Most, hogy voltam Svédországba, eszembe jutott egy korábbi repülő utam, amely álmomba se jöjjön elő. Pár évtizeddel ez előtt, amikor már tartósan itthon voltam, Húgom pedig külföldön szerepelt a két nagy doggal, levelezés útján megállapodtunk az időpontban, amikor meglátogatom őket Grenoble-ba. Repülővel mentem Zürichig, onnan vonattal kellett volna folytatni az utamat Franciaországba a jelzett állomásig, … Olvass tovább
Ülök a nappali szoba foteljában, kint ólmos, szürke égbolt borul a városra, s a TV-ben éppen most ért véget Edith Piaf életének utolsó éveiről szóló film. Kikapcsolom a készüléket, és hosszan merengek a művész életének történetén. Valami ismerős szorítást érzek a gyomromban, mintha már ezt éreztem volna valamikor. Aztán megvilágosodik a kép. Talán tíz éves … Olvass tovább
Hogy – Lét Próbálkozom Újra és újra: Ha ár jön Úszok ellene, Ha gát épül Elbánok vele, Ha hegy Állja utam Meghódítom A csúcsot, Ha völgybe, Érek, kerülöm A szakadékot. Reménykedem, Ha víz sodor Tán egyszer Partot érek, Hogy nem Ok nélkül Való, amiért Még élek. Próbálkozom Újra és újra: De sikertelen, A csatát végül … Olvass tovább
LÁNY A VONATON Egy lány utazott a vonaton. Barna haja vállára hullott Szép arcán mosoly ragyogott. Merengve a távolba nézett. Úgy tűnt, lelkével beszélget. A vonat sípolt,állomásokon megállt. A felszálló utasok nem zavarták A lány mosolyát. Kire gondolhatott? Talán szerelme várta Őt ? Mosolya titkát magával vitte, Amikor leszállva,halkan elköszönt. Az emberek eltakarták a karcsú … Olvass tovább
ANYÁM Családunkban,ő volt a “mindent tudó” Ami,csak hiányzott…mindent “megadó” Lehetetlent nem ismert, ö “intézkedett”, A nehéz gondoktól,tudom szenvedett. Fateknőben mosott Ő öt kis gyerekre, Lótott-futott és gondolt mindenre. Biztonságot sugárzott drága két szeme, Mi örültünk, mert nekünk jó volt ővele! Nem tudom,hogy neki is..jó volt-e velünk, Vagy életét “mosolyogva adta minekünk.? Ünneplőben ritkán láttam, mindig … Olvass tovább
“Nem tudom, hallottad-e az orrszarvúk nem látnak jól, és nem tudnak már a jelenlegi bonyolult világban tájékozódni. Ősrégi korból itt felejtett, vaksi lények, akik nem ismerik már a mai őserdők és szavannák útvesztőit, a pleisztocén kor után új és veszedelmes állatfajokat, s ezért Isten küldött nekik egy madárkát, aki az orruk hegyére ül, s hangos … Olvass tovább
Magányos önmagam Nem csörren telefon nem szólal szó, magányom falain vészjós csend csorog. Morog az én születésem estelén, csillag hajol, messze sírok valahol. Nem hiányzom csak a mának eme üres félhomálynak, melyben ünnepelem magamban létemet. Kérkedem a szóval, magamnak hazudok valakit, kinek szavát nem hallani, de megosztja velem a csendet, azt a káosz-rendet mibe teremtettek, … Olvass tovább
Levél Anyák napjára Édes, drága Anyukám Anyák napja van már És a lányod, messze-távol, Kíván még több boldogságot. Nem lehetek ott melletted, Ezen a szép ünnepen De mindig ott van, szívem veled Sorsom bárhova is vessen. Köszönöm a sok-sok szépet, Amit belém neveltél, Köszönöm a testvéreket, Kiket mellém rendeltél. Köszönöm, hogy velünk vagy, Remélem örökre … Olvass tovább
VERBÉNA Verbéna, szép virág. Régen múlt ifjúság. Kis kertünk illata. Hűs esték mosolya. Kertünkben rózsaág. Rám szórja illatát. Alkonyi esteken Virágos kertemben Nagymamám szelíden Megpihen. Kezében imakönny, Lapozza. Körötte verbéna, Illata bódítja. Tovatűnt, szép emlék Eszembe villan még. Verbéna illatozz! Lelkemre Álmot hozz! BP. 2004. Átírat: 2009. április 27. Györke Seres Klára
