Még mennék előre Még emelném kezem, karomat nehéz súly húzza de fonnyadt izmaimat századok kínja zúzza – apró darabokra. Még nyitnám a szám és szólnék csendesen, de ököl üti arcom hogy hangom elhaljon – s maradjon néma a fájdalom. Még nézném a jövőt remélném a jót, de szememen hályog ül s részem az irigység – … Olvass tovább
Magány Szobámban ültem teljesen kimerültem csendben remegve életemen elmerengtem, Kihunytak a fények elmúltak az évek, búsan egyedül élek, és már nem remélek. Lelkem sírva kér, csak egy mosolyért él, pillanatnyi jó kell, mint falatnyi kenyér… Kint rohan az élet s teletalppal téged eltapos. Fel sem foghatod, mi lesz a holnapod! Megráztam magam, éveim súlyával dacolva, … Olvass tovább
FÜLLENTÉSNEK INDULT… Kicsit füllentettem, s azt reméltem, győztem… Apró rianás nyílt Teközted és köztem… Picit tovább tágult, ki venné ezt észre?! Pedig intő jel volt eljövendő vészre. Egyre növő súllyal préselt minden óra, S szívem összerezzent bármi kérdő szóra. Bevallanom kellett volna mindent persze… Gyilkos büszkeségnek nem volt erre mersze. Kis repedés egykor, mára öblös … Olvass tovább
Mákos Huba, a népszerű szobrászművész nekiveselkedett a friss agyagkupacnak. Hosszú idő óta először ott érezte magában azt a megfoghatatlan és kifejezhetetlen bizsergést, amit oly sokan csak ihletnek neveznek. „Itt vagy hát megint! Most valami hatalmasat fogok alkotni! Megformázom a Szépet!” Elégedetten és valami emberfeletti energiával kezdett bele a műbe. Egyszer csak megcsörrent a telefon. – … Olvass tovább
Szívek tengerében Szívek tengerében, egy piciny hajó tépett vitorláit nem érheti sok jó, összevissza bolyong senkire sem lel… szívek tengerében, magányosan vész el. Hol van az a kéz? – mit felé nyújtanak… bátorító szó mely kiutat mutat? Mindhiába küzd! – nincs egy apró jel szívek tengerében, magányosan vész el. Mert e tenger… milliónyi szívnek tengere … Olvass tovább
Mikor visszakerültem a városba akkor ismertem meg a Nagy Machinátort. Nem véletlen írom csupa nagy, kezdőbetűvel a csúfnevet, ugyanis Ő szentül meg volt győződve arról, hogy rajta nem fognak ki semmilyen pártállami, vagy egyéb adminisztrációs trükkel. Egyébként meglehetősen hétköznapi ember benyomását keltette. Olyan külseje volt, ahogyan a szürke tucatembereket szokták jellemezni; azaz semmi feltűnő sem … Olvass tovább
Gyermeknap Ha kisgyermeket látok, vidám leszek, minden gondomat félreteszek! Nem tudom róluk levenni a szemem, jelent és jövőt ŐK adják nekem. Ha, ők boldogok, szebb lesz a világ… nekik nyílik majd a sok szép virág. Értük érdemes mindent megtenni, értük, csak értük, ő miattuk élni. Ők a szép jövő, a mi álmunk, egyszer, amikor a … Olvass tovább
Ó MONDD! A vágy szívemben vert tanyát. Ó mondd! Hol találok Terád? Lombos fák tövén, hol meglesett a Nap, Virágos réteken, ahol a zöld fű betakart. Kereslek! Ég és Föld között, visszaidézve az örömöt: Ölelő karod, mosolygó szemed, Örökké tartó, hű szerelmedet. A rét most is illatos, a fák lombja közt Játékos szél motoz. Ragyog … Olvass tovább
Régen, szerettem végigmenni az utcákon, nézegetni a kirakatokat, álmodozni arról, hogy mi az amit megvennék, de soha sem lesz rá pénzem. Ilyenkor mosolyogva, kézen fogva sétáltam feleségemmel és valahogy mindig sikerült olyan dolgokhoz is hozzájutni, amelyek elérhetetlennek tűntek. Mostanában ezt a szokásomat elhagytam, vagy legalábbis csökkentettem az ilyen városnéző túrák számát. Na nem azért, mert … Olvass tovább
Hattyú Lemenő nap tükröződik a tó vizén Hófehér hattyú úszik a part felé Kecses nyaka királynőt takar Közeledik a parthoz, kenyeret akar. Sűrű nádasban daloló madarak Vidám énekük oly csodás zenebona Vadkacsa nádirigó fészkelő tojók Békák kórusával zengik be a lápot. A hattyút rózsaszínre festi az ereszkedő nap Fekete gombszemei felém kacsintanak Apró halacskák ficánkolnak … Olvass tovább
