A lányka görcsösen kapaszkodott a vastag kötélbe, amely egyenletesen repítette fel s alá. Érezte tenyerének síkosságát, melytől kissé bizonytalanul tartotta meg testének súlyát, de nem akarta, hogy vége legyen ennek a csodálatos érzésnek, amely maga a boldogság volt. Felette, a csúcsos kupolában zengett a harangok játéka. Már nagyon régen szeretett volna az öreg harangozó helyében … Olvass tovább
Száz pici csókod. Száz pici csókod tett mindenemmé Téged hogy ajkamon éreztem esténként a Te forró ölelésben égő mézes édességed. Te hoztál új ízt a számba, – a szívembe reményt mely szűnni nem látszott – s hitette velem, ami született Veled – örökké bennem él ! Hittem a csóknak a szép szemeidnek hisz úgy ragyogtak, … Olvass tovább
Lélekfonál Negyven éve rágja már az élet lelkem vékonyka fonalát kíméletlen fogsorával tépve s karmolva vágyaim sorát. Mit nappal elnyűnek kemény, rozsdás fogai éjjel csendben újraszövik testem apró emlék-pókjai. Álomvilág tündérei szintén mellém állnak fény-kezükkel nyújtva számtalan csodákat. De ki tudja meddig tart s mit bír a lélekfonál, mikor fog majd elszakadni egy újabb gonosz … Olvass tovább
A férfi szíve Törékeny test, fájdalmat tűrő lélek, ott van ha nézed, mind a nő szemében. S a férfi, hatalma csak kép nő nélkül szemfényvesztés, oly érzékeny! Ő nem sír, nem, ha látod, de túl a társaságon, egy szobából az ő hangja zokog. Mert a szív a férfi szíve, legyen teste bármi szilaj, dobban, kihagy … Olvass tovább
*Becsukott kapukat is hagytam ‘jószám’ magam mögött, és amik még éppen nyitva voltak, szép lassan azok is becsukódtak a hátam mögött. Radnóti így emlékezik a Nem tudhatom sorai között: “és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,” Mert voltak szép számmal már elcsókolt és még el nem … Olvass tovább
TELITŐDTEM Telítődtem az örömmel, És párjával, az ürömmel, Nem kell most már se ez, se az, Fölösleges minden vigasz. Soha nem volt nagy kényelmem, Elégedett menedékem, Helyette szüntelen munka, Abból is a legnagyobbja. Minden úgy van, mint volt tegnap, Csak kevesebb már a holnap, Nem mozdít meg vihar, szélvész, Aki elment, vissza sem néz. Reggelente … Olvass tovább
Árulóknak nem jár kegyelem Árulóknak nem jár kegyelem. Fegyelmezett hitemben, kést ragadok elméletben és elvágok minden szállat, ami valaha is több volt, mint a valóságnak hitt látszat. Gyilkosoknak megváltás az áram. Sercegő emberzsírral kenegetem vállam, mert kiszáradt bőrömben a felejtés puhasága minden vágyam. Farkasok közt farkas. Farkasnak önön farkasa. Íratlan törvényeket sárba tiporva, feledve az … Olvass tovább
Hazánkban csendesen, virággal és imával emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Ez azonban nem minden kultúrában van így. Az angolszász országokban Október 31. a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe. De nézzük, hogy honnan ered ez a hagyomány: Halloween jelképe Amerikában a vigyorgó töklámpás, amelyben gyertya ég. Ezt már hazánkban is sok helyen átvették és a kisebb-nagyobb üzletek … Olvass tovább
Bálint Ágnes (1922-2008) írónőre emlékezünk. Aki egyidős velem biztosan jól emlékszik még arra, hogy kisgyermekként a 70-es években izgatottan vártuk az esték fénypontját, az Esti mesét. Egyszerű fekete-fehér televíziónkon követtük nyomon a kopottas posztóbundás Mazsola, testvérkéje Tádé, és gondos pótmamájuk Manócska életét. Vagy éppen a Futrinka utca eseményeit, Bőbe baba, Morzsi kutya és kis barátainak … Olvass tovább
Az első hó, szokatlanul korán, már december elején lehullott. Számolgattuk a napokat, hogy mikor kezdődik a téli szünidő, a korlátlan szabadság, a korcsolyázások és szánkózások időszaka. Szombat este az öreg Dudik Józsi bácsi rekedtes orrhangjára lettem figyelmes, amint torkát köszörülve beköszönt a kapun. – Jó napot szomszéd! Már ne haragudjon a zavarásért, de szeretném elkérni … Olvass tovább
