Egyszerű „költemény”.

Egyszerű „költemény” Én most is olyan vagyok, mint egy gyermek Akinek szívét nem tépte még szét az élet Ezért ne vegyétek komolyan, bármit írok Ha közben nevetek – vagy éppen sírok. Lehet időközben megtanultam fölnőni, De az én fejem már ‘sose’ fog benőni Gyermekké tett az élet hosszú útja, És már így megyek csak el … Olvass tovább

Szólj halkan lágy ének. – Szellem késed ki meri…

Szólj halkan lágy ének Szólj halkan lágy Ének, ritmusokban add át a Világnak, hogy még mindig Élek! látom ahogy rohannak a percek, lélegzetemmel terelem őket, tovább az úton. szerető gazdaként gondozom és áldozok belőle, ha el jön messziről ide, végzetem beteljesülésének ideje. most még jó idő van bent, s a fénylő csillagok fent, örömökkel ajándékoznak … Olvass tovább

Önsajnálat? Lázadás?

ÖNSAJNÁLAT? LÁZADÁS? Ezer szállal megkötözve, Sok munkával összefűzve, Él az asszony egymagában, Elfogadott magányában. Így fogy lassan az élete, Semmi nem hull az ölébe, Munkájába belegebed, Kitörni ebből nem lehet. Álmaiban változtatna, Nincs ereje, akarata, Se családja, se barátja, Nincs neki jóakarója. Bizalma sincs, hogy is lenne? Becsaphatót látnak benne, Közelében van a gonosz, Meg … Olvass tovább

A dögkút lakója. 17. Befejező rész.

17. A dögkút lakója félig hanyatt fekvő pózban két kezén könyökölt, és idétlen vihorászásokkal figyelte a tűz játékát. Közben arra gondolt, ez a tűzijáték a jutalom jól végzett munkájáért. Amit nem is ő gyújtott, csak kicsit táplálta, igaz nem fával, hanem két gyerekkel, de van annyi zsírtartalmuk, hogy a tűz táplálkozni tudjon belőlük is. Neki … Olvass tovább

Szilikon dombok árnyékában.- avagy…

– avagy Pinokkió unokái köztünk élnek Egy negyvenes nő szívrohamot kap. Miközben a műtőasztalon fekszik, halálközeli élménye támad. Istent látja, és megkérdezi tőle, hogy tényleg meg fog-e halni? Isten megnyugtatja, hogy nem, még 30-40 évig fog élni. A nő felépül, és úgy dönt, ha már úgyis kórházban van, zsírleszívást végeztet a combján és a hasán. … Olvass tovább

Lebegés.

Szandokán hangosan vacogott, amikor felriadt álmából. Még sötét volt, és a park széle felől lengedező szellő csontot repesztően hatolt a hitvány, foszladozó pokróc alá. Az utca irányából csendes duruzsolás hallatszott. Felismerte a hangot, hiszen május óta ezen a padon töltötte el éjszakáit. A virágboltos renaultja dorombolt ilyen kellemes, melegséget gerjesztő módon. – Micsoda kényelem – … Olvass tovább

Még tűrni. – Utolsó passzus (Bolondos végrendelkezés.)

Még tűrni Nagy bölcsesség ma csendben maradni, Indulataink keserű piruláját lenyelni, Ha kell, önnön-magunkat megtagadni, Az épp, hogy elfogadhatót szeretni. Még kell, bírni összeszorított fogakkal, Hogy ne üss még akkorát se mint ütnek, Nem káromolni ki se mondott szavakkal, Még akkor sem, ha bőrödbe jelet sütnek! Nagy bölcsesség ma csendben maradni, Indulatok nélkül mindig előre … Olvass tovább

Anyám. – Beteg a kisfiam.

Anyám Le nem vetkezheted lábujjhegyen lopózó alázatod. Halk vagy, mint mindig is voltál. Csillagok lobogása Hová tűnt el szemedből? Fázol. Szemed tavában szétfolyik a város. Beteg a kisfiam Nem alszik, csak piheg, teste melege ruháján áttűz, s páraként csapódik az az ablakok üvegére. Míg ezer szilánkként öklendi fényét a villanyégő, és a szilánkok közül, szomorú, … Olvass tovább

GYÁSZVERS.

—————————————————————————– G Y Á S Z V E R S Öcsém temetésére /aki élt 54 évet/. MA TEMETJÜK EL AZ ÖCSÉMET, MINT HÚGUNKAT IS KÉT HÓNAPJA MÁR. FÉLTESTVÉREIM VOLTAK MIND A KETTEN AZ ÉN ANYÁM UTÁN… DE ŐKET IS ÚGY SZERETTEM MINTHA TELJESEN EGY LENNE BENNÜNK A VÉR BÁR ÉN MÉGIS EGYKE MARADTAM MA MÁR … Olvass tovább

Vágyálom.

Állandóan cipekedek, nagy batyúkkal járok, kelek, egyformán van testi, lelki, melyben nem segíthet senki. Repülőtereken, pályaudvarokon figyelem a bőröndöket, amint kis kerekeken gurulva húzzák maguk után gazdáik. Már rég tetszik ez nekem, dicséret a kitalálónak, így tényleg öröm lehet az utazás. Ha lakóhelyemen a piac felé megyek, egyre több kortársam, főleg nők rendelkeznek a gurulós … Olvass tovább

Hibáztam. – A semmi útját. – Morbidkák.

