Egy aradi fotó emlékei
Komor, bús téli napon, nyugdíjasként rendezgettem a régi fotókat, kopottak, elhalványultak rajtam kívül talán senkit sem érdekel, hiszen az én emlékeim, életem pillanatai és nézem az Aradon készült színes fényképet, vagy 1976-ban esetleg 1977-ben készült. Mi voltunk a C osztály, osztályfőnökünk az első évben pár hónapig Vadász Ernő testnevelő tanár volt, őt követte Erdélyi Károly fizika tanár. Az osztály létszáma harminchat volt, a képről ketten hiányoznak, Huma János és nagyon szégyellem de bármennyire erőltettem agyamat, nem jut eszembe a másik osztálytársam neve. Erdélyi Károly osztályfőnökünk valamint a képen lévő fiúk neveit szépen fel mondom és elégedet vagyok: Kovács Zsolt, Hoffer Miklós, Panek Zoltán, Czernák József, Csíki Péter, Czakó Károly, Szabó Imre. A lányok jóval többen voltak tíz név ami biztos, aztán van akinek a vezetéknév , van akinek a keresztnevében vagyok biztos és van akinél semmi nem ugrik be. Igaz két évig jártunk együtt, mert a harmadik évet már nem tudtuk együtt folytatni. Az akkori nevén 3-as számú liceumban 1977-ben változások történtek. Országos szinten is, innentől kezdve lett bevezetve a kötelező 10. osztály. Ez azzal is járt, hogy aki tovább akart tanulni, felvételizni kellett, eddig a nyolc osztály után voltak felmérések a tudásukról a diákoknak, most a tizedik után. Nekem ekkor megengedték, hogy Nagyszalontán felvételizek az Arany János liceumba, így nem kellett kollégiumba kerüljek, mint Aradon. Nézem az aradi fotót, bevillan az első nap, vasárnap délután az aradi kollégiumban elsőként érkeztem, majd Juhász Rózsika és Gulácsi Anna voltak akikkel találkoztam és rábeszéltek sétáljunk egyet a városba. A kollégium a Ceaikovski utca 36-38-ban volt, mindhármunknak az utcában lévő magas torony ragadta meg a figyelmünket, onnan elsétáltunk az iskoláig, ha jól emlékszem az utca neve Vírful cu Dor volt. Hétfőn kiderült egy osztályba az I.C. osztályba kerültünk. Emlékképek futnak elém Gál Tünde és Gellén Margit feketegyarmatiak ők is az I.C osztályban vannak, de ők nem kollégisták. Juhász Rózsika és Gulácsi Anna meg Fodor Klári is talán egy hónapig voltak az internátusban, mert úgy mondtuk. Ficzay Dénes aki a magyarirodalmat tanította, sokat mesélt olyan történeteket, melyek nem voltak a tankönyvünkben. Tőle tudtuk meg, hogy Aradon a Kölcsey Egyesületnek alapítója volt a zerindi születésű Tabajdi Károly és tiszteletbeli tagja Jókai Mór. Ahány író és költő megfordult Aradon azt többségében tudta Ficzay tanárunk. A Ioan Slavici könyvesboltban, a Genius és Új Genius című könyvet Franyó Zoltán, Kovács János és Seidner Imre dedikálták 1976.01.20-án Ficzay Dénes tanáromnak köszönhettem. Kovách Géza történelem tanárom Ahol Dózsa és Horea hadai jártak című könyvét 1977.02.24-én dedikálta, mely így szól:” Kiss Sándor tanítványomnak a feketegyarmati ősi föld szülöttének amelynek okleveles emlékei 800 évre nyúlnak vissza.” Elmondta, hogy az aradi tizenhárom vértanú szobor felavatása 1890.október 6-án megtörtént, aztán 1921. márciusában éjszaka a Kossuth-szobor mellékalakjait ledöntötték, ezért a város akkori vezetői úgy döntöttek, hogy az aradi 13 vértanúk szobrát bedeszkáztatják, hogy ne tegyék tönkre, mint a Kossuth szobrot.1925. júliusában végleg elbontják a szoborcsoportot és itt van azóta is nézet ki az iskola ablakán a víztorony szomszédságában, darabokban, még meg van, remélem egyszer rájönnek a politikusaink, hogy Arad közterén van a helye