ANYÁM ÖLÉBEN Anyám ölében, ott ült egy álom. Én voltam az, a másik élete. Egy másság: Egy új érzelemvilágnak, a lassan felnövő emlékezete. Megszülettem, mint valami új dallam. Melyet messziről hozott magával a szél. Elfogyasztható étke, a mohó időnek. Szívemben lángolt a tűz, szemem fényében zsongott a tenger. Anyám ölében, ott ült egy álom. Lépteim … Olvass tovább
Semmi sem… Semmi sem végtelen. Ősz, Tél, s tavaszra Nyár. Az élet tengere, apró cseppekből áll… Semmi sem múló, csak a könnyek omlanak. Még kutatnak utánad, emlékeimben a szavak… Semmi sem örök. Csak a csend mi eltemet. Nyugodni küldi a szívet, s fogadják távozó lelkedet. 1997. Február 6. És végül reádhagyom És végül reádhagyom, összes … Olvass tovább
Ideiglenes szeretet? Modern és rugalmas világban élünk, ahol az élelmes emberek szinte minden létező lehetőséget megragadhatnak arra, hogy pénzt keressenek. Előszeretettel használják ki az aktuális jópofa, meglepő, vagy éppen idióta hóbortokat és ezeket meglovagolva, sikeres vállalkozásokat hoznak létre. Lehet, hogy ezek csak ideig � óráig működnek, de ez a kis idő is elég ahhoz, hogy … Olvass tovább
Örült óra A pillanatok úgy szálnak, mint az üres szavak, Kegyetlen órád őrülten kattog: tik-tak… tik-tak. A homokóra pereg, malom őröl, csorog a patak, Előtted képzetek, álmok, mozaikok vannak… A végtelen egy ködös fény, bámulatos messzeség, Oh! Próbád hiába, nem láthatod, vak vagy még, Csak érezheted az idő sátáni ütemét, Mely gyorsabb a megrémült szíved … Olvass tovább
Vuk másodszor. Sok olyan mesefilmet őrzök emlékeimben, amelyeket ma is szívesen veszek elő és nézek meg újra. A kissé kopottas régebbi rajzfilmek egy része ma is élvezetes élményt nyújt az apróságoknak és a felnőtteknek egyaránt. Az egyik ilyen kedvenc filmem az 1981-ben készült Vuk című történet, amelyet Fekete István regénye nyomán Dargay Attila álmodott filmvászonra. … Olvass tovább
Az Újvilág ajándéka. Bizonyára sokan emlékeznek még Gombóc Artúrra, Csukás István nagy sikerű Pom-pom meséjéből. Nos, ő tudott élni igazán, hiszen mint mondta: �Mindegy, hogy milyen a csokoládé, kerek, lapos, szögletes, töltött, töltetlen, keserű, tej, mogyorós vagy sima, csak legyen!�. Ezzel nagyon sokan vagyunk így, mert bátran kijelenthetem, hogy szinte minden ember szereti ezt a … Olvass tovább
A lét szonettje Virágporos a harmatos rét, A háborgó felhő a Naptól fél. Mint örök idejű ítélet, Oly természetes a természet… De hallod a csend kongó zaját? A Mindenség visító hangját? Érzed a remegő levegőt, Mely sikolt, üvölt mély szédítőn? Ez nem álom, s nem is valóság, Csak a képzelt-kábult valóság, Agyadban leledző torz látvány. … Olvass tovább
1. fejezet: Hercegnő volt, kacsalábon forgó palotában. Játékai ékesítették a királyi sarját. A legféltettebb kincs volt Álomországban, mivel egy babona ült a birodalmon. Ha a kis királylány eltűnik, átok száll az országra, a feketeség, mint a hajnali köd borítja be minden zegzugát Álomországnak. A királyné és a király imádta a kis hercegnőt, akit csak „kis … Olvass tovább
MÉG MINDIG – ÉRTÜNK Az öröm szirmai újra kinyíltak. Mint egy rózsafa, virágba borultak. Körüldongják a sárga ruhás apró méhek, hogy leszakíthassák róluk azt a sok szépséget. A kert melyben kapálták e termő ágyat: Isten adománya volt – Egy szolgálat. Amit értünk tett még a mi Urunk. S mi néki – Mondá: Mégsem tartozunk. Csak … Olvass tovább
Nem azért írok Nem azért írom versem, hogy lomha időm elverhessem, engem ezért bárki szeressen, hogy bűneimért így fizessek! Nem azért írok, de muszáj, éles betűkkel faragni azt mi fáj, ha nem hallik mit szól a száj, s keserűn gyűlik számban a nyál… Nem azért írok szép sorokba, hogy helyettem álljon bárki sarokba, odaállok, ha … Olvass tovább
21. Századi megemlékezés. Sokak számára Április 11, ugyanolyan átlagos nap, mint a többi. Ez a nap azonban egy kicsit mégis más, hiszen Hazánkban 1964 óta, a Költészet Napjaként ünnepeljük. 1905-ben, ezen a napon született Budapesten József Attila. Viharos és nyugtalan élete volt, költészete viszont mérföldkő a Magyar irodalomban. Több milliárd ember él a Világban. Élnek … Olvass tovább
Egy kis utazás a múltba. A kiállítás: Ha valaki egy kicsit elmerül emlékei között és a ködös homályból, előkerülnek a füvészkert, a gittegylet és a grund képei, szinte rögtön filmkockák vagy megálmodott múltbéli utcák képe elevenedik meg előttünk. Magunk előtt látjuk a törékeny kis hőst, Nemecsek Ernőt. Molnár Ferenc apró kis szeretnivaló figurája kitörölhetetlen nyomot … Olvass tovább
Gőg március Lassú gőggel tavaszodik, március kap így stafétabotot, a szív dobog, s lázad egyre a vér, s kiált: eredj hát tél, vedd a kalapod! S ki óvni volt, most szedi sátorfáját, hűvös kabátját, olvadnak fagyott könnyei, háta megett táncol Adorján és Lujza, a két ifjonc, március első szülött gyermeki. Ezer szólamba zendül bús világunk, … Olvass tovább
ELPUSZTULOK… Szeretlek őrült bolondsággal izzó kövek tengerén állva, ne hagy itt kérlek, hisz elpusztulok a magányba. Levetkőzöm mezítelenre A homlokom verejtékez a testem friss nem fakó az ereim, mint buzgó folyó. Elképzelem gyönyörű tested mely nem vén és anyajegytől pettyes finom illatú és bársonyos, őrült szerelem, vagy irtózatos. Elvakulok borzongva állok, szerelmesen izgatottan várok te … Olvass tovább
A törékeny dolgok Ahogy járok hideg reggel, A hűvös tájak közt, Emlékszem hogy szerettem, Feküdni a virágok közt. A Nap ragyogva sugárzik, S én csak nyelem, Ifjú éveim emlékét, S a pipacsot szedem. Lágy szellő surran el, A forró-forró nyáron, S én csak bambulok mélán, Állok egy árkon. Szemem ahogy behunyom, Illatokat hoz felém a … Olvass tovább
Peti vagyok. A szüleimnek picúr, a haveroknak pedig, csak bogyó. Te most, a naplómat olvasod. Úgy gondoltam, megírom, ami velem történt, hátha téged is érdekel. A történetemet kezdhetném ott is, hogy megszülettem, nagyon édes kis kölyök voltam, bla-bla, de ez túl unalmas lenne. Az életem akkor vált igazán érdekessé, amikor idén, Karácsony előtt néhány nappal, … Olvass tovább