A dögkút lakója. 4. Rész:

4. – Ott fekszik egy ember.- mutatott le a mélybe Gabi. – Az nem ember.- reagált Cula. – Hát mi? – Nincs ott semmi. A dögök pont úgy helyezkednek el, hogy véletlenszerűen egy emberi körvonalat rajzolnak ki.- magyarázta Cula. – Szerintem se ember.- vélekedett Robi. – Meglőjük csúzlival? Vagy megdobáljuk kavicsokkal?- kérdezte a haverokat. – … Olvass tovább

NAPSZAKVÁLTÁS. – IDEI KENYÉR.

NAPSZAKVÁLTÁS Versenyt futottam a tavaszi széllel, Farkasszemet néztem bárányfelhős éggel. Hallgattam a lombok enyhe susogását, S virágon a méhek dongó muzsikáját. Esti félhomályban ballagtam egyedül, S hallgattam, a tücsök mily szépen hegedül. Felértem a dombra, az otthoni határra, Szemem szétnézett a gyönyörű tájra. A nap már elmerült az ég tengerében, Csak a hold világít ezüstös-fehéren. … Olvass tovább

Fogadalom. – Mindig veled vagyok.

Fogadalom Elmegyek innen. Falábú emlékeim bicegnek mellettem. Önfeledt perceim szétszóródtak. Vízért kiált a kancsóm. Alig kapaszkodik már a falba a lámpám. Csukva a szemem. Azt mondtad, hajad körüllengi a fákat. Kidőltek. Mosolyomon rossz ízű pohár billeg. Elmegyek innen. Azt mondtad, szemedből hull a csillag. Kihullott. Akár el is áshatnám. Megrepedt a kancsóm, Eltört a pohár. … Olvass tovább

A boldogság titka.

A boldogság titka: vágyakozás nélkül gyönyörködni. (F. H. Bradley) Ez a gondolat sok mindent magában foglal. Ahhoz, hogy vágyakozás nélkül gyönyörködhessünk, el kell terveznünk és meg kell alkotnunk magunk, vagy mások segítségével mindazt, amiben utána gyönyörködhetünk. Tennünk kell, és nem vágyakozni a gyönyör tárgya után. Ha végig sétálunk egy erdei úton vagy egy parkon, gyönyörködünk … Olvass tovább

Fehér nyírfák, fehér hóban.

FEHÉR NYÍRFÁK FEHÉR HÓBAN Fehér nyírfák fehér hóban Ingadoznak, ringatóznak, Karcsú, fehér ágaikkal Lassan, halkan bólogatnak. Nehéz terhük épp hogy bírják, S ha nem jönne szellő lágyan, Úgy állnának, mint bálványok Menyasszonyi fátyolukban. S a szellő jön észrevétlen, S végigtáncol fenn a légben, És lefelé lejtve táncát, Meglibbenti mindnek fátylát. S a nyírfasor esti fényben … Olvass tovább

Dérlepte fákon.

DÉRLEPTE FÁKON Dérlepte fákon Kószál az álom, S az éj leple takarja Még titkait. Lassan az éjben, Enyhülő szélben Hallani vélem a Tél szavait. Szemeim zárva, Reggelre várva, Feloszlik a köd, S az álom szökik. Pirkad az égbolt, Peremén fényfolt, S a halvány napfény Előbukik. Csend ül a légben, A reggeli fényben Nem csillog dér … Olvass tovább

Édesanyám.

Édesanyám Túl fiatal voltál, mikor megszülettem Neked, Hiszen akkor még magad is gyerek Voltál, alig 18 éves, s lehet Nem is kívántad hogy legyek. De jöttem én és két évre rá A másik gyermeked, a húgom született meg, S Te szerettél bennünket úgy, Ahogyan csak tőled tellett. Sok nélkülözés árán neveltél bennünket, Elég hamar elapadt … Olvass tovább

A becsület ára…

Falatnyi kis hazánkban számtalanszor érezhetjük azt, hogy becsaptak, átejtettek, kihasználtak minket. Ez már része mindennapjainknak. Mócsingot ad a hentes, rohadt paprikát a zöldséges, �felárral� dolgozik a taxis, a pénztáros pedig �véletlenül� elfelejti, hogy tízezrest adtál és csak ötezerből ad vissza. Csupa � csupa finom és lélekrugdosó pillanat rövidke – és egyre rövidebb � kis életünkben. … Olvass tovább

Gyilkos sugarak.

A rádió ontotta a híreket; ítéletidő, veszélyes sugarak, járványok és egyéb rémhírek, mintha valami távoli bolygó életkörülményeit taglalnák. — Milyen jó, hogy itt minden rendben van. – sóhajtott fel megkönnyebbülve Eliza. Aztán jött a nyár, sivatagot idéző hősége, tornádószerű viharai kissé megingatták biztonságérzetét. A világ távoli tájain megtörtént katasztrófák beárnyékolták mindennapjait. Egy évvel később, már … Olvass tovább

Hagyj élni!

Hagyj élni! Nekem elég egy tenyérnyi hely Mindentől távol, szabadon. A csend nem riaszt, sőt élvezem, Ha nem lovagolnak a szavakon. Elfogadtam, hogy vannak szabályok, De fölösleges a sok kavar, Ha nem vájkálnak az életemben Ez engem, cseppet sem zavar. Ki tudja helyettem azt, Hogy mi jó nekem, mit akarok? Ami másnak jó nem érdekel, … Olvass tovább

Nincsen az életnek.

