Szerzőtársak: Bakos József – Kun J. Judit Új angyal született /Laskodi Éles Ferenc emlékére/ Zokog a szív és néma a száj Pedig kiáltani kellene: – MIÉRT? Szemünkből könnypatak csorog Lelkünkbe égetve emlékedet. Csendesen, őszinte emberként éltél Tűrve a sors kegyetlen játékát, Közben két kézzel szórtad felénk Szereteted színes virágát. Megnyílt a mennyország kapuja S tőlünk … Olvass tovább
REQVIEM Éles Ferenc emlékére Már dermesztő csend honol mindenütt. Csak a mulandóság gúnyos kacaja, mi dobhártyámon dobol… s e gyötrelmes érzés abroncsa, agyamat pattanásig szorítja. Már nem szállnak vágyak a széllel, a pusztulás árnyékában koszorúba font – örök álommá lényegülnek, s irgalmatlan ólomsúlyként, – hantodra terülnek. Már kőbe vésett a végtelen idő, fagyos – didergő … Olvass tovább
Miért kérted Őt? Miért kérted Őt? Ó miért? – Mondd uram?! Reménytelen átkokba fordul minden szavam! Nem hittem benned. Bíz’ már nem is fogok! – hisz eltemetsz Te mindent, s én mindent átkozok! Sújtson kezed! – tán én, csak én vagyok! – ki ítéletedhez, már szólni nem tudok. Lehajtom fejem, s a könnyem úgy csorog… … Olvass tovább
Hazajárnak a galambok Hazajárnak a galambok. Tördelt selyemtolluk fáradtan lobog. Turbékoló alkonyunkban mostan, az eső párkányokon lassan szemerkél – kopog. Felhők kékes szürkeségei, égnek képzelt darabjai csak ők. Letűnt korok dalnokai, fenn a légben szálló boldog hírvivők. Suhanva tova: Mi mindannyian csak árnyak vagyunk. Szeretünk – Gyűlölünk, megyünk – maradunk. Egy tegnapra emlékezve, egy mai … Olvass tovább
Halottak napján Lángra lobbant a fájdalom, Szívünket tépi minden ága. Fényárban úszó sírhalom, Szeretteink sötét világa. Viasz könnyeket sír a gyertya, Hullajtja fájó könnyeit, És a kemény hideg fejfa A mécs füstjétől könnyezik. Szemünkben apró lángok égnek, Csak csendesen imádkozunk, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozunk. Szabóné Gita Tigram
Édes-mostoha Öreg néne temetőbe hordja hulló könnyeit, koszorúzzák a sírboltot szívet gyötrő kínjai, fia fekszik a hant alatt, édes-mostoha, anyjára nem nyitja az öröm ajtaját, már soha. 2008. okt. 12. Polgárné Dornai Klára
Üzenet halottainknak Mostanában gyakran gondolunk reátok, Drága szeretteink, kedves jó barátok. Tömérdek történet tódul a fejünkbe, Ami emlékeztet régi életünkre. Sok-sok név kergeti egymást az agyunkban, Az egyik ott időzik, a másik átrohan. A szívünk csordultig tele szeretettel, Rátok emlékezünk, kik éltetek egyszer. Ma már a Jó Isten viseli gondotok, Éltek, csak más síkon, lelketek … Olvass tovább
MEMENTO MORI „ Ember ne feledd! Porból vétettél s Porrá leszel.” Ülök egy hanton. Ragyog a Nap. Pillék kergetőznek. Dalolnak madarak. Egyedül vagyok. Lelkemben csend Szeretteim pihennek Odalent. Virágot szórók sírra Velük üzenek. Könnyeim arcomra Hullnak, némán Szenvedek. Tudom! Sorsunkban rejtőzik Élet- Halál. Mégis lelkem egyre Csodára vár. Szívem vigaszt, reményt Keres, ám sors szava … Olvass tovább
Megtréfálva Pillanatok cirkusza az egész, mely néha éget, mint egy cserépkályha – ezt léha gyermekkorom ecseteli festményszámba: még, ha csak háttérzene is volt a folytonos szekérlárma, mindenki nagyon otthonosan kergette a kerékpárzajt a közönybe fagyott főtérre – szíven szúrt az időközökbe rakott valóság setét vára. Ebben az új világban az életem egy ócska mágnesszalag, de … Olvass tovább
Csak egy szürke kis ember vagyok ebben a kis országban. Élem a mindennapjaimat, dolgozom, szeretek, küzdök, nevelem a fiamat és élek boldogan. Ezek mind szép és jó dolgok, amikhez szükség van sok kiegészítőre is. Elsősorban jó kedvre, segítő társra, reményre, szeretetre és a végére hagytam ugyan, de pénzre is. Amiről beszélni szeretnék, pontosabban írni ebben … Olvass tovább