Hétköznapi ünnepek Megrogynék, ha nem édes terhem volna, ha a nap nem nékem dalolna új reggeleket, embereket átszallagolt nagy érzésembe boldog vagyok. Ragyog az érzés vakít minden jóleső szó és jó, annyira jó, hogy itt e földi dolgokon véletek osztozom, s nem koboz nem lophat szívemből semmi. Lenni barátnak egy kihűlt világban, szeretőnek lenni hébe-hóba … Olvass tovább
Elhagyott remények Tudod, amikor még ifjú voltam és izzott még bokámban a tűz a vér a világ végéig is elrohantam volna egy boldog forró csókért, ami – mára már, – sajnos nem elég… Úr volt a testem űzött a vérem sokszor nem volt fontos, hogy kiért de most még a szívem s a lelkem is … Olvass tovább
VÁLASSZ! Villám a te lelked,vagy napsugár? A napsugár éltet,a villám eléget. Melyik áll a lelkedhez közel? Boldogság,ha kedvesed ölel? Szoktál-e gyakran “dörögni”, Semmiségeken,be-be pörögni? Dörgés után,jön ám a vihar! Jó,ha az ember tudja…mit akar? Melengetve éltet a napsugár, A villám, füstölögve odavág. Nyomában aztán nem marad semmi, Jó, ha megtanulsz embernek lenni! Célodat elérni,szép szóval … Olvass tovább
LÉTEZEM Porszem vagyok, mégis Létezem. Uram! Világra küldtél Fogtad két kezem. Mit kéne tennem? Nem tudom! Feladatomat keresem, Kutatom. A nagyvilágban Tévelygek. Néha, úgy érzem Elengedted a kezet, Mit Feléd nyújtok Kérlelőn. Hozzád kiáltva Esdeklőn. Porszem vagyok, mégis Létezem. Ne hagyj magamra. Fogd újra kezem. Irányítsd léptem. Adj hitet, erőt. Emeld szívedhez az Embert, kétkedőt. … Olvass tovább
A VERS …( varázsa) Nyelvünknek van egy hatalmas csodája, Ezerszínű jelentéssel hat a világra. Használd a szavakat, bármily értelemben, Ha belsődből e csoda, kitörni készülőben. Életet adhatsz az élettelennek, Tüzet szüntethetsz, ha úgy tartja kedved. Boldogságot, reményt, vihetsz a napokba, Mosolyt, vagy könnycseppet, csalhatsz az arcokra. Szerezhetsz örömet, bánatot, tolladdal, Hangulatod éreztetve a szavakkal. Megszemélyesíthetsz … Olvass tovább
„A Föld napjának alapgondolata az Egyesült Államokban élő egyetemi hallgató, Denis Hayes ötlete volt. Akkor még sokan nem is gondoltak arra, hogy a mozgalom, majd négy évtizeddel később a túlélés egyik alapkérdésévé válik.” Egy, az elmúlt év októberében írt versemben méltattam a Földet, hogy milyen szép, s hogy a kincseit, mi emberek milyen könnyedén elvesszük. … Olvass tovább
Mondd! Én elhiszem könnyedén elcsábít az ostoba remény, s most hatalmas űr tátong: érző szív helyén. megtorlást szítana az önző büszkeség de méltóság nélkül, mit sem ér a lét hiányzik olykor az a néhány szó emlékeztethetne arra ami jó sértettség keserűség gyűlölet harag: tombolhatna bennem – de nem – ez elmarad hisz sújt az élet … Olvass tovább
LELKEMBEN DALOLNAK Lelkemben dalolnak Apró örömök. Múltnak hódolva Jelent köszöntők. Pörögnek, forognak Lelkemben tanyáznak. Örömöt hirdetnek Embernek, világnak. Lelkemben dalolnak Apró örömök. Világgá kiáltják, „Mindent köszönök!” Bp. 2008. Györke Seres Klára
Gondo-lat-olgatás Időzavar Nincs jelen a jelen mert mikor leírtam e sort már múlt az első sor ilyen a sors minden pillanat jelen és máris a múlt mi múlt… …az eljövőt meg, nem ismerem! Emez-amaz Ma karon fogtam magam, két kezem van a dolgos ott maradt, jött az álmatag, s míg dolgozott amaz, emez képzelt szárnyakat, … Olvass tovább
Csend szimfónia Hallom a csendet, a pirkadat fényében mikor a kelő nap lágyan fut az égen. Gyöngykagyló ragyogás borul a világra, csilingelő harmatcsepp szippantja magába. Hallom a csendet, a folyó medrében ráhajló fűzfák közt a sejtelmes mélyben. Szitakötő szárnya ezüstrebbenéssel, szálldos a víz felett puhán, selymes fénnyel. Hallom a csendet, virágok kelyhében méhecske szállna rá, … Olvass tovább