Megbékélt szívvel

Az anya, nagyanya és dédnagyanya, aki szinte gyermekkorától kezdve még 80 éves korában is dolgozott, az utóbbi hónapokban lefogyva, szinte mozgásképtelenségben töltötte napjait. Férje 23 évvel ezelőtt hirtelen halt meg agyvérzésben, azóta fiatalabbik fia családjával élt. Betegségében menye, fiatalbbik gyermekének felesége ápolta. Megházasodása után az idősebbik fia kirepült a családi fészekből és családot alapított, de … Olvass tovább

Téli álom

TÉLI ÁLOM Porba hulló emlékeink vegyülnek a sárral éltet adó reményeink sodródnak az árral. Emelj ki a szürkeségből mert hervadni látszom tél karmából menekíts meg, ölelésre vágyom! Jégvirágos rémálmaink eltűnnek a nyárral megtorpanva odébbállnak a tegnap viharával. Csókjaiddal melegíts fel! eper íz a számon tél derekán felébredek melletted nem fázom.

Hajnalban…

Hajnalban… Hajnali három van.. Fekszem az ágyamban. Ideje felkelni már! Kicsit , a munka még vár! Hűvös az éjszaka. Ködből szőtt paplant ma! Erre egy lélek se’ jár… Csak a hold mosolyog rám’ Csendesen ballagok… Éj neszét hallgatom! Mint pillangó , suhan az éj… Viszi , vágyam üzenetét! Egyszer ,majd eljutok, Hol élsz még nem … Olvass tovább

Teremtő ember

Teremtő ember A léttalány talaján talán válaszok nőnek a kérdésmagból, hangból fényből létből mindenféle kesze-kusza érvből, mi embert érdekelt,s amiért kétkedett, most mamutfák nőnek magasan a felhőkbe, hová nem lőnek űrhajókat, mert koronája nem a tejútban, nem az Orionon se más csillagúton fel nem lelhető mert a teremtő ész galaxisába nőnek ők gigász’an az emberelme-világban, … Olvass tovább

Útra kelnék

Útra kelnék De jó lenne messze menni, messze más határba. Csizmám talpát meríteni az utak porába. Kísérőm a szél lehetne, amíg el nem fárad. Szomjam oltaná kulacsom, amíg ki nem szárad. Perzselő nap sugarától felhő lenne árnyék. Esőverte ruhám alatt talán kicsit fáznék. Zsendülő fű lágy ölében lelne rám az este. Takaróm lőn éj sötétje, … Olvass tovább

Perctelen

Perctelen Mezítelen somfordáló agg idő, Köröttem roppant életgubacs ömlik a szemünkbe az acélhabos hajcihő: Súlytalan sikereiden ványadtan félreugatsz. Kacagó, tarackos enteriőrök, Kacéran sarkadó iszapburok sáncolja bundásparazsú emberi rőföd: Ha ezt előre tudom, inkább visszabújok. Zizegő zajcsűrök zsugorban kapálnak, Csupornyi, csőszfaló baglyasság kókadozik, ahol kérges kalyibák kalapálnak: kengyelfutóvá mállott az aljasság.. Szélevő, dús fenegyerek: Kapard le … Olvass tovább

Boldog emlék

Boldog emlék Nagy szemű hópihék sűrűn hullnak végre! Nekem ez a legszebb mindig csak a télbe. Olyan nagy, csillogók, kesztyűmre, ha szállnak, Csodálom formáját e kristály virágnak. Arcomat feltartom, és boldogan hagyom, Hogy a szép nagy pihe rajta elolvadjon. Imádok sétálni ilyenkor a hegybe, Két karom kitárom, s forgok csak nevetve. Szabadság érzése tölti be … Olvass tovább

Tél a tanyán

Tél a tanyán A szél süvölt, Fagyos a föld, Mindent borít a dermedt takaró, A hó. Csupasz az ág, Fáznak a fák, S a láthatatlan végtelenbe fut Az út. Embernyomok Nem láthatók, Reménytelennek tűnő szürkeség Az ég. Váratlanul Egy fürge nyúl Ahogy feltűnik, úgy el is inal Hamar. A hó alatt Már mag dagad, S … Olvass tovább

Egyet kérek Tőled én Istenem!