Veszteségeim. – Az én kegyeleteim: – koszorúi …. /könyveimből – idézetek…../ Gaál mama emlékére: /Akit az Aranka c. írásomban már megemlítettem…/ …*És a telek milyen dermesztőek tudtak lenni. Mindenfele hó és fehér. De a nagy fekete hollók károgásától, csak éjjel volt csönd, ha a kutyák sem vonyítottak. Egy ilyen hideg téli napon névnapozni voltunk valamelyik … Olvass tovább
GONDOLKODJUNK EL… Gondolkodjunk el, ha balsikerek érnek, Ellentétes okok velünk szembenéznek, Mit tehettünk rosszat? Netán mi hibáztunk? Vagy Igazzal szemben tévutakon jártunk? Mindent elszenvedünk, mert visszahat reánk, El kell, hogy viseljük kudarcunk bánatát, Jobb lenne rátérnünk az egyenes útra, Ott lelünk gyógyírra, minden kapott búra. Gondolkodjunk el, ha minden jó minálunk, A gazdagságunkból másnak mit … Olvass tovább
Emlékezés… Legalább az emlékeim ne törd össze bennem. Enged, hogy magammal vigyem. Még nem tudom mire lesz jó? De szükségem lesz rá – azt hiszem. Hogy élni tudjak – tovább, nélküled. A múltból – tudom – nem lehet megélni. Nincs értelme átértékelni a már megtörténteket, de ami elmúl, elmúlt mindörökre se jól – se rosszul … Olvass tovább
Falvak népei Megfáradt népeim, nem ordítanak, – morognak, s szidják a tehetetlent, s míg létük magvát féltenék, hordják, szidják a kapzsit, a telhetetlent! – Megmondtam bátyám, ha balra szól, rossz szelet hoz, s lássa… de vág belé amaz-miért a jobb szérűn tán maga mannát arat?! Azt vágja! – s majd ölre mennek, pedig rajtuk, s … Olvass tovább
Szerencsére egyre több hazai produkció bújik meg hétről hétre a filmszínházak kínálatában. És bár ezek népszerűsége gyakran elmarad könnyebben emészthető amerikai társaikétól, be szeretném bizonyítani, hogy sokat veszítünk, ha nem szentelünk nekik nagyobb figyelmet. Mert igenis vannak jó magyar filmek! Elsőként a Cannes-i díjazás miatt jelentősebb sajtófigyelemnek örvendő Delta című filmet mutatatom be a nagyérdeműnek. … Olvass tovább
FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 4. András úton volt az állomás felé. Nem vitt táskát, se szatyrot, semmit. Az iratai, a jegy, a pénz elfértek kabátja belső zsebében lévő pénztárcában. Szürke nadrágot, szürke, térd alá érő kabátot, fehér inget viselt. Úgy nézett ki, mint egy hivatalos személy, mint egy igazgató, vagy mint egy mérnök. Gondolataiban nem az … Olvass tovább
Egyre többször jutottak eszébe a nem nagyon szeretem bátyja szavai: az élet egy büntetés. Így hívta idősebbik testvérét. Ez még gyermekkorából maradt így, mert inkább félt tőle, mint szerette, s ha megkérdezték, hogy melyik bátyádra gondolsz, mindig azt felelte: a nem nagyon szeretem bátyámra. Két testvére volt. Kilenc és nyolc évvel voltak idősebbek nála. Nem … Olvass tovább
Az első és igazán ártatlan, szép szerelmem Aranka volt. Az élet leggyönyörűbb és legtisztább érzését az 50-es évek elején kaptam ajándékba sorsomtól. Egyik nyáron Mamámnál /így hívtam Gaál mamát/ töltötten talán egy hetet kint, a tanyaközpontban.. Aranka kék szemű volt és szép hullámos, szőke, hosszú hajú. Én mezítláb csak egy klott gatyában, ő pedig egy … Olvass tovább
NYUGTALANSÁG Nyugtalan az ember lelke, Hiába is van eltelve, Jóval, rosszal, egyaránt, Gyorsan rájön, mást kívánt. Ha megkapja, nem érdekes, Nyomban más célokat keres, Ha elérte, már nyugtalan, Sőt, mi több, – boldogtalan. Színes lepkék csalogatnak, Önfeledten táncot járnak, Kiderül, hogy tévedés, Káprázat volt az egész. Űz a vágy és hajt a vér, Szüntelenül keresgél, … Olvass tovább
Kötélhúzás Kötelet húzunk sebes a hátam, s ha kigyúlunk , s rándul a vállam, el nem eshetek, s bár jönnek nyugtató estelek, pihenni kevés pillanat csupán, az élet hosszú folyamán… Kötelet húzunk, a sors és én, s bár egymásért nyúlunk ellentétes a cél, így e képzelt kötél örökké feszül, dúl a viadal a harc nem … Olvass tovább