Unokámat altatom…

Unokámat altatom… Altatódalt dúdolászok most a kislány unokámhoz aludj – baba – csendesen álmod édes szép legyen Meseautóban járok veled a színezüst felhők felett, de te ezen álmot még most még nem értheted. Édesanyádat is mindig ezzel ringattam anno el most is azt várom,… dúdolásom ringasson el. De te a fejedet huncutul rám felemeled, – … Olvass tovább

Könnyezni látni.

Könnyezni látni Megláttalak, s Te voltál Minden, mit kívántam. A tested, a lelked S az Ember, Kire mindig vágytam. Te voltál az, kire Meg tanultam várni. Sosem akartalak Könnyezni látni. Elárultál engem S közben csak nevettél. Bennem egy világot Darabokra törtél. Éreztem, hogy ennél Csak jobb lehet bármi. Akartalak Téged Könnyezni látni. Elcsukló hangodat Hallgatom … Olvass tovább

Anyám emlékére. – Elmúlás.

ANYÁM EMLÉKÉRE Homályos tükörbe nézek Előttem áll anyám Nyújtaná a két kezét De nem érhet hozzám. Mintha szólnál hozzám De némán remeg a szád Egy mozdulatból érzem Szükséged van rám. Homályos tükörre lassan Ráteszem a kezemet Ujjaink játszanak halkan S Te kimondod a nevemet. Elfeledtük most már végre Ami rossz volt idelent, Megbékéltünk mindörökre Találkozunk … Olvass tovább

Mi az érzés.

Mi az érzés Szerelmünk egy szív volt, mely érted dobogott! És szerelmünk egy tűz volt, mely érted lobogott! Te elhagytál, s most a szerelem-fájdalommá válott! Mely megváltoztatta köröttünk, az egész világot! Ez a fájdalom egy kalapács, mely összetör egy szívet! De egyben, ez egy vödör is, mely a tűzre önt sok vizet! Te levegő voltál … Olvass tovább

Torkosság.

Torkosság Zabálj fel kócos kender, Marj belém és korcolj* össze- Világok sara, ázalag* pitypanghadak lössze kapargászik bennem – hetven ólmos reggel Teljen petrencényi zsíromban: Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé, Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél Vércsápos ürülábszárakon majd mi robban. Nyisd ki jobban a szád, Harapjál veknihegynyi életet, Vagy tunkolj tömör bánattal a málnafodros moslékban … Olvass tovább

Köszöntelek.

Köszöntelek Gyermekkorom színhelye… álomba illő, szép mese. Határában erdők, mezők, felröppenő barázdabillegetők. Gyermekkorom színhelye… három templommal övezve. Messziről látni a tornyokat, őrzik a régi álmokat. Gyermekkorom színhelye… Rába-folyó, kanyarog sietve. Erdőben, fák közt rohan, örvénylő, sebes folyam. Gyermekkorom színhelye.. ifjúságom, vágyaim kezdete. Huncut játszó pajtások, szerelmek, fellángolások. Gyermekkorom színhelye… elhagytalak, hiszed-e? Vágyom vissza szüntelen, hol … Olvass tovább

Búvó vizeink.

Búvó vizeink Csörgedező patak vize halkabban tedd utad, urak lesik merre indulsz, s megfognak, hogy ne olthasd egyre kínzóbb szomjunkat… …hatalom vagy tudtod nélkül, éltünk épít reád jövőt, mert törékeny ember létünk, s ha el nem bújsz sziklák alá, nékünk nincsen eljövő… Földanyánk úgy adott, szomját oltsa bárki, de mohók jaj a gazdagok, s könnyen … Olvass tovább

…már jártál ott…

… már jártál ott … -Julcsinak- Te már jártál ott, ahol csak kevesek téged már megérintett a túlvilág szele láttad közelről a felkelő napot a holdat, amint magában ballagott csodáltad a millió apró csillagot a föld fényeit, ahogy esténként felragyog téged már majdnem elengedett a föld de megküzdöttél érte, hogy vissza jöjj voltál apadni nem … Olvass tovább

Úton.

ÚTON Szalad a kocsi, Kíséri fény és árnyék. Az égbe nyúló fákon A tavaszi szél játszik. A szelíd dombok, lankák Lassan elmaradnak. A guruló kerekek Sűrű port kavarnak. Csillan a napsugár Csivitel egy fecske Fészkére igyekszik Fiókát etetne. De szép is ez a táj! Az apró parasztházak A virágos ablakokból Édes illat árad. Az udvaron … Olvass tovább

„Rögtön”és ” Majd!”

