Anyai vallomás Legboldogabb napjai az én életemnek, Mikor gyermekeim épen megszülettek. Nincs annál a gyönyörnél fenségesebb érzés, Mámorítóbb pillanat, s fájdalmas szenvedés. Görcstől kínzott testemből egy új élet ébred, Saját vérem és húsom, felsír és felébred. Egy aprócska csecsemő, egy ártatlan lélek, Kit világra hoztam én, és még most is élek. Egy picikét meghaltam, de … Olvass tovább
Békesség Békesség legyen a szívedbe, Mi rossz volt, ne tartsd az eszedbe! Ne gondolj reája sokáig, Attól lész keserű bokáig! Annyi jó történik teveled, A rosszat minek is érleled? Tárd szíved kapuját örömre, A rosszat felejtsd el örökre! Lelkedbe költözik a béke, Csak kicsit harcolj is érte! Küzdeni azt mondom megéri, Életed békesség kíséri. Kövesdi … Olvass tovább
Vád Szépeket mondott, akkor elhittem Hogy vele lesz boldog az életem Bizsergett bőröm pillantásától, Az egykori kedves most vádol: Ah, nem tudnál nélkülem élni Térded a hangomtól kezd remegni Szinte vágyod, hogy hozzád érjek Tekintetedtől hogy, tűzben égjek Tulajdonképpen mit vársz tőlem? Miért nem menekülsz előlem? Valami fogva tart, úr feletted Józanságod miattam elveszíted? Én … Olvass tovább
Közelít az ősz hulló levél őszt hoz a szél talán nem is bánom múlik a nyár a nap is másfele jár utolér az álom búvó patak mélyen szalad lenézek nem látom vándor madár már útra vár csak jövőre látom én még élek és bármerre nézek minden olyan vidám az erdőt járom egymagamban őszi levél hull … Olvass tovább
ÁLOMTAKARÓ Oly sötét az éj csillag sem ragyog. Ki tudja merre úszik a Hold. Csend borul a tájra, alszik lomb, virág, Csak én vagyok ébren, csendes éjszakán. Kutatom az eget, hová tűnt a fény? Sötét éjszakában elvész a remény.! Mégis arra várok felderül az ég, és Tágra nyílt szememben csillag tüze ég. Végtelen homályból felbukkan … Olvass tovább
Nagyváradi látogatás Megtiszteltetés, hogy engem meghívtak, És, hogy ott lehettem, nagy örömöt adtak, Szent László városában, múltba kerültem, Töméntelen tudás, hallgatója lettem, Nehéz elképzelni a szellemiséget, Mely áthatotta akkor a magyar népet, Kitűnő előadók, remek programok, A nagy melegben is elégedett vagyok, Ömlesztve kaptuk a tudást, történelmet, Elfelejtettük a megszokott kényelmet., Nehéz kiragadni a sok … Olvass tovább
Nem adom fel! Rohanó, remegő, rotyogó világban, Szertelen – szívemet szélesen kitártam. Mint merengő-mámoros ablakát nyitja az ég, Száguldó szélviharral szemben az ütést állja még. Lehetetlen letennem lebegő tollamat, Mert megannyi mázsás teher nyomja a vállamat. Kitartón-kutatva keresem mindennek az okát, Miért mámoros-mulandó ez az egész világ? Lehetne lágyan libbenő sokszínű fátyol, Melyet messze hoz … Olvass tovább
VOLTAM… Voltam fázós kismadár Ki megbújt egy faágon Dombra épült néma vár Szó nem jött a számon. Voltam égi csillogás Holdsugár a fákon Édes nyári kacagás Hosszú téli álom. Voltam fagyos éjszakán Fülledt éji mámor Titkos jel egy ház falán Könnyes szemű vándor. Voltam első vallomás Szép tavaszi tájon Lettem őszi hervadás E szomorú világon. … Olvass tovább
Újra elindultak a folyosón, a kórtermek felé. Cipőjük halkan kopogott a kövön. Helga érezte, hogy ma, vagy a közeli napokban történni fog még valami, de nem volt benne biztos, nem mert volna rá megesküdni. Kellemes, jó dolog volt amit érzett, csak remélte hogy a közeljövőben valóra válik. – Melyik fiút nézzük meg előbb?- kérdezte Eliza. … Olvass tovább
