Biztatás Segíts magadon, addig míg lehet, nem vesznek körbe, mindig segítőkész kezek. Kelj fel és járj, ameddig tudsz, – meglátod – egyszer még biztosan révbe jutsz. Irányítsd magad saját sorsodat, – ismerlek – menni fog, ha elszánod magad. Osszad be, maradék erődet okosan, mint haldoklók a bölcs szót, vagy kínaiak az adag sót. Ne várj … Olvass tovább
Akkora létjogosultságunk volt, hogy masszív, terebélyes márványasztalokra lehetett volna fektetni az összes addigi élményünket. A plafonra szegeztük átvasalt lelkiismeretünket, és még egy pohárral lehörpintettünk. A Kaznyecskaja egy kiszáradt oázissá apadt. Ekkora a zene már teljesen szétmosódott a fejünkben, csak ügyetlen foszlányai próbáltak meg letelepedni bennünk több- kevesebb sikerrel. Azért még láttunk. – Várj csak..valamit nem … Olvass tovább
A természet A természet tudja dolgát, mert fejleszti saját magát. Megújítja díszes hadát, számtalan évezreden át. Egyre több és jobb növekszik, sokszor új faj is fejlődik. Szín kavalkád a sok virág, csodálatos ez a világ. Jönnek, mennek az évszakok, elköltöznek a madarak. Elbújik a medve télen, de tavasszal ő az élen. Minden madár is haza … Olvass tovább
Elsárgult levél. Egy régi dal, egy balatoni nyár. A zene szól, nyitva van a bár. És táncra hív egy szőke kék szemű, És átölel, mint harmatot a fű. Az esti séták, a csókok a padon, Jól esik, hát persze hogy hagyom. Mert rám talált az első szerelem, És mindörökre ott maradt velem. A vonatnál, ahová … Olvass tovább
Boldogsághoz éppen elég ennyi… Istenem, én áldom nevedet! Jóságos Vagy, szeretsz engemet. Adtál nékem négy szép unokát, Látni őket, nagy-nagy boldogság Általuk lett az életem teljes, A szívemnek valamennyi kedves, Anyaság után, Nagyinak lenni, Boldogsághoz éppen elég ennyi! Olyanok ők, mint egy csokor virág, Minden szálnak érezni illatát, Mindegyikben más-más ami kedves, Összegezve, valamennyi rendes! … Olvass tovább
Sárga rózsa A lelkem, mint egy rózsaszál, sárga színét bontja már. Amikor e virágszál, illatával hozzád száll. Gyűjtsd a szirmát két kezedbe! Őrizd meg a lelkem benne! Petőháza, 2009. 09. 28. Kissné Horváth Júlia
Gyűrött fecnik Gyűrött fecnik szerteszét rajtuk ezernyi sor, egyik sem pásztos szentbeszéd, ez könnyel írt emberi sors, egy költő vakító lázadása, gyermeki álmok csillaga, egy elme viharos áradása a világból lárma és zaj, baj és árnyék, s háború, s mindaz mi ellene van, mit más is látna, ha nyitná szemét, s nem lenne annyira vak! … Olvass tovább
KEZDET Hol a kezdet? – hol a vég? Megérteni oly nehéz. Örömünnep – születés, Komor bánat – itt a vég… Első léptünk – ingatag. Öregedő – csak ballag. Ifjúság – szerelem. Öregedés – feledem, Ki fogja most a kezem? Örömteli szép napok! Emlékek közt kutatok. Kezdeném újra! – Nem lehet! A végtelen idő egyre csak … Olvass tovább
Föl-fölrúgott nő Bájos hölgyi Vígh Tamara, Hétköznapon minta-ara, Ámde amint jön a weekend, Urára nem mondják: “Víg kend!”, Mert a neje futballcsatár, Ki a gyepen, mint kit tatár Kerget, száguld bőrgömbűzőn Hóban-fagyban, s napon (tűzőn!). Góljait ő bőszen ontja, S szanaszéjjel esik kontya, Amidőn rajt´ hajat dúl a Tizenegy fős örömgúla. Fia ordít: “Táncolj, anya!”, … Olvass tovább
