Az lehetsz Mágusa magánynak, Élete mennyországnak Hogy teszed? Bajoknak tudója, Hallgatag tudósa, Hogy lehetsz? Nincsnek kincse, Senkinek mindene Hogy leszel? Semmit, és mindent? Igent és nemet. Hogy veszel? Kevés és minden, Senkinek nincse. Az lehetsz! Budapest. 1983. Tátos Gyöngyi
Ti szomorú fűzfák Pillants oda kedves, ott a patak partján, Hol a vadvirágok virítanak tarkán. Két szomorú fűzfa ágait lehajtja, Kapaszkodó törzsét sűrű föveny tartja. Mámorban fürödnek zöldellő illatok. Szomorú fűzfák, ne sírjatok. Egy kis padot látok ágak közt megbújva, Ugye te is látod, mikor a szél fújja? Szétnyitja függönyét zöld lomb ruhájának, Táncolnak ágain … Olvass tovább
Poklok poklát Fájdalom mit csak veled élek át, megmászom pokolnak tornácát! Hegyszirtjének legélesebb csúcsát. Szaladok földön s vízen át, s úszom át lelked óceánját. Fájdalom mit veled élek át, s járom e földi élet legkegyetlenebb útját. Szívemet ezer kicsi fullánk szúrja át. Ketrecben mint veszett állat, lelkem úgy várja halála napját. Hogy örökre megszabaduljak s … Olvass tovább
Szajha élet Tegnap összefutottam vele az utcán. Az élet volt az. Jött velem szembe, Egy nyári délután. Frissen, lengén öltözve vágtatott, Szakadt ruhában, Arcán széles mosollyal, S tovább robogott. Csábos szóval szédített napestig Minden útjába kerülőt, Férfit vagy nőt. S rájuk borította lepleit. Ha úgy hozta kedve, befeküdt az ágyba. Nappal, vagy éjszaka, Válogatás nélkül, … Olvass tovább
TÁ-TÁ TI-TI TI-TI TÁ! Jégtábla hegyek a szívemet sokáig bezárva tartották Ám egy napon, távírati sms-ben morze üzeneteket kapott TÁ-TÁ TI-TI TÁ Nem gondolod, hogy hóban, fagyban, vacogó jégben, már elég volt? Szíved nem érdemelne tüzet meleget, – mely eddig úgy fázott ? TÁ-TÁ TI-TI TÁ Morze jeleket amint vettem jégpáncélból gyorsan kiléptem A rianásra … Olvass tovább
Kegyetlen az élet Kilenc hétig imádkoztam: fejlődj szívem alatt! Kilenc hétig testemmel védtelek, óvtalak! Mint édes kis cica, néztél – világra hoztalak Arcocskád feledtette, a hosszú hónapokat. Aztán lépteid figyeltem, ott voltam veled! Selypítő szavaidra, feleltem neked. Tanítottam mondókát, mesét és verseket Bármit szerettél volna, boldogan vittelek! Lassan felnősz, 15 év! Meghallom szavad Próbálom elmondani, … Olvass tovább
Sosemvolt szerelem Köddé vált szerelmet Őriztem szívemben Éreztem él bennem, Akartam, elhittem. Ragaszkodtam hozzá Mint madár az ághoz, Haldokló az utolsó Meleg napsugárhoz. Amikor másnap lett Az utcákat járva Megláttam őt, milyen A szürke valóságba. Szeretett, úgy ölelt Mint soha azelőtt. Sírtam, mert nem én Voltam karjai között. Összeomlott bennem Sosemvolt szerelmem, Már nem akartam … Olvass tovább
…valahol, valamikor… A közöny álarca mögé bújok, hogy ne lássa senki a bánatom. És csak a sors fura, kegyetlen fintora, hogy magamat egy szebb jövő képével áltatom. Miért bántanak a hazug szavak? Miért kel fel a Nap, ha nincs egy pillanat, ami veled közös marad? A szokás hatalma jól tudom, hogy mint egy kisgyerek a … Olvass tovább
Képeslap az Istenek szigetéről „Selamat Datang!”* Így köszöntött minket A reptérről jövet a felirat, Egy posztos rendőr mosolyogva intett: Szabad az út a díszkapu alatt. Itt vagyunk hát, a déli féltekének Eme csodás és buja szigetén, Hol smaragdzölddel vegyülnek a fények, És vulkánok merednek feketén. A szállodánk egy vadregényes dzsungel, Százféle pálma sűrűjébe bújt, Árnyékos … Olvass tovább
Kiért áldom Te templomom oltára, ki elé lelkem szőnyegét terítem imára hajló térdel, kiért áldom a lélek kínját, mert kevés érted bennem az érdem, hogy éltem hídját lépd, mert ingatag lóg az magam partjai közt kifeszítve… Segítene tán, ha csodák lennének, s tennélek szép baldachinos ágyba, látva fényeden ahogy a beteljesülés csuprát bennem merítve oltod … Olvass tovább
