Látni, s érezni… Ébredő lelkem nyitja pilláit Színek tarka játéka az élet… Ellöki hát a sötét árnyait Nyitott szemmel nézni – csak a szépet… Messze hajítja bicegő mankóit A madárként szárnyaló képzelet… S ha a vak éj teríti bársonyát Puha keze mindent álomra int Kitárja mesék csillagkapuját Szememre szikrázó varázsport hint… Szivárvány ível üveghegyen át … Olvass tovább
Tavaszi zápor. Tavaszi zápor arcomon patakként csorog. Házak tövében a lámpák fénye ácsorog. Csendes a város, víztócsát ölelget a tér. Mikor az este kopott ruhája földet ér. Sietve lépek, ruhámon susog már a víz. Ajkam szegélyén sós nedvet kínálgat az íz. Ázott hajamba hideg fésűje még befér. Mikor az este kopott ruhája földet ér. Tavaszi … Olvass tovább
Kalitka… Sötét lepel, csendes égen Halk zörej a meszességben Eső csepp a semmiségben Csillag szalad fenn az égen Lelkem fájó gondolata Éji madár csicsergő dala Maradj még lelkem nyugtató sugallatja Szelek üvöltő zaja Szoba sarkát beragyogja Szívem már az idő rabja Kalitkában az ítéletet várja Láncát ide-oda húzza Lelkemet a föld alá húzva Magány örök … Olvass tovább
Örök érzés Vérzik a szívem! Egy ócska rongydarab, mit félredobtak: hisz, értéktelen kacat! Nem selyem nem bársony, kusza gombolyag, az isten szőtte tán vagy száz pokolfajzat! Ki tudja: szóljon, mondjon igazat! A látszat sokszor csal, mint bármely kirakat. Hisz vérző szívem nem ócska rongy és kacat… Mit félre dobhattak! Érzése megmaradt. Müller Róbert
ÖRDÖGI TÁNC Táncol a szíved. Valcert jár Benne egy kisördög bujkál Markol a szenvedélyvarázs Kalapját emeli a vágy Boldogság néma ördöge Hozzád bújik. Karja ölel Röpít téged, el,- messzire A szárnyait szétterítve Csillagok felé magasra Angyalok közé a holdra Ott édes a boldogság csók Szerelemnek lágy dala szól Ugye tudod? Ugye érzed? Veled elröpül az … Olvass tovább
Requiem Ringatózik puha, meleg lágy folyamban, nem látszik ő, még olyan parányi, mégis ott van. Csupán csak sejtés, ami lehet régi vágy, vagy félsz. Nem tudja senki, de már ember vagy, és élsz. Múlik az idő nagyon, mi sürget egyre. Küzdöttek végsőkig érted, vagy várhatsz a kegyre? Makacs gyötrelemre vagy magad az édes válasz? Munka … Olvass tovább
Szememben élsz Néha szeretnék ott lenni, ahol Te vagy. Néznélek – csak a szemem szeretne. Beléd kapaszkodva figyelne – mozdulatodat, kezedet, ahogy érinti, megfogja a tárgyakat. Mellkasomon belül érted rázza csontbörtönét a vágy. Mintha láthatatlan szálakkal fércelődnék hozzád. Te vagy most minden papírra rajzolt gondolat, mely szüntelen, szelíd csobogással feléd árad. Olykor nappalok fényénél velem … Olvass tovább
Ébredés Már hasad a hajnal. Pirkad az ég. Északi szél szárnyán, Menekül a tél. Még álmodik a jégcsap Az eresz alatt, S fák között a hó Még rejtve marad. Hóvirág-üzenetet Küldött a tavasz. Üzeni: itt van már A kertek alatt. Délben a dombok Úgy virulnak sárgán, Mint mikor aranypor Csillan a nap hátán. S a … Olvass tovább
FÉLRE DOBVA Félre dobva büszkeségem Templom felé halad léptem. Nem érdekel ki, mit gondol? Élte során földi úton. Bennem is ott élt a kétely A mennyekben én se hittem. Lázadozott ifjú szívem Anyám szavát elfeledtem. Ám ahogy az évek teltek Szívemben dac, szelídebb lett. Eszembe jutott jó Anyám Imával altatott hajdanán. Rájöttem, kis porszem vagyok … Olvass tovább
Halloween Vidáman száll már az ének, Kacagva jár sok táncos láb, Jönnek ifjak, jönnek vének, Halloweennak áll most a bál. Összebújva, kapaszkodva Járja Anna, járja Bálint, Ördögűző maszkabálon Párt találjon, arra számít. Csak a szél ne hozzon havat; (Medve jár a kertek alatt) Északon fenn Labradorban, Született egy sárkánygyerek, Sikolyát a szél felkapta, Görgeti a … Olvass tovább