Hova süllyedtünk? /Friss hír/ Tegnap a Metrón láttam egy ifjút, Nagy-magyarországos pólót hordott, Szívem megdobbant, ereje láttán, Szavak nélkül őt, magyarnak tudván. Érzem biztosan, összetartozunk, Némán tűrve, mi testvérek vagyunk, Utána nézve, szemem könnyes lett, Magyar bátorságból ez jeles tett. TV-ben bemutatnak egy sapkát, Nyolc éves kisfiú tulajdonát, „Bűnök halmaza” látható rajta, Árpádsáv, magyarok motívuma. … Olvass tovább
EMLÉK Anyám a konyhában állt Fakanál pörgött kezében Szívem egy jó szóra várt Gyűlölet tombolt szemében Megszeppenve komor arcát Könyörögve néztem Szeressen és öleljen át Esdekelve kértem… De újra könny lett Szombati ebédem. Bogárné Sárközi Ilona
– Mindenki azt hitte, hogy Neumann volt ott az agytröszt –jelentette ki bitang ábrázattal. Magamban jóízűen mosolyogtam. Abban a pillanatban haszontalanul megmerevedett az idő, és én teljességgel átéreztem, miért is szeretek megjelenni ezzel az érzelmi alkimistával bárhol az univerzumban. Mert roppant mód szórakoztató, tébolyult, és egyben tanulságos is a vele való társasági élet. Tigrisszemeiben olyanokká … Olvass tovább
Keserű szó Keserű szó mi lelkembe tipor Végigfut libabőrős testemen, Szárnyaszegetten fejem lelóg S nyelni a rosszat nem merem. Ki vagyok én ki tollat fogok Bánatomat versbe szedni meg? Talán ha fényem kihuny Jegyzik meg örökre nevemet? Az élet kemény, dacos, rideg! Ne hagyd hogy mindenek felett Ő irányítsa majd hited, Mert kimondani nem mered. … Olvass tovább
KÖZÖNY Érinteni akarlak… Szemed kérdőn rám pillant… Közöny ül az arcodon… Karom a semmibe hull… CSALÓDÁS Karjaimban ringatlak… Édes szóval altatlak… Szótalanul elfordulsz… Hangtalanul zokogok… VÁRAKOZÁS Oly régóta várok Rád… Üresen áll a szobád… Virágodnak szirma hull… Bíborszíne már fakul… Bp. 2009. Györke Seres Klára
Pacsirta szó Lombok között lomha szélben, Kis pacsirta száll az égen. Dalával a napot csalja, Olyan szomorú a hangja. Borús kedvvel jön a reggel, Sűrű sötét fellegekkel. Szél tépázza meg a fákat, Külön megráz minden ágat. Kis pacsirta fészkén ülne, Hogy a tojás ki ne hűlne Nem jött vissza, pedig várja, Hová tűnhetett a párja. … Olvass tovább
A fenyőfám Ablakomból, ha kinézek, Egy gyönyörű, sudár fenyőt látok. Mellette van még vagy három, De én csak ezt, az egyet csodálom. Az ágai, mint legyezők, Messze elnyúlnak a fa törzsétől, Mint menyasszony, tűl szoknyában, Ott áll fodros zöld ruhában, régtől. Télen ágát hó borítja, És a fények úgy csillognak rajta. Oly elegáns, olyan kecses, … Olvass tovább
Megrázó élmény 2008 szeptember 9.-én Ma szoros kapcsolatba kerültem egy PSZH-val. A lányok kedvéért:ez egy kétéltű harci jármű. A párom úgy gondolta, megpróbál életet lehelni bele. Amíg Ő a motorral vacakolt, gondoltam , megnézem belülről is. A magasságom: 162 cm, és 72 kg vagyok. Tudom, nem egy nádszál, de ez van. A fellépő nekem ágyék … Olvass tovább
Másik-világ Rongyolt lelkek véreres földjén, elmocskolt lábnyomok tovatűnt völgyén járok, s mint bombatölcsér rémiszt mit látok, nyakatokban most is ott a járom, fogva tart, rúghatsz akárhogy, lehetsz akár jobb akár bal az ostor úgyis középre csap! Az ki csal juthat csak feljebb, hiába tűnsz te az eszesebbnek, ha lelkiismereted és a törvény tart gúzsba, tarthatod … Olvass tovább
Gyermekmosoly Ahol gyermek kacag, ott a boldogság, Nem pótolja hidd el, soha semmi más! Ártatlan jókedve örömre derít, Enyhül a bánat is, az sem keserít. Hiába a sok kincs és a gazdagság, A gyermek mosolya, angyali, csodás! Nem érhet azzal fel semmi földi kincs, Mert ilyen varázslat, még a mennyben sincs! Ahol kis gyermeket ölel … Olvass tovább