Mikor Kevin elkezdte nevelőszülei számát tárcsázni, a taxisofőr odament a pulthoz. A telefon pár méterre van a pulttól, így feltűnés nélkül tudott hallgatózni. Mikor Kevin bemutatkozott a taxisnak, akkor a sofőr még csak gyanította, hogy a fiú esetleg a néhai Philip Song fia, de most a kihallgatott telefonbeszélgetéssel végérvényesen bebizonyosodott minden. Sietve visszament az asztalhoz, … Olvass tovább
Sosem írt levél Rajzolt szív a papírlapon, Papírlap az asztalon. Neked küldeném, De nincs bátorságom. Nem merem leírni Gondolatomat. Hisz szíved nyarában Engem, Csak jeges szél fogad. Megdobban mégis A rajzolt papír szív, Nem kell hozzáérjek, A toll magától ír. Leírja, hogy szeret S nem boldog Csak Veled. Azt írja, hogy emlékszik S látja még … Olvass tovább
Nyári hógolyózás Júliusi Balcsi-parton Hógolyózni támadt kedvem, S reklámáron ötven karton Műhavat én meg is vettem. Ilyenkor én, mint az állat Önmagamból kivetkezem, Nem húzok fel sapkát, sálat, S meg nem áll a fagyott kezem. Műhóember, műhógolyó, Elkészült így secperc alatt, Ho-ho-hóhányódni oly jó, S hódobálni embert s halat! Hamar jött a parti rendész, S … Olvass tovább
Voltál Michael Jackson emlékére Könnyhullámon tajtékzó fájdalom, kínzó jajkiáltások visszhangja tépi a csúcsokat, sasként szálltál e magasságba a glóriáért – mit a zene ad. Kitépve a gyűlölet, s ellentmondások gyökerét, ében fény voltál a zengő dalban, lávatenger szülte fekete gyémánt-voltál a művészi időtlenség csillogó ormán. Szárnyaltál – táncoló képzelet voltál, megálltál-elhallgattál hangod-mosolyod, mit a világnak … Olvass tovább
Az ördög cimborája Gonosz agytekervénnyel párosuló jellem, fejéből mint özönvíz árad a „szellem”. Nincs egy íz mit érez, fény amit meglát, nincs szemernyi érzés mi fojthatná szavát! Sötét lelke mélyén eltűnt minden szó – mivel egyszer is azt mondhatná, hogy : Jó. Tán az elmúlást, vagy sorsát siratja… gőgéhes szomját, másokon oltja . Az őszinte … Olvass tovább
Csillagdal Este volt, A fák alatt A Balaton Nekem mesélt, Az égen ezer Csillag kigyúlt Hold ragyogott A tó felszínén. Egy apró csillag A vízbe esett, Az ég a földre Akkor lejött, Az élményből Csillagdal született Csillag nyílt A fű között: Odafenn tágul A határ, Idelenn Zegzugos a táj Csak a képzelet Végtelen, Mit elérve … Olvass tovább
GYÖNGYSZEM Gyöngyszemet találtam a porban. Felvettem, kezembe fogtam. Tenyerembe simult lágyan, Mintha köszönné, hogy rátaláltam. Gyöngysorról hullott porba. Társait a szél szerteszórta. Talán, valaki eltaposta… Tenyeremben nézem a gyöngyöt. Valaha, szép leány nyakán csüngött. Elszakadva szétgurult porba, Fényes gyöngysornak ez lett a sorsa Lehet valaki elsiratja.. Amikor a gyöngyöt felvettem Egy kislány megállt mellettem. Hirtelen … Olvass tovább
Feketerigó a viharban Zuhog az eső, fúj a szél, Egy rigócska gyorsan útra kél. Gyenge a szárnya, erős a szél, Bokorba bújik, nagyon fél. Éhes is szegény ott a bokor alján, Nincsen párocskád, aki téged sajnál, Összebújni szépen és kettesben félni, Hidd el madárka, jobb kettesben élni! Együtt a búnak, csak a fele tied, Örömben … Olvass tovább
Érted!… érted? Azt mondtad: el nem hagysz! Most hol vagy? – nem tudom. Borús képek vajúdnak, egy rongyos kis vásznon… mit az élet festett: színe oly komor! Rejtelme?- a valóság útja, mely elsodort. Igaz: Nem kértem áldást! – nem is kaphatok. Hiszen vétettem! – mert emberből vagyok. Tiszta szívvel… nézz! S ha érzel, láthatod: lelkem … Olvass tovább
Együtt Némán állok az ablaknál, Mint ki valamire vár. Odakint az eső szitál, S egy lélek sem jár. Csak órák teltek el, Hogy utoljára láttalak, Ám ez mégis elég, Hogy újra várjalak. Hallgatom a zajokat, Kutatom lépteid neszét. Várom, hogy a Szerelem Ajtómon belép. Borzongva figyelem A fákat tépő szelet, Félve gondolok rá, Mi lehet … Olvass tovább
