Kérlek melegíts. Melegíts, mert fázom hideg már az este. Takaróm felhajtom lényedet keresve. Biztatlak, találd meg esténként az ágyam. Duruzsolj fülembe borzongató lágyan. Szikráidat szórjad lángoló varázzsal, izzó szenvedéllyel, égető parázzsal. Hozzád bújok akkor! Ölelem a tested! Halovány arcomat rózsaszínre fested. Levetem ruhámat, Te vagy már a máglyám. Melegedre vágyom csodás cserépkályhám. Szabóné Gita Tigram
Közmondásvers Nem rest, aki korán kel Bár aranyat mégse lel Kétszer fárad nem vitás Mikor másnak vermet ás. Verébnek a bagoly mondja Addig jár korsó a kútra Ha káröröm célt talál Kölcsön kenyér visszajár. És a hazug bár hogy fut Döcög alatta az út Nem a sánta kutya bánja Elbotlik, mint a ló lába. Kondra … Olvass tovább
SZERELEM Szemébe néztem…elvesztem… Szívem megsúgta: szeretem! S mint bódult pille kit Gyertyaláng emészt el… Ölébe hulltam csendesen… Budapest. Györke Seres Klára
Délidőben… Itt vagyok jelenleg, sűrű erdő szélen.. Fúj a szél, felhőket űzi, hajtja délnek.. Megálltam, csendesen nézem e szép tájat! Szívem környékéről távozik a bánat! Ha tudnám, leírnám Egy gyönyörű, versbe… Kevés ide a szó, nem pazarlom erre.. Itt lehetnél te is.. nézhetnénk ezt ketten Ide hívlak kedves eljöhetnél egyszer… Kósza gondolatok újra máshol járnak.. … Olvass tovább
Ahol én élek Olyan helyen lakom, hol a hegyek kékek, Egymást átkarolva, szeretetben élnek. Csodálatos fáin madarak fészkelnek, Hangos csicsergéssel vígan énekelnek. A Koporsóhegy és a Némahegy hallgat, Fáik susogása sok titkot takargat. A Köves-hegy, Szárhegy, Várhegy és Magashegy, Szép sorjában állnak, nézni őket nagy kegy. Ha rájuk figyelek, boldogságom érzem Egyre csak növekszik, s … Olvass tovább
A kórház előtti parkolóban leállította a kocsit. Próbált közönyt erőltetni magára. Nem sikerült. Szinte félt attól, amivel szembe kellett néznie. Pedig már annyiszor megtette ezt az utat. Nem lehetett megszokni. Behunyt szemmel pontosan fel tudta idézni a tábla szövegét a barnás színű téglafalon. III. Krónikus Belgyógyászati Osztály E épület, kék keretben, fehér alapon, kék színű … Olvass tovább
Az őszi park magánya. Naponta járom az utcát, a parkot. A jó idő az, ami gyakorta vonz. Magam mögött hagytam már az utca sarkot, Csodálva láttam, a fák ága bronz. Ritkuló lomboknak szakadt ruhája Az ágakon rozsdásan csüngött alá. Altató dalával a föld, aki várja, Biztosan magához szólítaná. Sugarát lopom a búcsúzó napnak, Az, nyakamra … Olvass tovább
Minek a szív Minek a szív… hogy mindig fájjon? Hozzád mindig Visszajárjon? Nem kell énnekem! A szerelem és az álom… Tőlem mindig messze járjon Nem kell énnekem! Magyar nóta Szóljon szépen… Csillag legyen fenn az égen.. Legyen egypár csókos éjjel.. Bor és pezsgő Folyjon nékem… Ennyi jut nekem! Néha egypár Boldog óra… Hogyha vágyom Forró … Olvass tovább
Elmúlt a nyár és az ősz is… Beborult az Ég kékje, Minden borús, csúnya, szürke! Esik eső, ázik minden, Jobb kilátás, holnap sincsen. Elmúlt a „vénasszonyok nyara”, Minden ember siet haza. Megperdül a fa levele, A szél nyargal tova vele. Szarkák gyűlnek a diófán, Hullik dió mára is tán… Sok kis veréb leselkedik, Falatkáért ügyeskedik. … Olvass tovább
November végi… /Tigramnak ajánlom/ November végi nyáridő, Alkalom éppen kedvező, Körbe nézek, mit tehetek? Ott a nagy csicsóka erdő, A kis sámlit, ásót viszem, Azon van az ülőhelyem, Meghúztam a derekamat, Nyújtogatom már a kezem, Ásóvillám jó eszközöm, Máris mélyre földbe döföm, Kifordul a sok csicsóka, Mosolyogva reám köszön, Dolgozik az ásóvilla, Én is, amíg … Olvass tovább
