Halk neszezéssel hullottak a nyárfa levelei, s amint a vízre értek, kicsiny vitorlásként tovalibegtek a kora őszi szellővel. A Zalán enyhén fodrozódott a víz, és mintha arannyal vonták volna be a felszínét, úgy csillant meg rajta a délelőtti napfény. A néma tájon szinte puskaropogásnak tűnt a hajladozó nádszálak pattogása. A parton csak egy magányos ember … Olvass tovább
Tabula rasa Itt ülök a toronyban fenn. Éjszínű lebbenéssel lopakodik felém a halál, virrasztó kisírt szemmel utóbb rám ki talál? Lelkem fortyogó vénáiból fröcsögő vértinta zuhatag hagy nyomot a hótiszta patyolat-pergamenen, hirdetvén a Homo ludens diadalát! AZ ÉLETEM TABULA RASA! Fogjátok csontjaim, fussatok, fussatok, vigyétek álmaim, (vele a hangjaim) szabadulni végre vágyakozom! Hová tűnt a … Olvass tovább
Magam adom Az idő kifolyik az ujjaim közül, Mint öntudatlan homokszemek. Csak kavargok valami magasabb körül… – Kósza pillanatok, én nem mehetek veletek! Könnyed esti sétán ott felejtem magam is Azon az árnyékos kis padon, Ahol elvesztem tegnap s tavaly is. – Magam apró adagokban lassan elhagyom. Viseletes, egyszerű kabátka leszek, Melyet nem sajnálnak elhagyni; … Olvass tovább
Hisznek Megfürödtem véres szavaknak tengerében. Maró gúnynak lagúnáiban. Reggeli felhőszakadásban: Szikrázó napsütésnek milliónyi percében. Létezem tükröknek kertjében, hol minduntalan magam látom. Az idő kerekére felfeszíttetvén, akár Krisztus Urunk a keresztfára. Megszülettem átható csendnek ősi magjából. Próbálván gyökeret verni gazok mellett. S beragyognak pillanatoknak virágai. Felteszem a tétjeimet szüntelen, melyeket feltenni kell. Ám falevél vagyok csupán … Olvass tovább
TISZTA SZÓ oly tiszta a szó, olyan mélyen megható reményteli fellángolás, csak egyszerűen jó talán sértő, bántó, és semmit sem takar de mégis mi a jó, és vajon mit akar? sosem hibázhat, nem kér és nem kap oda adna mindent, mit oda adhat olykor gyönyörű, és néha fájdalmas van amikor gyógyír, s van, hogy ártalmas … Olvass tovább
Persze, hogy tudom, hogy mennyit ér az élet! Miért feltételezed azt rólam, hogy nem tudom? Képzeld, tudom! Most meg mit kérdezel? Hogy milyen érzés tudni azt, hogy már nem sokáig élek? A lehető legrosszabb kérdés, amit eddigi életemben hallottam. De mégsem! A másik az volt, amikor egyszer megkérdezték tőlem, hogy hol veszítettem el az eszemet. … Olvass tovább
Az én Szeretet Himnuszom Mindegy is az hogyan szólok, Mert ha nem töltik meg szavaimat tiszta érzések Csak kopogó kővé lesz minden szavam. Lehetek bármilyen művelt Ismerhetem a világ összes titkait Lehetek olyan erős, mint a szikla És rendíthetetlenül biztos bármiben Ha nem érzek semmit ott legbelül Ha üresség van a szívemben. A szeretet több … Olvass tovább
HANGYÁK Hangya bácsi, hangya néni Alig várják a tavaszt. Családjukkal, rokonsággal Elfoglalják a teraszt. Zöld rügyeken, alig-bimbón Hangyagyerek cikázik, Odébb egy-két hangyakölyök Virágládában játszik. Nem vetem meg hangya népet Tudom, nagyon szorgalmas. Hangyabolynak én szerintem Teraszom nem alkalmas. Gondolkodom, mit is tegyek? Hangyáktól hogy meneküljek? Palántáim friss hajtása Kókadtan lóg a ládára. Rátalált a hangya … Olvass tovább
A REMÉNY TEREMTŐ ERŐ Bízzál magadban! Higgy és remélj! Erődhöz mérten, amit tudsz tegyél Kit reménye elhagy, alulmarad És ahelyett, hogy tenne, tovaszalad. A remény,zabolátlan erő, A tett,csak általa jön elő. A remény, hegyeket megmozgat, Nélküle, hidd el, gyenge vagy! A sors veled bármit tegyen, Hited, reményed, mindig legyen! E kettő a te teremtő erőd, … Olvass tovább
Új tavasz kél az – Ó-évre A tavasz búcsút int a télnek a földet felengedi a fagy kibújnak, az első hóvirágok zöldellni kezdenek a tulipánok. Nő a fű és egyre csak zöldül a sok lila ibolyától tarkul a kert aranyvessző bontja sárga szirmát bimbóznak a lila orgonák. Fehérben ’pomponol’ a labdarózsa gombák bújnak elő a … Olvass tovább