Ült az ágyon és hallgatta a csendet. Gondolkozott. Vajon hol rontotta el? És miért ő? Miért éppen ő? Két héttel korábban… Már régóta azon rágódott, hogy regisztráljon-e valamelyik társkereső oldalra. A munkatársai azt mondták, érdemes. Akár név és kép nélkül is, hiszen akkor azt tesz, amit akar – anonim maradhat. De az nem az ő … Olvass tovább
Nagyanyámhoz Mikor életem vad viharában, beszippant fájdalom és bánat, Hozzád megyek a temetőbe, megnyugvást Tőled remélve. Mindig Te voltál ki megértett, mikor lelkem úgy szenvedett. Ölelő két karod, enyhet adott, Te űzted el mamám a bánatot. Sok éve, hogy tőlem elmentél, de hiányod örökké bennem él! Távoztál súlyos kínok közepette, fájó emlékként lelkemet égetve. Olykor … Olvass tovább
Fanyarforradalom Oktass ki, vén idő, poshadt perceim kuporognak felettem- Izgága köröm galopp, Ahogy zománckönyökkel nekiveselkedhettem kifent fluszpapírok krémszivárvány tövén: a púderburkos életnek. Csucsog a pódium, Egy vekni agyagbuborék pózolva viháncol- S ahogy a póznagombolyagon a pasztelkukorékos, Csillogó kárókatonák párája szivárog: Kujon kajtárkodók véreznek. Meglármázott akvarellpempők feltámaszkodnak a sóvirágbálványnak- Jáde csíkos szélládák dübörögnek, Toporzékoló turbinák írmagján … Olvass tovább
Ábrahámtól, Jákob, és Józsefen át… – mostanáig… Kék lagúnák tiszta tó tükrében Felhőt fodroz már az égi táj – A zöld mezők lejtős tengerében Legelészik egy bolyhos birkanyáj… E táj oly idilli, pulikutyák segítik pásztorait Este pedig karámokba terelik e kis sereg hadat’ A pásztorkunyhóból kék füst száll az égre – Sötétedik. Kigyúlnak éji lámpásul … Olvass tovább
Irigység Az irigység, rút szenvedély, Neki teret ne engedjél! Aki irigy, maga szenved, Nincs öröme, és csak senyved. Eleped, ha mást öröm ér, Együttérzés, az többet ér. Örülj társad sikerének, Nemesebb lesz a te éned! Az irigység, gonosz dolog, Örömöd is kockán forog. Silány érzés, szíved vérzik, Gonoszságod mások érzik! Kövesdi Ferencné: Teréz
Naplemente A nap mielőtt lenyugszik, búcsút int a tájra, Visszanéz, mert érzi, még valaki várja. Rátalál, és simogatón átöleli csendbe, Szó nélkül nem megy el, ez az élet rendje. Amikor majd mi is a nyugovóhoz érünk, Még egy búcsúszóra biztos visszatérünk. Mi lesz az a szó, mit elhagy az ajkunk? Amikor egy szempár könnyesen csügg … Olvass tovább
MARIKA /Kishúgom emlékére/ Nehezen fog a toll. Papíron elakad. Lelkemből fakadnak A szomorú szavak. Kishúgomról írok Róla emlékezem. Míg soraim róvom Könny csordul szememen. Negyedik gyermekként Született családba Ő volt Édesanyánk Beteljesült álma. Gyermekként, nagylányként Vidám, dalos kedvű, Arcát beragyogta A mosoly és derű. Anyánk elhunytával Szíve meghasonlott. Férjjel, gyermekével Külföldre távozott, Idegen országban keresve … Olvass tovább
Féktelen sodrás Állok a folyóparton a sors keze űz, szomorúbb vagyok, mint tucatnyi szomorúfűz. Előttem a féktelen sodrás, mögöttem a zavaros múlt, a holnapi hírlap majd hozza: „Egy középkorú nő kimúlt.” 2008. júl. 12. Polgárné Dornai Klára
Már nem először hallottam és olvastam arról a kutatások által bebizonyított tényről, hogy a fokozott művészi hajlam és alkotóképesség nagyon gyakran jár együtt a „bipoláris” betegséggel, amit régebben mániás depressziónak neveztek. Erre a tudósok kiemelkedő személyiségek életrajzát tanulmányozva jöttek rá. A tanulmányból kiderült, hogy a híres emberek több mint felének volt közepes vagy súlyos mentális … Olvass tovább