Jajló jéghegy Nem kap dicséretet a jó! Múltkor is jött böhöm hajó, Én meg bordatengely mellett Kettévágtam, ahogy kellett! Hosszas reccsel szakadt széjjel (Sikoly-zaj volt egész éjjel), Majd elsüllyedt nyomtalanul. (Így jár, aki sosem tanul Abból, hogy egy izmos jéghegy Ütésétől minden szétmegy!) Sima meccs volt, totál K.O., Jegesmedvém brummolt: Wáó!!! Özönlött sok filmrendező, Vártam, … Olvass tovább
HINTA Repül a hinta magasra száll A kötele színes szivárvány. Fel-fel az égig, majd le a mélybe, Boldog örömmel semmitől félve. A gyermekkor hintaja elringat lágyan, Messze visz csodás mesevilágba. Napsugár csókol, csillagot szedek Szívemhez ölelem, oly fényesek! Álmaim hintaja magasra szállt Már nem látom a színes szivárványt. A régi hinta ég s Föld felett … Olvass tovább
Nehéz megélni a változásokat. Főleg akkor, amikor sokáig ugyanazt a megszólítást kellett alkalmaznunk munkatársainkkal és főnökeinkkel szemben. S aztán minden megváltozott. Még fiatal lányként – amikor először munkába álltam, elvtársnak kellett szólítanom a férfi munkatársaimat és természetesen a főnököket is. Azt viszont megjegyeztem, hogy a férfiak nagyon kevés kivétellel csak a keresztnevükön szólították a hölgy … Olvass tovább
Részlet Pár elsimított hajfonat. Egy elszánt – édes akarat. Sok kedves régi emlék. Én örökkön csak szeretnék. Egy csillogó égszínkék szempár. Egy bátor mozdulatra vár. Még néhány félszeg gondolat, ajkához tedd az ajkadat. Egy szerelmes szó elhangzik. Egy románc kibontakozik. Részlet csak az élet, s a titkait nem mindig érted. Kisizsák 1991. augusztus 11-12. Bakos … Olvass tovább
Lábtörlő Megalkottak lábtörlőnek Engem Kéz- s Lábtörlő Gyárban, S eladtak egy pesti nőnek Pláza pultnál aranyárban. Miattam tiszta a lakás, Lábtörlőnek lenni remek, Bennem gyűlik fel a rakás Talpszenny, s vígak az emberek! Tűsarokkosz, zsíros klumpa, Sáros bakancs, poros szandál, Nem megy fel bennem a pumpa, Lelkem élmunkadal*-t skandál. Mihez értek, azt csinálom, Ujjong bennem … Olvass tovább
GYÖNGYFÜGGÖNY Gyöngyfüggönyt lenget a szél. A színes gyöngy halkan zenél. Lebben a függöny, hintázik a gyöngy A csillogó köveken napsugár köröz. Álmodón figyelem a pajkos szelet, Ahogy a függöny csipkéi közt kereng. Libbenti lágyan, a gyöngy mesél, Selyemrojtja gyengéden a kezemhez ér. Nézem a függönyt… A gyöngyök fénye szemem tükrében Visszaragyog,míg halk csilingeléssel Hirdetik:”Boldog vagyok!” … Olvass tovább
Vérfagyasztó sikoly rázta meg a Zeneakadémia kottaolvasó termének ritmikus csendjét! E szörnyű hang hallatán egy kezdő teremőr nyilván az első arra hömbölödő hím rozmár agyarai elé vetette volna magát, ám a szolgálatban lévő agg Gyula bá’ már annyira nem volt kezdő, hogy, ha a kora felől érdeklődtek, akkor csak a karjára erősített rádióizotópos szerkezet segítségével … Olvass tovább
Philip Song jómódú üzletember volt. Fiatal feleségével, Stellával, öt éve voltak házasok, harminc kilóméterre laktak a fővárostól. Megvolt mindenük, autó, szép kertes ház, nyaraló, biztos anyagi hátteret nyújtó összeg a bankszámlán. Már csak a gyerek hiányzott. Tervezte is Stellával hogy vállalnak gyermeket, csak időhöz kellett kötni. Philip üzleti útjai közbeszóltak. De vita, veszekedés soha nem … Olvass tovább
Kilenc hónapnyi teljes összkomfort és kényelem után kicsusszanunk a világra. Az első kellemetlen élmény számunkra az, hogy minden sokkal hangosabb, mint odabent. A szemünket kinyitva azonban rácsodálkozunk arra, hogy milyen változatos és színes körülöttünk minden. Az egyhangú sötétség után ez felüdülést jelent. Pontosabban csak jelenthetne, ha a szebbnél szebb színekhez a „civilizált” emberi elme nem … Olvass tovább
Fenn az ernyő, nincsen kas! Mint a középkorban, amikor a kereskedők egyik kirakodó vásárról a másikra járva az olyan szekér fölé is felhúzták az ernyőt, amelyen nem volt kas, azaz nem volt olyan árucikk sem, amelyet az esőtől, naptól védeni kellett volna. Becsapta a világot, csak a látszat volt valóságos.” (olvastam Szabóné Fricska Anna cikkében). … Olvass tovább