Játékos. – Hozzád.

Játékos A komádi boltajtóban, Pipa volt egy szakajtóban. Látogatták azt a boltot, Mert igen sok pipa volt ott. Többen is meglátogatták, Merthogy olcsón osztogatták, Darabszámra, vagy egy pakkal, Kis kupakkal, nagy kupakkal. Hozzád Nyárfák koronájához láncolt csillagok vonítnak az éjszaka üres ábrándokból összerakott képei közé, Valahol ott bujkálsz álmaim víztükre mögé merevedve. Ezüst virágok hajladoznak … Olvass tovább

Színház után. – Mondjam el újra. – Gyémántkő.

SZÍNHÁZ UTÁN Színház után a karjaidba fonsz, forrón csókolsz, míg megremegsz, lehúnyt szemed mögött élvezed – a vágyat, a jót, a kellemest. Szorosabban ölelsz és érzem csak én vagyok az a test és lélek, aki a benned élő vágyat, ébreszteni és oltani is képes. Azt, hogy mi most találkoztunk és hogy így – nem a … Olvass tovább

A gondolat

A gondolat A gondolat már kevés az ébredés sem elég kell, hogy fogj, hogy érezzek test a testben nem véletlen. Az egyszeri öröm nem elég kell mindig az ismétlés kell ez sokszor a lelkemnek Istenem add, hogy élhessek. Eljár az idő felettem, de a dolgokat nem feledem adok én, nem csak kapok tudd, hogy létezem. … Olvass tovább

"Falkavezér" a kutyák fogságában

Húgomék megkértek, illetve beosztottak hozzájuk 3 napra a kutyák és egyebek vigyázására, ellátására, amíg ők távol vannak. A feladat nagyságától, átláthatatlanságától az idegesség minden jele mutatkozott rajtam már jó előre, szinte használhatatlan állapotba kerültem, pedig még ott sem voltam. Előző napon érkeztem Nagyváradról igen csak elfáradva, na de fő a kötelesség, irány húgomékhoz eligazításra. Amit … Olvass tovább

Elmentél. – Aki értékel…

Elmentél Búcsúztál, és meg-megállva mentél, siratóágon cipelve bánatod. Elmenni nem tudsz, látom, hiába szeretnél, hiányod nagyon fáj, hiszen láthatod. Hangod beleívódott szívem kórusába, lelkem minden zegzugába eljutott. Tested minden helyet kitöltött testem pórusába, ezért érzem most nagyon hiányod. Aki értékel… Aki értékel, nem mindegy milyen mértékkel értékel. Aki értékel, tudjon bánni az értékmérővel. Cserép Imre

Ítélkezünk. – Ki kell bírni… – Füge. – Kergetőzés.

ÍTÉLKEZÜNK A társunk hibáját rögtön észrevesszük, bezzeg a miénket féltőn dédelgetjük, fordítani kéne ezen érzésünkön, egyszerre csökkenne teher a lelkünkön. Jut eszembe egyből, szeretünk sajnálni, százszorosan jobban, mint vele örülni, gondolkozzunk el hát, saját hibáinkon, jóra törekedvén, dolgozzunk magunkon! És szeressük jobban ezt a szép világot, amely ajándékul mostanra adatott, a CSODÁS TERMÉSZET édeni állapot, … Olvass tovább

Gondolatok…

Gondolatok… Az emberi hangulat, akár a szél süvít, kering, jön majd elvész. Vörös az Ég alja, ha jön a szél, vörösen izzik minden, ami ég. A kedvem vidámabb, mikor nem fúj arcom halványabb, a szél elvonult kiderülök, az élet oly vidám kacaj hallatszik az éj derekán. Hangulatom változó korban él nem megy sehová, ha stresszben … Olvass tovább

Buksi csak egy volt

Ahogy már előre megjósoltam magamnak, úgy is lett. Nehéz volt az elvesztése. Buksi kutyus már a múlté, ami kézzel fogható valóját illeti. Többé már nem fut hozzánk, nem tudjuk megsimogatni „buksi” fejét. Alig egy hete, hogy elment, (éppen Miklós napján), amiben mi is a segítségére voltunk. Mert utolsó nehéz óráit, perceit kénytelenek voltunk megkönnyíteni, egy … Olvass tovább

A dögkút lakója. 8. Rész.

8. Izgatott volt. Kezei kicsit ügyetlenül, de szorgalmasan dolgoztak. Ügyelt arra hogy jó munkát végezzen, az élete múlik rajta. A hosszúra vágott keskeny bőrcsíkokat a nyakába vetette, és odament a korábban külön válogatott csontokhoz. Az első terve az volt, hogy egy létrát épít. Aztán rájött, ha kimászik, a létrát ki kell húzni, hogy ne vegyék … Olvass tovább

Róka mese.

Róka mese Róka támadt a kutyára, Ki a tyúkokra vigyázva Őrködött az ól körül, S a rókának nem örül, Már a szagától ideges, Orra friss nyomokat keres. Iramodott is utána, de A koma épp azt várta. Az ól mögé kanyarodva, Háta mögé lopakodva Rárontott a szegény ebre S egyik lábát megsebezte. Majd hírtelen neki lódult, … Olvass tovább

Körforgás. – Az élet elixírjei. – Öreg rózsatő. – Oly lassan ideérni.