„Rögtön”és ” Majd!” A „rögtön”az most van, A „majd” meg ezután… Tologatod dolgod? Túl nehéz talán? Döntsd el, hogy mit akarsz, Megteszed, vagy nem! A „rögtön”az igen, A „majd”meg a nem. Becsapni a „majd-dal”, Nem szabad magad, Jobb, ha ezzel te is Tisztában vagy. Valljál szint magadnak, Titkon legalább, S, a fontos dolgodat, Ne halaszd … Olvass tovább

Egy kis hétköznapi meglepetés

Péntek, csúcsforgalom, dugó, az út szélén munkások, építkezés. Szokásos életkép, megszokott bosszankodás. A kocsisor araszol, odakint 38 fok árnyékban, ablakok a kocsiban csutkára letekerve, – hiába, csak egy fapados kis alapjárgánnyal döcögök át a városon, nem tízmillás, légkondis szupercsodában – hátunkon az egy szál póló alatt pedig csendesen csordogál az izzadtság. Mindenki rohan, dudál, anyáz, … Olvass tovább

Emeld tekinteted.

Emeld tekinteted Ha így kellett lennie, ha nem tehetsz ellene, ha nincs válasz a miértre, ha már-már elviselhetetlen, emeld tekinteted a fellegekre és tűrj méltóságteljesen. Vagy lázadj! Talán mégsem lehetetlen, az ember nem lehet tehetetlen, a bűnös világ sem menthetetlen, vedd végre sorsod két kezedbe. Ha majd felébred a vágy elgyötört lelkedben, ha győz az … Olvass tovább

Négysorosok.

N É G Y S O R O S O K I. Villan, dörren az ég, az Isten haragja lesújt ránk, végítélet tán ez, vagy csak egy intés talán ? Korcsos lett a világ, a pénz lett az Isten-imánk, hát gondolkozz el most,- vajh, ember vagy egyáltalán ? II. Csillagok fénye vibrál éj sötét leple … Olvass tovább

Hajnali románc.

HAJNALI ROMÁNC Tétovák a mozdulatok Megtörnek a fények Gyenge még a világítás Két kezedhez érek. Hajnalodik, minden csendes Villamos se jár még Óvatosan közelítek A múltam nagyon fáj még. Tipródnak a gondolatok Két kis félénk ember… Mámorító hangulatok Vágytól izzó testtel. Ölelj végre jó szorosan Húzz magadhoz, érezz.. Nyiladozó szép románcunk Sose érjen véget! /2OO9.O7.19./ … Olvass tovább

Röviden…

Röviden… Születik egy gyermek, Várják a jöttét, Mindenki keresi Örömét, kegyét, Gondoskodnak róla, Óvják, vigyázzák, Ha szerencséje van, Jóra tanítják, Jön a teljesedés, Nagy eredmények, Az élet színpadán, Jó szereplések, Házastársa van már, Gond és gyerekek, Munkájukon gyümölcs, Amit érdemelnek, Elmúlnak az évek, Lehanyatlóban, Egészség és erő, Elmúlandóban, Nem kell már senkinek, Fölösleges lesz, Remélt … Olvass tovább

Búcsú, bál, a faluban…

Búcsú, – bál, a faluban… Hinnem kellene jobban a jóban illanni hagyni a minapi veszélyt állni a nap őszi – koszorújában és hagyni hogy simogasson a szél elhagyni a szeszélyek uralmát rajtam hisz semmit nem ér a jajveszékelés éjjeli holdfényben járni az erdőn és hallgatni az avar ropogó neszét de nem zavarva a kisvadak álmát … Olvass tovább

Asztrál síkon.

Asztrál síkon /megvilágosodás/ Képet látó lebegésben egy felsőbb erő hívogat, ott lebeg az asztrál térben, lelkem fénylő pagoda. Szavak nélkül sokat szólnak, fülek nélkül hallgatom, úgy gondoltam őrült vagyok, de a gondolat itt elhagyott. Eggyé válva minden fénnyel, tisztaság a türelem, itt az idő nem létezik, tőlem itten nem kérdezik, gyújtok e még tüzeket. Mindentudás … Olvass tovább

Milán.

Milán Kék szemű mosolygós angyalka Apró puha kezű édes fiúcska, Világra jöttél, megszülettél Édesanyád szemefénye lettél. Ma még csak nézel, csodálkozol Beszélni nem tudsz, hadonászol. Hamarosan fürgén ugrálsz a kertben Ábécét tanulva serényen, csendben. Légy boldog szerető vidám legény Szüleid büszkesége csakis te legyél. Bp, 2009.07.28. Libricz Maja

Új ember.

Új ember Leszállt az est, s nincs velem ő! Egy új ismerős egy kedves gyönyörű nő! Csak kétszer láttam eddig de szépsége máig bennem él! Azt mondta nem kellek: Szívem mégis remél! Kiderült, hogy rokonlélek bántották már párszor! Szintén fél a kötődéstől vagy inkább a csalódástól! Nincs sok esélyem, ezt érzem! Feledni mégsem tudom, magányomban … Olvass tovább

Este van.

ESTE VAN Este van, villóznak apró fények. Áttörik szelídítik a sötétséget. Szürkeség ül a bokrokon, fákon. Madárhang csiripel a zöldlombú ágon. A meleg szobában kályha duruzsol. A régi ház küszöbén macska dorombol. Kint úr a sötét Nem félelmetes. Arra járók kedvesen köszöntenek. Nincs városi zaj, autók robaja. Csak vidéki házak csendes udvara. Kanyargós utcák, fényes … Olvass tovább