyos Nagy Juliska aki az osztályban a reáltantárgyakat csak úgy a kisujjadból ráztad ki ezért mindig csodáltalak aztán a precíz, nyugodt mindig nemcsak az osztályban hanem az egész iskolában a legjobbak között lévő Gellén Margit köszönöm , köszönöm, hogy az ötven éves osztálytalálkozót összehoztátok. Gál Tünde a feketegyarmati templom orgonáján játszott, nem is akárhogyan, Héjja Margit a magyar irodalmi versenyen csodálatos eredményt ért el. Semsei Margit mennyit játszottunk együtt még iskolás korunk előtt, Vajdahunyadon, pontosabban Batágán. Balázs Erzsike mikor locsolni mentünk hozzátok a pirostojás gyönyörű volt, de a sütemény az annyira ízlett és te ezt észrevetted, ezért külön csomagoltál én meg ettem, édesanyád elmondta, hogy bizony nagyobb részt te készítetted, mérnöki pontossággal. Z. Nagy Piroska arra emlékszem, hogy nem szereted a Piroska nevet Hajnalka szerettél volna lenni. Csáky Apollónia tanárnő, most is olyan csinos mint volt, a haja lett hófehér, szerettük nagyon, pedig volt mit gyötrődnie velem, rettenetes volt a hangsúlyom. Amire emlékszem, mindig igyekezett olyan történeteket összeszedni a román írókról, költőkről , hogy kedveljük meg őket. Emlékszem mennyire elcsodálkoztam mikor megtudtam ,hogy Ioan Slavicinak a felesége Szőke Magyarosi Katalin volt. Mivel a szerencsefia vagyok ez többszörösen bizonyított, ezért ígérem, hamarosan felfogom keresni az én szeretet tanárnőmet.
Feketegyarmati Sándor