Négy versszak alatt a Föld-negyed körül Vacogok a sarkkör körül, Jégkockul egy pingvin dózis, Eszkimó csak, aki örül, Lefagy itt még a Windows is! Na most kiborul a Billy, Rég láttam ily levert Gates-et, Ilyenkor távozni illi- -k, taxit hívok s sízek két cet Hátán over the great ocean, Ahol vár rám jó my Bonnie, … Olvass tovább
Volt és lesz A bizalom nagyon kevés, Mert kell mellé a cselekvés, Hiába bízol bárkiben, Magától nem lesz semmi sem. Gesztenyéd, ki nem kaparod, Megenni azt te nem fogod, A sült galamb se repül be, A szádba vagy az öledbe. Vedd észre végre magadat, Kell hozzá sok-sok akarat, Kijelölt célok, küzdelem, De nem kell hozzá … Olvass tovább
MAGÁNYOS FENYŐ A magányos fenyő, erdőnek királya. Messziről magaslik büszke koronája. Napsugár csókolja, szellő simogatja Viharral szembeszáll, nem adja fel soha! Büszke koronája magasodik égig Derekát ölelik apró facsemeték… Gőgös büszkeséggel uralja a tájat Megvetően nézi a szerény kis fákat., Zúgása elűzi a szelíd madárdalt. Ágai tövisén nem fészkelhet madár Élete társtalan, magányos gőgjében Barátra … Olvass tovább
A gyermekek szocializációja a társadalomban úgy megy végbe, hogy a gyermekek megfigyelik és leutánozzák a körülöttük látott világot. Így sajátítják el a társadalom életében való részvételhez szükséges szabályokat, viselkedési normákat. Ez a megfigyelés, tapasztalatgyűjtés a mozi, a film létezése óta nem csak a körülöttük lévő személyesen megélt világra terjed ki, hanem a filmekben látott világokra … Olvass tovább
Szállok a felhőkkel Szállok a felhők ölelő karjában gyönyörködöm a színek játékában. Látom a lenyugvó nap sugarát arcomon érzem a szellő fuvallatát. Ringatózom halvány reménysugárban fodros bárányfelhő ölelő habjában. Halvány lámpafény hív csalogat falak és üres folyosó látja kínomat. Feltörő sóhaj szívemben fájdalom szétfoszlott álmokért céltalan lázadok. Bizakodás, küzdés élni akarás Összeszorított ajkak szívdobbanás. Késő, … Olvass tovább
Szerzőtársak: Csató Gáborné és Csató Mihály A szülői házból hosszú út vezetett a trónig. Mesének mese volt, ha nem is nép-, hanem tanmese. Tudatos, törtető ember lett belőle, aki nem akart emlékezni rá, hogy honnan indult, csak azt tartotta fontosnak, hogy hova kívánt eljutni. Nem volt különösebben okos, de a józan paraszti ész dolgozott benne. … Olvass tovább
Hűvös reggel volt, bár igazán ebből nem sokat észlelt. Izgatottan sietett az irodája felé. Ma nagy elismerésben részesíti a cég. Régen várta, de mégis meglepődött rajta, hogy lám, ezt is elérte! Az utcák kockakövei máskor bosszantották. Sokszor az járt a fejében, nem igen sétált még ennyi rés és szintkülönbségecske fölött, aki ezt építészeti remeknek kitalálta. … Olvass tovább
Pár évtizede már a „csendes őrültek” táborához tartoztam, mikor találkoztam az igazi kocahorgásszal. Igen, az illető személy valóban az volt, mégpedig így egybeírva. Nevezzük el hősünket Dezsőnek, hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét, a névazonosságot illetően. Dezső, a barátom sógora volt. Jól szituált pesti tisztviselő, aki számára a drága horgászfelszerelés megvásárlása nem … Olvass tovább
Nem érdekel… Nem érdekel, mint mondanak, Rossznak, vagy jónak tartanak, Utálnak, avagy szeretnek, Esetleg, viszont szeretnek, Mindig csak a megfelelés, A másoknak való tetszés, Korlátok és jól neveltség, Megterhelő, semmi kétség, Szép ruha és jó frizura, Kultúrember szimbóluma, Mint színházban a színészek, Fals mosollyal reád néznek, Magadra vagy utalva? Mindenről már lemondva? Várakozva megváltásra? Békés … Olvass tovább