Legszívesebben úgy kezdeném, mint ahogy egy mese kezdődik: Volt egyszer egy idős, nyugdíjas nénike, aki nem tudott mit kezdeni rengeteg idejével és már nem tudta, kinek is adja szíve összes szeretetét, hiszen nem volt már más élő rokona nővérén kívül… Nemrégiben egy alacsony, kissé bicegős, már nyugdíjas korú hölgy várakozott az autóbusz-állomáson, felszállásra várva, maga … Olvass tovább
Ma reggel, ahogy jöttem az utcán a buszról leszállva, a munkahelyem felé közeledve, felötlött bennem a gondolat: mióta is járom én rendszeresen az utakat? Először 6 évesen kezdtem, amikor beírattak az első osztályba. Úgy emlékszem, az első napon, vagy napokban még édesanyám kísért el, és az első fájdalmas emlékem is ahhoz a naphoz fűződik, amikor … Olvass tovább
GYERMEKVERSEK BABA Hajas babám úgy szeretem! Selyemhaját fésülgetem. Ha jön az est lefektetem. Ágyacskámban alszik velem. PÓNILÓ Kis póniló ugrándozik. Selyemfüvön legelészik. Nagyon boldog, mert süt a nap, Szökellve anyjához szalad. UGRÓKÖTÉL Ugrókötél nagyon árva. Az óvoda be van zárva. Ugrik egyet, tekeredik. Napsugárral játszadozik. TEVEKÖLYÖK Tevekölyök rosszalkodott. Mamájára nem hallgatott. Sivatagban elcsatangolt. Szél befújta … Olvass tovább
A TAVASZ HÍRNÖKEI Sok fehér hóvirág Nyílik a kertemben, Tavaszi hangulat Pezseg a szívemben, Kibújt már a földből Nárcisz és tulipán, Ébred minden növény, Nyiladozni kíván. Havas, hideg napok Ne jöjjetek vissza! Ne legyen sok bimbó Fagyás martaléka, Ha vissza is jöttök, Menjetek el gyorsan! Hogy végre fürdőzzünk Tavaszragyogásban. Farkas Viola
Öröktől a végtelenig Nincs eleje az időnek, hogy ismerhetlek téged, nincs vége a zenének mely szívemben éled a vérem pezsgése bennem oly örök, bár voltunk tán lelkünkkel csillagon ülők, vagy lobogók népénél is zendülőbb… öröknek érzem létem tevéled! Mert, ha voltam vulkán, Te voltál a láva, ha bokorként éltem, Te voltál zöldülő ága, ha én … Olvass tovább
AKI A VIRÁGOT SZERETI Bókoló kis virág, boglárka a réten, Oly sok van belőle, mint csillag az égen. Neveld gyermekedet, hogy őket szeresse, Guggoló ibolyát, szeme megkeresse. Nyíló virág mellett, álldogáljál vele, Ne engedd, hogy ok nélkül letépje a keze! Simogassátok meg bársonyos levelét, Amikor nagyobb lesz, tanítsd meg a nevét! Gazdagodjon nyelve, millió csodával, … Olvass tovább
/Ezt a verset egy betegtársam kérésére, megrendelésre írtam, azzal a kérésével, hogy ezzel szeretne kedveskedni egy hölgy ismerősének. Úgy adja át, mintha ő írta volna. Át is adta egy csokor virág kíséretében, és lássatok csodát: az ötlete bevált, és kapott egy gyönyörű szerelmes éjszakát. Én meg örültem, hogy – segíthettem !/ (egyébként nem írtam volna … Olvass tovább
ELTÉPETT ÜZENET a földön hever széttépve, egy kicsiny kis papír nem szól, csak hallgat, hallgat mint a sír. tartalma nem túl sok, nincs egész egy sor mégsem temeti el, mi rajta áll a por a földön hever gúnyosan, s tépi most szívem nem szól, csak hallgat, hallgat fölényesen mit tehetett megtette, mindent mit lehet hisz … Olvass tovább
APA Világra jöttem valaha Valamikor. Egy verőfényes júniusi Napon. Anya szívére ölelt, szeretett Nagyon. Apa mindig kislányról Álmodott. Pincébe rejtett egy üveg Bort. Majd ha fátyol borítja lányom Haját A bor küldje felé áldásom, Imám. Nagylánnyá serdült kicsi Lány. Napsugár csillogott barna Haján. Míg könnyei öntözték a Bort, A csillagok közt Apa Elmosolyodott. Világra érkeztem … Olvass tovább
Gyötrő szerelem Soha többé gyötrő szerelem az érzés nem kell nekem! mámorosan kínzó hajnalok többé ilyet nem akarok! Lelkem több sebből vérzik csak a bánat vezérli. szívem lüktetése is fáj minden dobbanás kiált. Mert nem látok tisztán gondolatom kusza, amit testemmel tesz egy elvesztett tusa. Miért telepszel rám te minden probléma forrása? Nem vagy más, … Olvass tovább