Valóság Megcsípem magam Nem álmodom Odakint tavasz van, Idebenn lassan Felolvad a jég. Ha tudnék sírni Nem írt volna Műkönnyet az orvos, Nevess! Ez úgy igaz Ahogy kék az ég. Kondra Katalin
Borsódzás visszakézből ver visszhangot délibábom, flegma vállrántással, kiabálás, gyomorgörcs hangtalan, nagyapám háborús fülvédője falaz, mert a borsót sem hallom meg, pedig hányják, hányják, rám, és állom vakolatlan, mert köznép vagyok, sercintenek lassan engedi csak el magát halántékom erében a lüktetés, kövesedik szívem koszorúja, apám hagyta rám, fogait pedig anyám, bölcsen teszed, mondta, ha a virágokat … Olvass tovább
A Magyar Kultúra napja alkalmából Nem ünnep ez ma már, csak egy emlékezés, Azokra, kik éltek, s harcoltak a honért. Tollakat pengetve, vívott lelkesedve, Hogy magyar nyelvében éljen a nemzete. Emlékezzünk hát a magyar kultúrára, Annak dicsőséges, régi, szép múltjára. Amikor Kölcsei a Himnuszt megírta. Magyar nyelvért harcolt, s Istent szólította. A magyar kultúra, művészetek … Olvass tovább
Tavaly nyáron, egy szombat reggel vásárolni készültünk. Jó időben akartunk indulni, hogy még a kánikula előtt hazaérjünk. Mindig korán kelünk hétvégén is, és ahogy leértem az emeletről, telepakoltam a mosógépet, s elindítottam. Gondoltam, amíg megreggelizünk, tisztálkodunk, felöltözünk, lejár a gép, s mielőtt útra kelünk, még az udvaron kiteregethetek. Úgy is lett, s már felöltözve kivittem … Olvass tovább
Lassan elmúlik a hosszú és fagyos hideg tél, közeleg a várva várt napfényes tavasz. Életre kelnek a kopár fák, bokrok, amelyekre fészket építenek a csiripelő madarak. Hamarosan új színben pompázik a zöldes-barnás gyep, a mezőkön élelem után kutatnak a gólyák, hajnalban már vidám énekszóval ébresztenek minket a rigók, akik talán násztáncukra hívják párjukat. Az erdőszélén … Olvass tovább
KEMÉNY HÓGOLYÓ Szerelmesnek lenni jó, ha ez a szerelem, olyan ..mint egy jól összegyúrt hógolyó. Gyúrjad, gyúrjad keményre, de ne dobd el a fenébe, ..őrizd jól a lelked leges legmélyébe. Óvd a hógolyót nagyon, vigyázz a nap ne süsse agyon, ..ne hagyd hát a hógolyót a napon. Nagy Rozália
A szilánkjaimról. Azok, amik kétsorosak, Nem rímekben munkálkodnak. Hányszor szúrtak, sokszor vágtak. Álmot loptak éjszakákban. Fojtogattak, megkötöttek, Szememből a könnyek jöttek. S mert a lélek mindent elrejt. Jót és rosszat, emlék-képben Múló idő megérlelte. Szálkáimat kiszedette. Színes csokrot szült belőle Gondolattal kötözgette Eloldottam most kötelét Nektek küldöm üzenetként. Kiskunlacháza. 2010 03 28. Tátos Gyöngyi
Pártánc Csupasz aszúkban aszódott perjelevelek: Kényes, kopott fű, meg magányos nedvek a szélben, Ahogy széjjelbeszéltem: Az álmokat. Fortyogó farönkök, meg fakuló esőtánc Fogva tartó vadrománca: véres rímekkel, Mindig a vénebbel: Kezdenek. Törtetőn tévelygek, ez málhás, Mint képek által mondvacsinálás: Kamera, fények, csapó, vágás: Kezdetnek. Később, ha majd megjön a látás: Nehézkes nézőpontváltás, Hogy az élet … Olvass tovább
Leácska /Megszületett a kisebbik lányom negyedik gyermeke!/ Boldogságos „nagyiság”! Született egy kis „Virág”! Leácska az ő neve, Csupa varázs a szeme. Bátyuskáid: Peti, Fabi, A nővéred Lívia, Ajándékod megköszönjük, Szeress minket jó Anya! Átölelünk, óvunk, védünk, Mosolyogjál kis „Tesónk”! Együtt lenni és örülni, Meglátod, hogy milyen jó! Ne, mondd azt, hogy o-á, o-á! Mondjuk együtt … Olvass tovább
Vasárnap délután… Szántód, itt a kompkikötő, a Balatont nézem! Enyém ez az egész látvány, hova szemem téved… Hullám csobban parti sziklán, s megnyugszik a mélyben! Fejem fölött sirály libben, táncot jár a széllel… Méteres hullámok jönnek, forr ez a kis tenger! Elszabad itt gondolkodni, mily kicsi az ember… Rád nézek, a szemed ragyog… mosolyog a … Olvass tovább