Egyet kérek Tőled én Istenem! Ha, csak egyet kérhetnék Tőled Istenem, Akkor a Családomat áldd meg énnekem! A magam részére, nem kérnék én semmit, Te, csak őket szeresd, tégy meg nekem ennyit! Gyerekek és szülők, boldogok legyenek, Egymásért, hogyha kell, mindent megtegyenek. Érezzék családjuk óvó melegségét, Minden körülményben biztos segítségét. Ahova, nagyon jó, mindig hazamenni, … Olvass tovább

Otthon jártam (Szeptember végén)

Otthon jártam… (Szeptember végén!) A somogyi dombok között, kocsim vígan halad. Nagyon siet, már magától, ismeri az utat. Miért siet, oda haza, senki már nem vár rám. Három éve ott e kisház. csend övezi, árván. Nincs már nyüzsgés, gyerek zsivaj, kacagós, szép este. Járnak Ők itt gondolatban, néha persze-persze. A fák nőnek, fű is zöldell, … Olvass tovább

Nincs másom

Nincs másom Nincs másom kívüled ócska, tépett, foltozott álmodás. Talpam alatt “százezer út” göröngye, mégis mind visszavezet hozzád. Nyárból őszbe is csak feléd s ha befurakszik kabátom alá a tél, szívnek melege, mondd, leszel-e… s leszek-e még… Mardi Miriam

Szerelmetes Sándorbátya

Szerelmetes Sándorbátya Február havát írtuk. A szó szoros, igazi értelmében is. Óriás pelyhekben hullott a hó, már második napja. Reggeli hírekben, sorban sorolták azokat a falvakat, amiket a magas hó, és az éjszakai hófúvás elzárt a külvilágtól. Már kb. 50 cm magas volt. Csapásokat vájtunk a magas hóba, hogy eljuthassunk az ólakig. A szárnyasok nem … Olvass tovább

Éjjeli boldogságváró

Éjjeli boldogságváró Sarlós a hold, izzik az udvara, tiszta a lég, ide hallik bölcs szava, s míg távoli fényeken játszadozik a lét, bennem valami énekel, s táncra kél a remény! Jéglehelletü reggeleken, pirospozsgás arccal, pezseg a vérem, érzem nem bírok magammal, gyűröm hideg telem, mielőbb múljon, várom tavasz szerelmem, hogy üdén ölembe ugorjon! Hulljon kristálylepel, … Olvass tovább

Hazamegyek

Hazamegyek Egy hét talán, és újra átölellek, Mögöttünk fél év, változtál-e hát? Szép, szép a szó levélben, hogy szeretlek, De sokkal szebb lesz, ha én adom át. Ott vagyok-e mindig a szívedben, Melegít még a tavalyi nyár? Vagy valaki más ölel helyettem, És csalódás, ami hazavár? Szeretném, ha most is úgy szeretnél, Mint akkor a … Olvass tovább

Természetvédelem

Természetvédelem Fél méteres és gyökeres volt a kis fenyő, Gondoltam majd kiültetem tavasszal, s felnő. Hat méteres, méltóságos, fenyő áll a kertbe, Kis madárkák fészket raknak és megbújnak benne. Mért kell mégis elpusztulni annyi fenyőfának? A szívemet szomorítja érettük a bánat. Sok-sok év kell mire megnő a kivágott fenyő, Melynek sorsa Karácsonykor ugyancsak veszendő. Igen … Olvass tovább

Álomképek

Álomképek Sohasem szabad haragudni rájuk, Kik megöregedtek, s csalóka az álmuk. Álmukból ébredve megremeg a szájuk, S prószát enni van éppen óhajtásuk. Te felkutatod értük a régi recepteket, Bele sütöd-főzöd minden szereteted. Büszkén, boldogan elébük helyezed, S dicséretre várva az arcukat lesed. S látod a bánatos csalódott szemeket, Ez nem olyan, amit az álmukban ettek! … Olvass tovább

Selejtezés

Selejtezés Évek óta papírhegyek Bántják a szememet, Átvizsgálni, kidobálni, Nincs idő, nem lehet, Kapóra jött balesetem, Ráérek mindenre, Elmélázva, lelassulva, Piszmogva, pihenve, Milyen hévvel, szorgalommal, Róttam a sorokat, Valóságos megszállottként, Üldöztem célomat, Táskaíró kicsi gépem, Megdolgozott velem, Így készült első, két könyvem, Elfáradt mindenem. Harmadik könyv Internetre Lassan áttelepült, Elkészült, de váltakozva, Örömre, méreg ült, … Olvass tovább