Hibáztam Ettem-ittam alig, s áztam, korgó gyomrom, hát hol hibáztam?! Jöttem-mentem falig, s láttam, bolond magam, hát hol hibáztam!? Tettem-vettem semmit, s vártam, bütykös tenyerem, hát hol hibáztam!? Szedtem-vettem sokat, s elherdáltam még ép eszem, hát hol hibáztam!, Tengtem-lengtem a végén, s rátaláltam igaz lehet a vád: csakis én hibáztam! A semmi útját A semmi … Olvass tovább

Illúzió. – Magamnak.

Illúzió Érzem a nap meleg leheletét Szememmel látom az ég kékjét, Testemet lágyan érinti szellő S nem takar el holmi bárányfelhő. Talpam bedugom a forró homokba Elernyedek, testem olyan lomha. Szemem becsukom, élvezem a habot Mely simogat, betakar, és én hagyom. Így maradok hosszú-hosszú órákig S azt veszem észre mindenem fázik. Nincs már meleg homok … Olvass tovább

Buckó

A városra nagy, súlyos pelyhekben hullott a hó. Buckó, vacogva gömbölyödött össze a panelház oldalánál, a fűtőcsövek tövében. A fal kellemesen melegítette egyik oldalát, míg a másikon a feltámadó szél cibálta tömött bundáját. Időnként felemelte fejét és beleszimatolt a sötétbe. Egy vad szélroham hatására halkan, épp csak, hogy hallhatóan felnyüszített. Még mindig belehasított combjába a … Olvass tovább

A szeretet összetart. – De nehéz szeretni. – Még tart a Finálé. – Becsüljük meg a napot.

A SZERETET ÖSSZETART A szeretet összetart, boldogítólag hat, A gyűlölet széttaszít, örül, hogyha bánthat. A szeretet mosolyog, virágot hint széjjel, A gyűlölet haragszik, villámlik szemével. A szeretet csak szeret, nézi, mi jó neked, A gyűlölet úgy szeret, hogy az nem jó neked. A szeretet áldozat, türelmes, elnéző, Gyűlölködő emberrel sosem lesz szép jövő DE NEHÉZ … Olvass tovább

Ne nyúlj semmihez! – Ömleng. – Fájdalom és üresség.

Ne nyúlj semmihez! Ne nyúlj semmihez! Rántsd vissza a kezed. Inkább néz fel az égre, Csillagokat terelj délre, Mint érintsd a vágyat. A Félelem ténye fáraszt, Emlékezd a csatákat, Véresen feküdtél mind után, Nem sajnált soha senki, Mikor szemükbe néztél bután. Ne nyúlj semmihez! Érintésed pusztít de nemz. Valaha volt buja ágyak, már csak éltetik … Olvass tovább

Az Életről és az Asztrológiáról.

Nekünk ez mind-mind értékmérő, de nem úgy ahogy gondolod, mi ezt nem forintban mérjük, nem megérdemelten kijáró értéknek, hanem életünk ajándékának, amihez azért munkánk és beosztásunk verejtékével és álmatlan éjszakáink útján jutottunk. Lehet, hogy volt benne önzés is, erőszakosabb kaparás, zsugorgatás, de helyette lemondtunk sok másról, amit megengedhet magának az akinek úgy jön minden mint … Olvass tovább

Októberi merengő. – Veszett lélek.

Októberi merengő A téren a csend zenekara játszik, fázik, reszket, s lehull az utolsó levél, kevély kedvel fú a szél, a kövezet ázik, s már nem látszik a nyáron elhajított szemét. A tél melynek hírnöke itt kószál, s leszáll dérrel fehéríteni az avart, min zavart zizzenéssel a fény kaszál, várja már paplanát a csillanó havat. … Olvass tovább

A test és a lélek. – Te – jóságos istenem. – Ha már haldoklom.

A test és a lélek A test és a lélek – rettenetes megrázkódtatás öltöztetett engem is fel egy – csíkos rab-ruhába. Amit nem tudok levetni hiába tépek, szaggatok. Már néha nem is kételkedem Abban – mégis – bolond vagyok. Vagy én vagyok a zseni sok-sok bolond között mert sorsom oly sokszor – a gúzsba bekötött. … Olvass tovább

A dögkút lakója. 17/16. rész.

16. Hatalmas erővel csapódott a fiú homlokán, amitől azonnal összeesett. Elterült a poros földön, mozdulatlanul feküdt. Homloka közepéről vér folyt arcára, onnan a nyakára, és legördült a porba. A halál azonnal beállt. Szerencsétlen fiúnak semmire nem volt ideje. Fogalma sem lehetett mi történt vele, nem láthatta a közeledő kavicsot, nem tájolhatta be a lövés irányát, … Olvass tovább

Otthon.

Otthon Mint anya ölén nyugvó gyermeket, Ölel körül égbenyúló hegyeivel, Arcom simogatja, ha könnyem folyik Letörli fáról hulló zsenge levelivel. Erdei gazdagok, kristály tiszta forrásai Mint édes tej az anya kebleiben olyan, És oly bőséggel árad kiapadhatatlanul, Mint a talajt tápláló bővizű folyam. Lankás tájakon kanyarog az út Hazafelé, hisz otthonom itt minden. A hegyek … Olvass tovább