Termés… Termés van a barackfámon, Öreg barackfámon, Bőségesen gyümölcsözött, Épp ezen a nyáron, Párhuzamban megy életünk, Amíg elélhetünk, Legyen értelme munkánknak, Amíg, csak lélegzünk, Még dolgozunk szeretettel, Örömmel, jókedvvel, Ha már lejár a mi időnk, Kár a lendülettel. Budapest, 2009. június 24. Táncolok… Táncolok az üst káváján, Jaj, időnként bepottyanván, Aztán addig erőlködök, Míg a … Olvass tovább
BÚCSÚ Gondolj rám! Szólt a lány. S búcsúra nyújtotta kezét. Hiába rejtette, könnyfátyol Borította a szemét. A fiú nem felelt… Néma ajka remegett. A szemében lángoló parázs Fájt a búcsúzás… Gyengéden fogta a kezet Tudta, szerelme elveszett. Ki volt a hibás? Titok. Nem súgták meg a csillagok. Csak álltak… míg az idő haladt. Szelíd napsugár … Olvass tovább
Együtt Fejed hajtsd a vállamra, Merülj szépen álomba! Fogom kezed, megyek Veled, Gondolatom, csak a Tied. Álmodj, szépet, gyönyörűt, Ébredés hozzon derűt! Együtt nagyon szép az élet, Boldog vagyok én tevéled. Szemed ragyog, mint a Nap, Boldogságot szívem kap, Többszörösen visszaadom, Kamatostul, így jó nagyon! Kövesdi Ferencné/ Teréz/
(Ajánlom Andrásnak!) Élőlények ők. A növények és az emberek is. Csak annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik tud helyet változtatni, a másik nem. A növények nem saját akaratukból születnek egy-egy helyre. Vagy a szél hordja szét a magvaikat, vagy madarak viszik csőrükben és elejtik valahol. Vagy az ember veti el neki megfelelő helyre és ott, … Olvass tovább
A meggyfa elvirágzott. Az elsárgult, fonnyadt szirmok a férfi fejére, vállára hullottak, de ő nem törődött vele. A fa alatt ült, a kis kerti asztalnál. Sok békés, meghitt órát töltöttek itt együtt, de a másik szék most üresen állt. Akkor is idejöttek, mikor sírva ért haza az orvostól. Átkarolta, ölelte, próbálta vigasztalni, amennyire erejéből tellett. … Olvass tovább
Tűzmadár Magasan a fellegekben száll s merész álmaidban kószál. Teste forró vágyó, lángolás hihetetlen izzó, látomás. Szemed előtt kavarognak szárnyai s hamuvá égetnek karmai. Lelked lakója, sóhajod tudója, magányos éjszakáid hű társa. Ha lángja fellobban szívedben tested remegve olvad el fényében. Megszűnik a kín, a fájdalom, s társadul szegődik a boldog nyugalom. Peter Sanders
Számok Egy múló fájdalom egy csendes elválás egy meg nem értett vallomás. Búcsúzom. Kettő ember, kik egymást szerették. Kettő meg nem ismert ember. Még intek – távolodva. Három átérzett év. Három reményekkel és türelmetlenséggel szentelt ölelés. Könnyeznek a szemek. Négy tekintet, párokban szolgálva fiút, s lányt. Mintha köddé válna alakod. Öt ujj egy kézen. Letörölni … Olvass tovább
Sodrás Mint egykor büszke Fűz, Rég elkorhadt Törzse. Mi a folyóparton Állott, S a szél derékba Törte. Fájón, recsegve Hull bele az árba, Viszi az özön Tova a világba. Ekképp vagyok én is, Sodródom az árral. Bár képzetem Száll, A forgatag űz, Hajszol magával. A meder mély, Az élet vize Szüntelenül mardos. Mint faágat a … Olvass tovább
Emlék-füzér a múltból, Anyámhoz Van egy kis falu a messzi Beregben, Tiszavid, hogy születtetek kettesben, Népes udvar jószágokkal körülvett, Emlékszel még? A kiscsikó kergetett, Csirke, kacsa, tehén és a kisborjú, Kedves fejük mindig olyan szomorú, A természet lágy ölében nőttetek, A füzesbe, vagy Tiszára mentetek. Amerre jártatok, hangos volt határ, Táncos lábatoknak híre messze járt, … Olvass tovább
Álomország Egyszer régen volt egy álmom, Átléptem a szivárványon. Leány voltam, fiú lettem, Úgy történt, mint a mesékben. A szivárvány túl felén Találkoztunk, te meg én. Én meséltem az álmomról, És te szép Tündérországról, Bizony, hiszen tündér voltál, Kisfiúból átváltoztál Akárcsak én álmomban Szivárványközt jártomban. Csodálatos volt veled, Minden perce élvezet! Megmutattad új világod Mesés … Olvass tovább