Ej, Magyar. – Új Krisztus. – Belém táguló világ. – Merre van feléd utam?
Ej, Magyar Büszkeség bádogruhájába vert, mégis folyton panaszos a Magyar, leleményessége rajta kemény vért, szíve és sorsa mégis oly facsart. Történelmet író, s élő nemzet ez, tranzithelye megannyi rossznak, hol a tudás önmagát nemzette, s került más „bolond” a honnak. „Zsidónak” rossz lenne e kofa nép, külhonban adja el tudományát, de nem kamatra, ő olcsó … Olvass tovább