mondta Kovách Géza tanárunk. Kóri Erik tanárom a matematikát addig magyarázta míg meg nem értettük. Steinhübel Magdolna tanárnő a biológiát tanította, Urbán József a kémiát és Bogdán Regina tanárnő a román irodalmat. Nézem a kopott fényképet, láttom az osztálytermeket, hallom Ficzay tanárom hangját, aki egyik nap Rhédey nevű osztálytársnőmtől a következőt kérdezi: „ Kaptatok II. Erzsébet az Egyesült Királyság királynő születése napjára meghívót.” Az osztályban nagy csend lett. „igen „ válaszolta osztálytársnőm, majd folytatta minden évben kapunk, de eddig még egyszer sem mentünk el. Aztán Kovács Zsolt ő mindig mindent tudott, és mindig többet annál ami a tankönyvben volt, mindemellett sportolt, vízilabdázott, a matematika fizika kémia a kisujjában volt. Szabó Imre talán a legcsendesebb srác volt, imádta a Deep Purple együttest és matematikába zseni volt, Panek Zoltán franciául beszélt, a tanárnővel folyamatosa beszéltek, az osztály meg csak ámult-bámult a Kovács Zsolt volt aki még értette is őket, mert néha bele-bele szólt persze franciául. Czernák József ő Újzimándról járt be, amit feladtak, azt ő mindig tudta, persze csak ami a tankönyvben volt. Igazi memoriter volt, szinte szó szerint visszamondta a feladott leckét. Huma János kezében mindig volt könyv, no nem tankönyv szünetben azonnal olvasott közben falatozott. Aradi emlékeim és a kollégium vagyis internátus Sandor Elena volt az internátus vezetője, nem tudott magyarul itt románok is voltak velünk nemcsak magyarok. Grozav Florian a tanulás mellett kürtösi focicsapat kapusa volt. Cerpas Nicolae egy moldovai kisfaluból keveredett Aradra, mert rokona volt az iskola igazgatóhelyettesének és mivel nem élt édesapja így próbáltak segíteni a rokonok a családjának. Egy szobában 21-en voltunk fiúk és velünk szembe volt a pedagógusnő szobája. Nagyon csinos fiatal lány volt Sandor Elena, akkor fejezte be a főiskolát egyik éjjel óriási vihar tombolt, villámlott, dörgött. Hálóingben pongyolában beszaladt a hálószobánkba, elnézést kért azoktól akik felébredtek az ajtó nyikorgására. Pillanatok alatt minden fiú felébredt, ő meg csak állt az ajtóban az utcán lévő lámpafénye bevilágított és csodáltuk ezt a tündéri lényt. Beszélgettünk vele, ő válaszolt, aztán elég hamar elvonult a vihar a mi nagy bánatunkra. Megköszönte, hogy beszélgettünk vele, mert mint mondta így elmúlt a félelme. Szerettük volna, ha még lett volna olyan dörgős villámlós éjszaka, de ez többé nem fordult elő.
Azok az aradi diákévek feledhetetlennek, tudom az évek múlásával minden megszépült, van aki így van, aki másként emlékszik rá. Az aradi utcák, a villamos, szombat délután, rohanás haza, vasárnap délután esetleg hétfő hajnalba vissza, de benne volt a késés lehetősége, ami nem érte meg, mert akkor másik hétvégén nem lehetet haza menni
Régi iskolám egyre szépül és az internátus is, azóta az aradi tizenhárom emlékmű, vagyis a Szabadság szobor, Arad közterén áll, nem a régi helyén, de nem darabokban hever a pince mélyén. Azok az aradi évek velem vannak, sok-sok boldog pillanat s ha voltak szomorkásak, ami lehetetlen, hogy ne lettek volna, mára azok is mesésen megszépültek.
Egy aradi fotó emlékei elevenedtek meg. jóval többet éltem át mint amit a fénykép mutat, ennyi év után leírhatom Arad egyre barátságosabb, történelmét nemcsak elfogadja, nemcsak megbékél vele, büszke múltjára és kéz a kézben építik, szépítik a jelent, mert tudják csak így lehet békés a jövő.
Feketegyarmati Sándor