KÖRFORGÁS Reggel van újra, s én is utazom Szokás szerint autóbuszon. Míg robog velem, s az emberekkel, Nézelődöm, elgondolkozom. Minden pillanatban látok érdekeset, Minden pillantásom új képet követ. Oszlik a köd a reggeli tájról Még tavasz van. Nézem a zöldet: A rétet, a fákat, s a rét boglárkákkal Telehintve, mint szőnyeg, Simul az út mellett, … Olvass tovább

Októberi naplemente. – Nosztalgia.

Októberi naplemente Majdnem egész nap esett, s csak délutánra bújt elő a nap. Szememmel követem lassan vonuló, foszladozó felhőket, melyeket még alulról rózsaszínűre festenek a lenyugvó nap sugarai. A kopaszodó fák levelei közül előcsillan a piros képű nap egy-egy darabja. Ahogy a szél hajlítgatja a fák ágait, s ahogy mozognak a levelek, úgy bújik elő … Olvass tovább

Szőrmés kis barátaink…

– avagy, mi kerülhet a tányérunkba? Aki a főcímet olvasva egy szokványos védjük meg a kihaló félben lévő állatokat és szeressük egymást, mert csak így lesz Világbéke stílusú cikkre számít, annak csalódnia kell. Persze ez az írásom is többnyire az állatokról szól, de mégsem teljesen szokásos értelemben. Amikor kisállat kereskedésekben járunk, és persze állatbarát gondolkodású … Olvass tovább

Most van itt a ti időtök, Kertem rózsafája, Április igézetében

MOST VAN ITT A TI IDŐTÖK (Keresztfiam ballagásának emlékére) Most van itt a Ti időtök Gólyák, fecskék, kis rigók. Ugráltok a bokrok alján Vagy szálltok a szellők szárnyán Százak, ezrek, milliók. Most van itt a ti időtök Vén diákok, ballagók. Néhány nap még a padokban, Őrlődve a vizsgadrukkban, S feloldódva távozók. Elhagyjátok iskolátok Mint a … Olvass tovább

Egyedül az éjszakában, Pocsék II Álom (Pocsék 2), Félúton Élet és Halál közt A nyomorék búcsúja

Egyedül az éjszakában Véget ért még egy nap, s fejemben sokasodnak a rovátka vonalak. Sötétedik, lassan eljön az idő, hogy a nyugalmas párnák közé bedőlj. Keresek, kutatok; hirtelen meglátlak téged, ahogy itt ülsz mellettem. ”Alszunk?”- kérdezed, ”Aludjunk!”- mondom, s vállamra hajtod fejed. Hosszasan nézem arcod vonásait a sötétben: gyönyörű! Merengek azon, vajon hogy mondjam el, … Olvass tovább

Elmélkedés, Különös este

Elmélkedés Vajon milyen lehetett Mercedes hangja? Olyan, mint a templomok harangja, csak lágyabb és csilingelőbb? Nem tudom, Monte Christo előbb nézte a nőt, vagy elbódultan hallgatta őt megigézve? Egy biztos, sokat várt rá és felidézte, milyen lehetett volna az élete, Ha mint Edmond Dantes lehetett volna vele. Csak várni, várni, míg jönnek a szírének? És … Olvass tovább

Az állatidomár vallomása

Vilma húgom önmagáról. Az Állami Artistaképző Iskola elvégzése után, l958-ban az utcára kerültünk a teljes kilátástalanságba. Senkitől nem kaptunk szerződésajánlatot, de még jó tanácsot sem, hogy merre is induljunk, kihez forduljunk. Családom igen nagy szegényesen élt, anyánk özvegyen nevelt fel bennünket nővéremmel együtt. Szükség lett volna arra, hogy mielőbb munkába álljak. Több végzős társam azonnal … Olvass tovább

Angyal Imre festő barátomnak. – Csillagocskának.

Angyal Imre festő barátomnak Én tollal, te ecsettel ábrázolod a világot, Megfested a tájakat és a sok szép virágot, Benne van az egész életed, világod. A tájképeid és a csendéletek, Egyáltalán nem élnek csendéletet. Megbújva ott vannak a vágyak, az álmok, Valósággá változtatod a sok szép álmot. Virágaidon szirmot bont a fény, S ott csillog … Olvass tovább

Nem tudom vers. – Tanúim a csillagok. – Mesél a hold. – Álom (Pocsék 1.)

Nem tudom vers Tudod mit látok benned? Nem tudom… Sok apró kis darabot szemlélek, melyek mind értelmetlenek egyenként. De ahogy ezek egyek lesznek veled, az maga a tökély! S tudod-e, mit tudok? Hogy ezért szeretlek én! Tanúim a csillagok Este van, este van, ki-ki nyugalomban, csak én, szegény bolond fogtam most tollat bánatomban. – Eszembe … Olvass tovább