GYOMOK KÖZÖTT Mit mondhatnék még Neked? Mi érdekel? Felelj! Érett asszony életre hívott, az utca felnevelt. Szélsebesen, alattomban kilöktek egy ajtón, vaskapu lakatra zárva, nyikorgását hallom. Hidd el, az én hátam mögött nem lapul meg senki, nem vezeti kezem az Úr, csak sejtem, mit kell tenni! Kisimítom emlékeim bűnös árnyait, mint édesanya mosott ruha gyűrött … Olvass tovább
Nagyon belefáradt a reménytelenségbe, értelmetlenségbe. Hetente háromszor járt a kórházba. Már két éve. Szomorúan ment és fájt a szíve, mikor eljött. A frissen esett hóban gépiesen lépkedett. Nem várhatott gyógyulást, felépülést – csak a végét. Mindenkinek jobb lett volna már. Tavasszal változás történt. Tettek egy lépést előre az úton. A lélek már régóta nem működött, … Olvass tovább
Hétfőn reggel, morózusan kelt fel a rádiós ébresztőóra hangjára. A hét első napja, általában is nehezen indult. Ez alkalommal pláne, mivel ólmos fejfájással ébredt. Már álmában is, „vigyázzban” állt a szőnyeg szélén, a főnöke irodájában, hallgatva a fejére zúduló szokásos dörgedelmeket. Kezdetektől rühellték egymást. Van úgy, hogy az ember első látásra zsigerből ellenszenvet érez a … Olvass tovább
– Tessék jönni! – Szóltam ki az elkeseredett harmincas nőbeteghez. Komor arccal nézett a főorvosra, miközben halk köszönéssel átnyújtotta a leleteit tartalmazó nagy borítékot. Az szótlanul kivette és a fény felé fordítva csóválni kezdte a fejét. – Hát sajnos a gyanúm beigazolódott, kétségtelen, hogy daganat! – Nézett a fiatalasszonyra. – Szóval rákos vagyok. – Nyugtázta … Olvass tovább
Edina sóhajtott, miközben kinézett az ablakon: látta, hogyan suhan el a táj, a fák hogyan futnak versenyt a sötétszürke felhőkkel. Hát persze, zuhogni fog… azonban már nem bánta – legalább az eső majd elmossa az emlékeit, elmossa a múltat… De mi mást tehetett volna? Ő harcolt, amíg erejéből tellett, küzdött, amíg csak tudott, mindent megtett … Olvass tovább
Korai tavasz! Szép az idő, tisztán ragyog a reggeli nap. Sugara, hol nem ér a szél lágyan simogat. Jól esne egy hosszú séta… vár rám a határ! Foga van még az időnek, kell meleg kabát… Tél egykönnyen nem adja fel, elmegy, s visszatér. Hol szelíden, hol süvítve vele van a szél. Eke nyitotta barázda könnyen … Olvass tovább
Minek? Néha kóborolsz álmok útjain, Elűzöd fejedből a gondokat, Szállsz felszabadultan, álmodsz ébren, Minek? Miért csalod meg önmagad? Aztán zuhansz le a földre, Minden erődet összegyűjtve, Húzod a gondok szekerét nyögve, De sohasem hullanak a könnyek. Szájad sarkába mosolyt ültetsz Mit az erő és kitartás gyökereztet, S rájössz, hogy éltél, hogy lehess Értéket faragtál tetteiddel … Olvass tovább
Felvételi Feszültség a levegőben vibrál, fiú és lány, esélyeket kalibrál. Kipirult az arcuk, hófehér szájuk. Jövőjük tétje, nyomja a válluk. Nem egyszerű diáknak lenni, új iskolába, jó pályára menni. Megannyi kérdés, rá a felelet. Tudhatja mind, ki tanult eleget. Izgatott, toporgó új cipős lábak, válaszokat formáló, remegő szájak. Szülői bíztatás, utolsó tanácsok. A gyerek hárít, … Olvass tovább
Tavaszodik Odalent a mélyben Valami koppan, Fülelek s a szívem Erősebben dobban. Távol a sötétben Fényes szikra lobban, Talpam alatt egy Száraz ág roppan. Hirtelen zúgni kezd Az egész erdő. Tűzbe borul tőle A gomolygó felhő. Vöröslő ég alján Búcsúzik a tél. Tavaszt kerget felém A keleti szél. Kondra Katalin
Kint élesen sütött be a kora délutáni nap a foglalkozó szobába, ahol már kinyitották a kiságyakat a gyerekek a délutáni pihenőre. Le is feküdt mindenki. Volt, aki a szemére húzta kis takaróját, hogy közben bekaphassa hüvelykujját, mert az olyan nyugtatóan hozza szemére az álmot. Éles suhogással húzta be a sötétítőfüggönyt a dadus, és körbenézett a … Olvass tovább