Nincsen az életnek Nincsen az életnek oly napos oldala, Ahova az árnyak nem jutnak el soha. Ma még tán boldog vagy, holnapra könnyezel, Még ha azt másoknak nem is árulod el. Mert kifelé mosolyt erőltetsz arcodra, Belül a szívedet könnyzivatar mossa. Kifelé sugárzol, s könnyeidet nyeled, Ne lássa meg senki, hogy nehéz a szíved. Gondolataiddal … Olvass tovább

Megismertelek téged egy tavaszon.

Megismertelek Téged egy tavaszon… (36 éve már) Megismertelek Téged egy szép tavaszon, Együtt utaztunk mi éppen a vonaton, Amelyikkel nap mint nap munkába jártunk, Nem is sejtve azt, hogy egymásra találunk. Könyvvel a kezedben ültél a fapadon, s abból fel-felnézve éppen jó alkalom nyílott arra, hogy rám tekintgess titokban, s egy-egy pillantásod én is el-elkapjam. … Olvass tovább

Hogy érezhetnek mások?

Hogy érezhetnek mások? Úgy írok-e, mint egy férfi, Vagy ahogy egy nőtől várják el? Ezen eddig még soha Nem gondolkodtam el. Úgy gondolom, minden, Mi bennünket körbevesz, Úgy látja azt nő és férfi Csak talán más érzéseket Vált ki benne az, mit észrevesz. Először észre kell vennem Azt, mitől ihletem támad, Amitől szívem dobbanása Egyre … Olvass tovább

A dögkút lakója. 3. RÉSZ:

Gabi tényleg játéknak fogta fel a bicajfogózást. Úgy tekert, hogy Robi többször meg tudja előzni, nem kis sikerélményt szerezve ezzel neki. Elhitette a fiúval, hogy már felnőtt a feladathoz, meg tudja őt előzni, amire eddig nem nagyon volt példa. Néha visszaelőzött, hogy Robinak küzdenie kelljen a sikerért, és ne vegye észre a komolytalanságot. Robi boldog … Olvass tovább

A különös faj.

Személyes megfigyeléseim és tapasztalataim az emberiségről úgy vélem hasznosnak bizonyulnak a Galaktikus Közösség számára, és érthetővé tesznek bizonyos dolgokat e különös lényekkel kapcsolatban. Az emberiség már túl van az átváltozáson, sikeresen megszabadult sűrű anyagból álló testének börtönéből, s kozmikus lényként született újjá. A többség rendkívüli félelemmel – sőt ellenségesen – fogadta az istenek eme csodálatos … Olvass tovább

MANDULAVIRÁG. – KORA TAVASSZAL. (Szendi hegyen). – Szendi-hegyre emlékezve

MANDULAVIRÁG Mandulavirág! Te a tavasz első Fából kinőtt virága vagy, Ki szirmod között Mézet rejtegetsz, Világod egy Rózsaszín világ, Mandulavirág. Mandulavirág! Parányi kelyhedből A szél varázsport hullat el, Százszorszép, Kicsi szirmod Bólogatva Lágyan énekel. Mandulavirág! Szirmod között Mint mennyországot Őrzöd a tavaszt, És ha egykor Virágod földre hull, S éltető tavaszod helyébe Forró nyár vonul … Olvass tovább

Lelkünk suttog…

Lelkünk suttog… Megélni hajnalokat, alkonyokat: Álmokat. Küzdeni, szeretni, remélni szüntelen. Mondák a szavak: Úgy legyen. Lelkünk suttog fülünkbe. Jónak lenni, adni magunkból darabot végtelen: Amíg nem egész az egész. S visszanézni boldog könnyek közt; Születő némaságban, dobbanó szívvel. Lelkünk suttog fülünkbe. Hang nélkül hinni, tekinteteknek tükreiben megcsodálva magunk. Két kezünk vonalakkal átszőtt valóját látni tenyerünk … Olvass tovább

Szenvedély. – Más vizeken.

Szenvedély Szelíd szívvel szégyenlősen szeretni, Szonettet sziszegve szorongva szenvedni, Szilvaszín szoknyában szertelenül szaladni, Szemérmes szavakat szemtelenül szavalni, Szűz szerencsét széles szitán szanaszét szórni, Szenvedélyes szónokhoz szívélyesen szólni, Száguldani szorító szabályok szelében, Szívből szeretni szörnyen szegényen. 2002. Más vizeken Olykor elmerengek; vajon egyedül vagyunk? Egyedül a galaxis végtelen csillagtengerében? Ragyog más égen is olyan nap, mint … Olvass tovább

Átölelném a világot.

ÁTÖLELNÉM A VILÁGOT Átölelném a világot Mikor rózsás kedvem van, Szeretem, ha körülöttem Mindig, minden rendben van. Szeretem, ha süt a nap rám, S erős fénye átölel, Erőm elhagy tél idején, S visszatér, ha nyár jön el. Hálát adok minden este, Hogy rendben telt el a nap, Hogy ha csend van a családban, És ha … Olvass tovább

Amikor lehullnak a csillagok…

A hold már átszőtte ezüst fényével a fák lombkoronáit. Lágy esti szellő játszadozott az illatos virágtakarón megcsiklandozva a lány izgalomtól kipirult arcát, de benne, a lelke legmélyén nem csitult mégsem a nyugtalanság. – Megígérte, hogy eljön. Szüntelenül őt várja. Ha mozdul valami, a szíve hevesen dobban, még reménykedik, bár órák múltak el – nem jött … Olvass tovább