„Viharos” szerelem

A pirkadat vörös fénnyel lopakodott elő az égbolt keleti csücskén. Az oszladozó homályban Csongor már kivette a hajó kontúrjait. Szeme fürkészőn meredt a távolba, kémlelvén a vizet, hogy a hullámok nem tarajosodnak-e. Már este eldöntötte, hogy a süllők nemzetségével próbálkozik. A fogas a lotyogó hullámzásban kap a legjobban – ismételgette magában öreg barátja tanítását, aki … Olvass tovább

Mese a régi öregekről

Egy gyönyörű tájon, ahol rétek és dombok váltják egymást, két domb között egy kis falu húzódik meg. A falu mellett kerek halas tó is szépíti a tájat, aminek túlsó partján égig érő fenyőerdőbe vezet az út. Ezen a mesés környéken még emberi értékek szerint tisztelik egymást, akik itt élnek. Szép, takaros házak sorakoznak egymás mellett, … Olvass tovább

Kerestem.

Nekünk! Kerestem Senkit sem kerestem rám csak rám találtak simogató pofonok a hangok ordibáltak… múlt a múlt kihunyt a kéken izzó régi láng és az út kifut messze jut ki jövőjében messze lát… Semmit nem kerestem a dolgok csak rám találtak élesre húzott kések mik szemből szúrtak hátba… volt mi volt kiolt könnyem ezernyi lángot … Olvass tovább

Áprilisi szél.

ÁPRILISI SZÉL Tréfás szellő száguldoz. Zörget ajtót, ablakot. Minden házba bekopog. „Gyorsan ajtót nyissatok. Áprilisi szél vagyok.” Érzem már, hogy itt a tavasz Napsugara rügyet fakaszt. Híresztelik „bolond” vagyok Áprilisi tréfát hozok. Hegyek ormán havat szedek Megtréfállak benneteket. Hóemberrel kezet fogok Arra kérem, maradjon még Néhány napot. Ki korán kel pirkadáskor A hó láttán ámul-bámul. … Olvass tovább

Adél-álmomban visszatért

Adél – álmomban visszatért /*Egy álmot láttam…*/ Adél az én álmomban is megjelent Megállt ágyamnál, és így szólt: csendesen Kedves ! – Olvastam búcsúversedet De én ennek a versednek nem hiszek. Te nem úgy jöttél egykor felém, hogy Most, hogy csak úgy finoman, – ne légy Szívedben ennél jobban égek – élek még És ott … Olvass tovább

Első szerelem, régi, szép emlék…

Első szerelem, régi, szép emlék… Első szerelem! Lángol a szívem! /De jó!/ Jöttödet várni, kapuba állni! /De jó!/ Kezedhez érni, szemedbe nézni! /De jó!/ Mosolyod várni, a Mennybe járni /De jó!/ Veled beszélni, sokat mesélni! /De jó!/ Csodára várni, tavaszba járni /De jó!/ Hallgatni csendben, kezed-kezemben /De jó! Csak Terád várni, kedvedbe járni! /De jó!/ … Olvass tovább

Születésnapomra

Születésnapomra Elszaladt éveim számolom, mennyi van még hátra – nem tudom. Valaki tán lesz majd prókátorom, Istenek jártam e a jó úton? Felszabdalt életem mérlegre teszem, s darabonként, ezernyi lépésből talán még újra tervezem. A szél fényszárnyú suhogással zsinórra fűzi a múló időt, rendületlenül életnyi gyöngysor, mi nyakamat szorítva pereg s én magamban csak remélhetek, … Olvass tovább

Meddig ketyeg a Föld órája?

A napokban is már körbejárta a világhálót az üzenet, hogy a március 28-án ismét egy órára lekapcsolják a világítást főleg azokon a helyeken, ahol nagy az áramfogyasztás. Ezen a napon, ahogy az újság is írja, a Föld órájára figyel a nagyvilág. A hazai nagyvállalatok közül elsőként a Magyar Telekom csatlakozott 2008-ban a WWF nemzetközi kezdeményezéséhez. … Olvass tovább

Csoda nincs.

Csoda nincs hol jó, hol rossz, de tart még életed, ez mindig is így volt csak te nem hitted. és most csodálkozol hisz újra csókol szád hát lehet ennél jobb? nem, nincs tovább. ártatlannak tűnik mégis jólesik, néha… vagy mindig? nagyon hiányzik! olykor kis szünet mit magadnak adsz meg, meddig tart s mennyit pihenhet fáradt … Olvass tovább

Ne félj II.

