Avagy a betörőnek vannak jogai… A neten lógok, közben a háttérben hallgatom a tévét. Lehessen fegyvert tartani, vagy ne lehessen, erről szól a riport. Egy család nyilatkozik, hogy ők szívesen tartanának, mert egy hónap alatt háromszor látogatták meg őket – éjszaka – betörők. A hölgy elmondta, mi van, ha a rabló úrnál rúgóskés, pisztoly vagy … Olvass tovább
Az a csinos srác a régimódi esernyőjével, örökké emlékezetes marad a számára. Valamikor az 1980-as évek elején, húsvét hétfő délutánján Magda az Üllői úton igyekezett hazafelé, egy elképesztően nagy és nehéz táskát cipelve. Verőfényes idő volt, langyos, illatos, szép tavasz, abban az évben, egész húsvétkor. A hétvégét vidéken töltötte, pénteken egyedül utazott el a vidéki … Olvass tovább
Barbara és kortársai a szomszédos település óvodájába jártak nap, mint nap. Aranyos, figurás kis táskáik, mint parányi hátizsákok ékeskedtek hátukon. Már a megállóban megbeszélték, kivel fognak barátkozni, és mit fognak játszani. Bár még csak február vége volt, de annyira enyhe volt a tél, hogy már február elején elolvadt az a kevéske hó, ami leesett. Szép … Olvass tovább
A lustaság, fél egészség. Így kimondva elég kínosnak tűnik, de igaz. Ez volt, a nap konzekvenciája számára. Átkozta azt a pillanatot, amikor száját elhagyta a nagyképű mondat: „ Na, fiúk akkor reggeli után bicajra pattanunk. Irány a szomszéd falu! Pikk-pakk letekerjük azt a 12 kilométerecskét!” Persze számított ő arra, hogy majd a nyereg feltöri a … Olvass tovább
A levegő megsűrűsödött. A fák levelei remegni kezdtek az izgalomtól. Vihar készülődött. Szürkére változott az ég arca és villámokat szórva akkorát dörrent, mint egy ágyú. A lányok félelmükben egymáshoz bújtak. – Aki fél, az most menjen haza! – húzta ki magát Éles Feri, hogy magasabbnak látsszon. – Nem megyünk! – állt elé Szabó Sári egyenes … Olvass tovább
Egy csendes délután újra kinyitottam emlékeim varázsdobozát, mert eszembe jutott egy régi tanítványom: RITA. Tizenegy-tizenkét éves lehetett, amikor átvettem az osztályt. Rita fekete hajú mandulavágású fekete szemű, süketnéma kislány volt. Közömbös tekintetét látva, úgy tűnt nem vesz tudomást az őt körülvevő világról. A tanév első napjaiban az volt az érzésem, hogy állandóan figyel, bármit csináltam, … Olvass tovább
A szálloda teraszáról a tóra lehetett látni. Csak néhány méterre fénylett tükre a parktól, ami körülvette az épületet. A fiatal, széparcú, karcsú menyasszony fehér fátylába bele- belekapott az imént feltámadt esti szél. Egyedül állt a kőkorlát mellett, karjait kétoldalt kinyújtotta, mintha szállni készülne. Úgy érezte megfogja a fákat, a tavat, a környező hegyeket, az eget. … Olvass tovább
Szelíd ahogy… Szelíd vagyok, ahogy az lehet egy áradó folyó, míg tartanak a gátak, s már ártered nyaldosom, sodorva kertet és házat, új hazát adva a vízi-világnak… S mint hínár tart’nak fogva az aranyló szálak, szép szőke fürtjeid tekintetem babonázza, s takarja, simítja fázós lelkem, kopár valóságomból, ha van utam hozzád menekednem. Könnyeit elsírt tekintetedben … Olvass tovább