Áldj meg minket! Istenem, áldj meg mindnyájunkat, adj egészséget, bölcsességet, hitet, hogy megtudjuk bocsátani mindazokat, miket ellenünk szándékosan vétettek! És bocsásd meg a mi szörnyű bűneinket, melyeket tudatlan és hitetlen fejjel tettünk, Földünk és annak minden teremtménye ellen, mi gyarló emberek, gyakran elkövettünk! Bocsáss meg nékünk, áldott Istenünk! Tisztítsd meg elménk, testünk és lelkünk! Mutasd … Olvass tovább
Ébressz fel! Mint kés a szívemben, mit ki nem húzhatok láng a lelkemben, mit el nem olthatok. Fuldokló érzés… tehetetlenség! Görcsbe rándult test! Miért? Miért? Miért?! Miért teszed uram? A jót mért kínozod? Miért van, hogy mosolyod oly kevésszer ragyog? Átkozom a sorsot! – az imáim helyett… Parancsolni magamnak, itt nem bíz’ nem lehet! Elfordítod … Olvass tovább
2035. Álmos nyári délután. Egy eldugott székely falucskában, Biri néne a háza előtti padon üldögélt és hangosan méltatlankodott. – Sehol senki. A fene! Pedig be jó lenne ennyi év után végre beszélgetni valakivel! Mit ad Isten? Váratlanul az utcasarkon feltűnt egy ember. Biri néne erre úgy reagált, mint egy hajótörött, mikor a horizonton közeledő hajót … Olvass tovább
Köszönet a táncnak, és a zenének… /Prózavers…/ Még tart a tánc… még szól a dal – az élet még előtted áll figyeld a színpadon azt az elbűvölő lányt a Tánckirálylányt… Ő volt Laura, – a kedves állandó – táncos párom több mint egy éven át. Én egy kicsit a tánc ördöge voltam, de Ő volt … Olvass tovább
Amikor 8 hetes korában kiskutyaként hozzánk került, már néhány hónap eltelt azóta, hogy Buksi kutyusunk öröklétre szenderült. Nehezen is viseltem el hiányát, és amíg Nikó meg nem érkezett hozzánk, addig mindig egy fehér színű fiatal kutyus buksiját simogattam reggelente, aki kíváncsian tekingetett ki egy kaposvári kertes családi ház kerítésén. Örült ő is, és nekem is … Olvass tovább
Csillagos Ég Júliusi, szép csillagos este, Gyönyörködtem a nagy Mindenségbe! Hunyorogtak milliárd csillagok, Éreztem, hogy mily parányi vagyok! Nem tölti be szívemet félelem, A Teremtőm törődik énvelem. A hatalma, korlátlan ŐNEKI, Kit teremtett, biztosan szereti. Nyugalom töltötte szívemet, Órákig csodáltam „művedet”! Nézegettem Göncölszekér rúdját, Bejártam a fényes Hadak útját, Csend honolt, én felnéztem az Égre, … Olvass tovább
UTAZOM Utazom… A kattogó kerekek zaját hallgatom. S bár könnyedén siklik a vonat, Olykor döccen a gyorsuló iram miatt. Utazom… A várost lassan elhagyom. Kezem utolsó búcsút int Ki tudja lesz-e még vonat, Mely újra arra visz? Utazom… Velem rohan a lomb, a rét. A felhőket is elhagyom Csak a játékos szél kíséri vonatom. Utazom… … Olvass tovább
A vidámság halála Üdvözletem küldöm hölgyek és urak, Megtettem én Önökig hosszú utat. Bemutatkoznék, ha nem bánják- S barátomat, a kutyámat nem bántják. Bohóc vagyok, ez önöknek is egyértelmű, Engem nap mint nap lát a nagyérdemű. Cirkusz a lakásom, otthonom, hazám, Nincs kertes házam se csinos babám. Pörgő névre hallgatok már rég, Egy régi bohóc … Olvass tovább
NE ADD FEL SOHA Ha mélybe taszít az élet és zuhansz a vég felé, nincs vége még semminek, mert minden végnek szülte a kezdet, s minden kezdet halad egy új vég felé. E folyamatban parányi atom vagy, élsz, mozogsz, úgy tűnik, megsemmisülsz, a részecskék ellentétes harcában mint energiaforrás, néha kihűlsz. Zuhanás közben jól vésd az … Olvass tovább