Ne félj! II. Ne félj,- hisz éjszakára mindig jön a fény, Ne félj,- hideg télre, jön az újjászületés. Ne félj,- a szomorúság nevetéssé válik, Ne félj,- szemeidben a boldogság látszik. Ne félj,- hideg után jön a napsütés, Ne félj,- zuhanás után kell a repülés. Ne félj,- nevess, mosolyogj bátran, Ne félj,- menj előre, sose nézz … Olvass tovább

Milyen lenne a Világ?

Milyen lenne a Világ? Milyen lenne a Világ, ha nem nyílna több virág? Eltűnne a szegfű,rózsa, rejtekéből az ibolya. gyöngyvirágnak illatárja, margaréta,meg a zsálya. Mire szállna a méhecske, nem lenne édes mézecske? Tavasz jönne virág nélkül? A gyümölcsfák termés nélkül? Virágboltok sem lennének? Fiuk lánynak mit vinnének? Eltűnne hát a szép csokor, üres lenne minden … Olvass tovább

Búcsúm Adéltól.

Búcsúm Adéltól Egyszer minden véget ér, Mert sorsunk meg van írva De ettől mi, nem fakadunk sírva Mert az álmok mindig tovább élnek E búcsú tán túl is még szeretlek Téged. Ne félj a holnaptól – mindennel nézz szembe Annyi minden fog jönni még a Te életedbe – Szomorúságaidat majd követik a boldogságok És erre … Olvass tovább

Szerelmes álom.

SZERELMES ÁLOM Ahogy … A kis virág kidugja fejét A hó alól, A pelyhes kismadár Repülni tanul. A kisgyerek anyja karjába Simul . A folyó szelíden Parthoz ér. Napsugár játszik a Víz tükrén. Bárányfelhő úszik Kék égen. Oly gyengéden, halkan Közelít felém A szerelem. Egy pillanat… Megláttalak … Szívem azt súgta: Megtaláltalak . Ki küldött … Olvass tovább

Alaphangulat /pozitív/

Alaphangulat /pozitív/ Hajszálon függ minden napom, Hogy nem veszem a kalapom, És mondok „agyőt” mindennek, A rengeteg szenvedésnek, Végszükségben a segítség, Jókor meg jön, semmi kétség, De a pillanatot várni? Egyszerűbb tán belehalni, Sok jó barát van köröttem, Az örömtől megszédültem, Tartsatok ki még egy kicsit, Közelségetek jól esik. Budapest, 2009. március 26. Farkas Viola

Mese a közös álomról

Esett az eső. Szomorú, szürke januári délután volt. A csupasz, utcára kitett fenyőfák egymásra dobálva várták, hogy elszállítsák őket. Nemrég még feldíszítve, büszkén álltak, ünnepi hangulatot, illatot hoztak a lakásokba, de már nem kellettek senkinek. Apa, ahogy kiszállt az autóból, sietett a kapuhoz, gyorsan be a házba, fedél alá. A járdától a házig csak néhány … Olvass tovább

Álarc mögötti.

Psziché Álarc mögötti Vigyorgó jókedvem felszíne alatt már bugyognak poklaim angyalhangon énekel lelkem ott bent bennem szorult dolgaim kitörnek és felszínre szállnak a vágyak mik nem reám várnak mégis enyémek magamé mind mit a képzelet a szürke állományra vetít s feszít szét mit valóságnak hív a látszat mi csal becsap valami ócska farsangi álarc arcomon … Olvass tovább

Apám emlékére.

Apám emlékére Az országút ma este messze csillog, Arany szénát kaszált a Nap ma rajta. Az országúton szekerek haladnak, Hátukon eke, kasza, kapa, S a távolban fel-felsejlik egy-egy tanya. Az országúton arany széna csillog, És arany könnye hull az őszi lombnak, Odébb az úton, a temetőben fekszik Örök haptákban az én apám S kezében kapát … Olvass tovább

Violák, violák…

Violák, violák… Violák, violák, nevem virágai, Nem lehet titeket el sem pusztítani, Virágzik mindenütt, szapora egy népség, Szomjazik, vagy fázik, élteti reménység. Nem válogatósak, jut minden bokorba, Akármerre nézek, mindenhol viola, Kedvelem is őket, kitartó lényüket, Sok színes virágú, szerény évelőket. Magvaikat fújja a szél mindenhova, Így telepednek meg a házam falába’ Viola virágok körbevesznek … Olvass tovább

Mese a Dédiről

Egy pici, fehér hajú néni, szürke, apróvirágos otthonkában áll a konyhában. Palacsinta tésztát kever. Karjával magához szorítja a tálat, remegő kezével markolja a fakanalat, úgy birkózik a tésztával. Időnként leteszi az asztalra, kicsit megpihen, majd a hétköznapi hősök kitartásával folytatja a nagy munkát. Kedves arcának bölcs barázdái közül szemei életkedvet, szeretetet sugároznak, Ő a Dédi. … Olvass tovább